Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.
Ülésnapok - 1920-135
1ß2 .4 Nemzetgyűlés 135. ülése 1920 Szabóky Jenő jegyző : Hegyeshalmy Lajos ! Hegyeshalmy Lajos ; T. Nemzetgyűlés î A magam részéről Frühwirth Mátyás t. képviselőtársam inditványához hozzájárulok és a legmelegebben üdvözlöm őt ennél a kezdeményezésnél, amelyet lia ő nem tett volna meg, ugy én járultam volna hasonló javaslattal a Nemzetgyűlés elé. Kívánatosnak tartom, hogy a községi takarékpénztáraknak necsak működése mozdittassék elő, hanem lehetővé tétessék az is, hogy ilyen intézmények mennél nagyobb számban létesüljenek. (Helyeslés halfelöl) Én ugyanis, t. Nemzetgyűlés, a takarékpénztárakat nem tekintem tisztán csak jövedelmet hajtó intézményeknek, hanem egyben szociális intézményeket is látok bennük. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Csernus Mihály : Ugy van ! Altruista intézményeknek kellene lenniök ! Hegyeshalmy Lajos: Sajnos, Magyarországon a takarékpénztárak fejlődése egészen eltér attól, amit e tekintetben a külföld mutat. Hiszen a mi úgynevezett takarékpénztáraink sem egyebek tulaj donképen, mint bankok, csak épen más elnevezés alatt működnek, és a mi takarékpénztáraink kivétel nélkül épen olyan bankintézetek, mint azok, amelyek címükben is ezt a nevet viselik és működésük arra irányul, hogy mennél nagyobb hasznot hajtsanak a részvényeseknek. A külföldön nem a bankok létesítettek takarékpénztárakat, hanem ott ennek épen az ellenkezőjét látjuk. Ott vagy a községi intézetek vannak túlnyomó számban, vagy más altruista alapon szervezett intézmények. És mert én azt az irányzatot, hogy a takarékpénztárak is tisztán csak haszonhajtás szempontjából létesíttessenek és kezeltessenek, nem tartom helyesnek, azért a magam részéről elő kívánom mozdítani a községi takarékpénztárak létesítését. Ezek is haszonra akarnak ugyan dolgozni, de a köz javára dolgoznak, (Igaz! Ugy van ! balfelöl.) és Frühwirth Mátyás t. képviselőtársam rá is mutatott már azokra a szép eredményekre, amelyeket ezek az intézmények — vagy egy részük legalább — eddig is elértek. A Nemzetgyűlésnek tehát a maga részéről mindent el kell követelnie, hogy ezt az irányzatot támogassa. T. Nemzetgyűlés ! Engedtessék meg, hogy ebből az alkalomból báró Szterényi József t. képviselő ur tegnapi felszólalásának egy részére is kitérjek. (Halljuk! Halljuk!) A képviselő ur beszéde során annak a kívánságának adott kifejezést, hogy a Pénzintézeti Központ egyesittessék a postatakarékpénztárral és a majdan felállítandó jegykibocsátó intézettel- A pénzUgyminister ur tegnapi felszólalásában már foglalkozott ezzel a gondolattal és azt mondotta, hogy erre vonatkozólag oly hirtelenében nem lehet nyilatkozni, de ő azon a nézeten van, hogy ennek a gondolatnak a megvalósítása nem volna megfelelő. En ebben évi december hó 1-én, szerdán. a kérdésben rögtön állást foglaltam, amint hallottam ezt az ideát, és pedig a leghatározottabban állást foglaltam ennek az ideának megvalósítása ellen, nemcsak azoknál a szempontoknál fogva, amelyeket a pénzUgyminister ur tegnapi felszólalásában a gondolat megvalósítása ellen felhozott, hanem azért is, mert a postatakarékpénztár szociális intézmény, egyik legszebb szociális intézményünk. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Amikor létesítették, akkor a kormányt kizárólag szociális szempontok vezérelték és pedig abban az irányban, hogy mód nyujtassék a legszegényebb néposztálynak, hogy a legkisebb összegeket, a megtakarított filléreket a legkönnyebben gyümölcsözőleg elhelyezhesse és ekképen lassacskán bizonyos tőkéhez jusson. Azután később kibővítették a postatakarókpénztár működési körét a csekkes clearingforgal ómmal. Ez az intézkedés is nagyon helyes volt, hiszen a magyar postatakarékpénztár létesítése eredeti Ugykörében is osztrák minta szerint törtónt, egész szervezetében az osztrák mintát fogadták el és a csekk- és clearing-forgalom bevezetése is ezen az alapon történt. Ez is nagyon helyes és nagyon üdvös intézkedés volt, mert különösen ha a közönség olyan mértékben venné igénybe a csekk- és clearing-forgalmat, ahogy az kívánatos, igen nagy szolgálatokat tehetne az országnak. A postatakarékpénztárnak ez a működése azonban semmiféle kollizióban nincs a takarékpénztári üzlettel, ez azt nem alterálja ; ha azonban a postatakarékpénztár egy olyan intézettel egyesittetnék, amelynek működése inkább bankszerű, ez már nem volna harmóniában eredeti rendeltetésével. Azután igen fontos, hogy semmiféle zavaró momentum ne lépjen közbe, ami a kis filléreket gyűjtő közönség bizalmát az illető intézettel szemben megrendíthetné. Már pedig, meg vagyok győződve, hogy ha az az intézet, amely a postatakarékpénztári üzletet lebonyolítja, bankszerű Ugyletekkel is foglalkoznék, a postatakarékpénztár közönségének bizalma bizonyos mértékben meginogna és esetleg megakadna a postatakarékpénztárnak az a nagyarányú fejlődése, amelyet most legutóbb is tapasztalhattunk. Hiszen a postatakarékpénztárnál a betétek olyan módon szaporodnak, ahogy azt a múltban senki sem hitte. Ezért én a magam részéről a leghatározottabban ellene vagyok annak, hogy a postatakarékpénztár a Pénzintézeti Központtal egyesittessék. Egyébiránt a pénzUgyminister ur tegnap, amikor Szterényi báró határozati javaslatával foglalkozott, szintén annak az aggodalomnak adott kifejezést, hogy ha a Pénzintézeti Központ abban a szűkebb Ugykörében, amely a törvényjavaslat révén feladatává van téve, sok munkával fog elhalmoztatni, nem fog tudni megfelelni feladatának olyan mértékben, amint az kívánatos. Nos hát, ha ebben az Ugykörben
