Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.

Ülésnapok - 1920-135

.évi december hó l-en, szerdán. 174 A Nemzetgyűlés 135. ülése 1920 mit, hogy hamis mérlegeket állítanak fel a íegyintézeti üzletek körére vonatkozólag, olyan mérlegeket, amelyek a valóságnak nem felelnek meg, irreálisak, mert tisztán csak a bevételeket tüntetik fel, mig az egész fegyintézet rezsiköltségét elhallgatják, és igy mutatják ki azt, hogy milyen eredményesen működnek, azt méltóztatik mondani, hogy a mezőgazdasági termékek eltűnnek, legalább is nem lehet tudni, hogy ki kap azokból, mert 45 hold szolgál ilyen mezőgazdasági vetemények céljára és ebből alig kap valaki, mert amint méltóztatott megállapítani, az ottani tisztviselők csak három évben egyszer kaptak salátát, hüvelyeseket, paradicsomot, szóval egészen minimális tételeket állit be a képviselő ur, holott véleménye szerint minden holdnak legalább ezer embert kell eltartani veteménynyel. (Mozgás a jobboldalon.) Ennek következtében ott borzasztó skandalum van, mivel ott minden hold nem tud ezer ember részére veteményt előállitani. Gaal Gaszton : Ez csak sajtóhiba lehet ! Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminister: Azután emhtést tesz a képviselő ur húsvéti sonkáról, arról, hogy a fegyintézetnek nincs iskolaterme, hogy a könyvek, amelyek a könyvtárban vannak, erkölcstelenek és nem arra valók, hogy a fegyencek olvashassák, végül pedig egy egészen konkrét esetet hoz fel, hogy egy a kommunizmus alatt ott alkalmazott tisztviselő az ott letartóztatott tisztekkel túlságosan durván és kegyetlenül bánt volna. Azt hiszem, hogy azok a kérdések, amelyeket a képviselő ur hozzám intézett, körülbelül ezekben foglalhatók össze, amiket most voltam bátor itt előadni. Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés ! Én kötelességemhez hiven megvizsgáltam a dolgot. A vizsgálat nem is volt nehéz, mert mindezekre nézve magában a ministeriumban is megvoltak az iratok, a számadások, az adatok, tehát nem ebből az Ugyből kifolyólag kellett megállapítanom azt, hogy miket osztottak szét, mi volt a termelés eredménye, hanem mint minden rendes gazdaságban, különösen az állam gazdaságában is, a számviteli törvénynek megfelelően vezetjük ' az elszámolásokat, és mint mondom, magában a ministeriumban is rendelkezésre álltak ezek az adatok már a múltba visszamenőleg is, amelyekből meg tudtam állapítani, hogy a t. képviselő urnák ezek a vádjai, vagy helyesebben mondva, nem is vádak, szóval, ezek az adatok nem megfelelőek. Az első kifogás az, hogy idegen vállalkozók, különösen zsidó vállalkozók használják ki a rabok munkaerejét. (Zaj. Halljuk ! Halljuk I a baloldalon.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, képviselő urak ! Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminister: Megállapítottuk, hogy a váci fegyintézetben ez idő szerint két vállalkozó dolgozik. Az egyik vállalkozó szerződése még az 1908—1909. évből származik és épen ez év végén, december 31-ikén jár le. Hogy eddig itt nem történt változás, ha ugyan történnie kellett volna, annak oka már csak az is, hogy a szerződés csak most jár le s igy most kell megfontolás tárgyává tennünk, hogy menynyiben van szükség változásra. Van egy másik vállalkozó is, akinek a szerződése a múlt évben tényleg lejárt. Minthogy azonban a rabokat nem lehet munkáltatás nélkül hagyni, addig, amig más munkáltatási rendszerre megyünk át, egy évre folytatólagosan meghosszabbítottuk ennek a vállalkozónak a szerződését. Kétségtelen, hogy legcélszerűbb, ha házilag munkáltat] ember a rabokat. Ez a legjutányosabb és általában legcélszerűbb, ámde eddig nem ez volt a rendszer. Eddig a rabmunka vállalkozóknak volt kiadva és teljesen lehetetlen máról-holnapra átmenni a házi kezelésre. Méltóztatnak tudni, hogy ahhoz berendezések, gépek kellenek és a mai viszonyok között ezeket beszerezni, beállítani nem lehet. Nyíltan megmondom a t. Nemzetgyűlés szine előtt és ezzel mintegy a hozzájárulását is kérem abban a tekintetben, hogy még egy időre, átmenetileg, amig ez a házi kezelés megvalósítható nem lesz, még a jövőben is, vállalkozóknak óhajtom a munkaerőt kiadni. Tasnádi Kovács József: Szakembereknek! Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminister: De hogy semmi vád ne érhessen abban a tekintetben, hogy protekcióval ilyen vagy amolyan vállalkozónak adjuk ki, versenytárgyalás utján akarjuk kiadni ezt a munkát. E célból hat munkacsoportot alkotunk a rabok közül különféle munkanemek tekintetében. Ami a szerződés típusát illeti, ezt már megállapítottuk. Az Agrártechnika Részvénytársaság nevű vállalat egy ilyen csoportot már bérbe kivan venni és a szerződést már meg is állapítottuk. L eszek bátor egész röviden ismertetni ennek a szerződésnek főbb pontjait, mert a jövőben ezt akarjuk mintául elfogadni és a munkákat versenytárgyalás utján kiadni. H a a t. képviselő ur megfelelő, megbízható vállalkozókat tud ajánlani, tessék a figyelmüket felhívni arra, hogy ime, lehet versenytárgyalás utján pályázni erre és mi ki fogjuk adni nekik a munkát. De ha nincs vállalkozó, akkor mi — ugyebár — kötelesek vagyunk kiadni. A rabok munkáltatása a mi szempontunkból nem üzlet, hanem kötelesség. Törvényeink megszabják és ez a büntetés végrehajtásához is tartozik, hogy őket munkáltatni, dolgoztatni kell, tehát mi kénytelenek vagyunk, ha más vállalkozók nincsenek, azokat a vállalkozókat elfogadni, akik egyébként a feltételeknek megfelelnek és akik jelentkeznek erre a czélra. Ha lesznek mások, akik jobbak, mi örömmel fogjuk azt is venni a versenytárgyaláson. Egyebet nem tehetünk. A jövőre nézve — szintén addig, amig a házi kezelést nem tudjuk megvalósitani — kénytelenek vagyunk bérbeadni a rabmunkát és pedig ugy, hogy ne egy vegye bérbe az egészet, tehát hogy ne egy részesüljön ebben az előnyben, amennyiben ez előny ; abból a szempontból is, hogy külön-