Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.
Ülésnapok - 1920-134
À Nemzetgyűlés 13á. ülése 1920, szere 600.000 pár cipőt fognak beszerezni és ezt mint természetbeni szolgáltatmányt a tisztviselők között ki fogják osztani. (Zaj. Halljuk I Halljuk !) (Az elnöki székei Bottlik József foglalja el) Ennek a nagyszabású cipőakciónak akkori kezdeményezője, Konkóly-Thege kormánybiztos, igen helyesen abból a nézőpontból indult ki, hogy ezzel elsősorban a helyi szociális betegségeket, bajokat, a munkátlanság kérdését kell gyógyitani. Mindenki joggal hihette azt, hogy ez a 600.000 pár cipő, amely a magyar köztisztviselők részére fog megrendeltetni, magyar anyagból, magyar iparosok és magyar munkáskezek által állíttatik elő. Ehelyett azonban a valóságban az történt, hogy ezt a 600,000 pár cipőt, valószínűleg pénzUgyi okokból — és a kérdésnek ehhez a részéhez hozzászólni valóm nincs — redukálták 200.000 pár cipőre s ez a mennyiség a megrendelési hely tekintetében ugy oszlott meg, hogy abból a 200.000 pár cipőből Magyarországon rendeltek 40.000 párat, 160.000 pár megrendelése pedig külföldre került. Dinich Vidor: Gyalázat! Pálfy Dániel : Olyanok kapták tehát a megrendelést, t. Nemzetgyűlés, akik a megrendelt cipőt de facto külföldről hozzák be, még pedig — ami igazán hallatlan és amit a Nemzetgyűlésnek sem szabad szó nélkül tűrnie — legnagyobbrészt Cseh-Szlovákiából, amely most Jugoszláviával szövetkezik ellenünk. (Zaj és felkiáltások a közéjien: Hazaárulás!) Huszár Elemér: A leggyalázatosabb nemzet Európában ! Pálfy Dániel : Ezeknek a cipőknek nagy részét már be is hozták. Az indokolás, amivel ezt a nemzetellenes merényletet elkövették, — ennek kell mondanom, mert hiszen a kézműiparosság sorsa szorosan összefügg a nemzet sorsával (Igaz ! Ugy van ! A leghazafiasabb osztály ! jobbfelöí.) — az volt, hogy a magyar kézmüiparosság drága, 6%-kal drágább, mint a külföldi. Ezt m illetékes körök mondották. Kérdezem, t. Nemzetgyűlés, hogy ha még igy van is, ha csakugyan 6°/o-kal drágább az itthoni ajánlat, szabad-e elfogadnia a magyar nemzetnek a magyar tisztviselők cipővel való ellátása céljából külföldi ajánlatot, ami végeredményben mérhetetlen módon gyengíti a magyar iparosságot és igy a magyar nemzetet is. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) De nem is drágább az itteni ajánlat, t. uraim, sőt a valóság az, — most, amikor már bizonyos kérdéseken túl vagyunk, amikor a külföldről behozott cipő már rendelkezésünkre áll és megtekinthető, meg lehet ezt állapitani — a precízen megejtett számadások és szakértők állításai szerint ezek a külföldről behozott cipők nem hogy 6°/o-kal olcsóbbak volnának, mint a magyar ajánlat, hanem a minőségi differenciát, az árdifferenciát és a szálliNEMZETGYÜLESI NAPLÓ. 1920—1921. — VII. KÖTET. évi november hó 30-án, kedden. 153 tási költségeket egybevetve, 20°/o-kal drágábbak, mint ahogyan itt Magyarországon előállíthatók lettek volna. (Zaj.) Huszár Elemér : Melyik cég volt megbízva a behozatallal? Pálfy Dániel : Nem tudom, de a vizsgálat ezt majd ki fogja deríteni. Friedrich István : Bejöttek maguktól ! (Derültség.) • Pálfy Dániel : Hiszem és remélem, hogy a kereskedelemUgyi minister ur a kézmüiparosság érdekében meg fog tenni annyit, hogy alapos vizsgálat tárgyává teszi ezt az Ugyet és kideritteti, kik és miféle indokból hozták be külföldről ezeket a cipőket. Dinich Vidor: Kiket terhel a felelősség? Pálfy Dániel: T. Nemzetgyűlés! Azt hiszem, e kérdés felett nem lehet olyan könnyen napirendre térni. Amikor a munkahiány égetőbbnél égetőbb jelenségeket mutat ebben az országban, amikor például én csak a közelmúltban állapítottam meg Szombathelyen, hogy míg ez óv januárjában 180 lábbelikészitő tartozott az ottani ipartestület kebelébe, most november első felében már csak 120 lábbelikészitő kézműiparosa volt ennek az ipartestületnek : akkor az ilyen kérdések felett nem lehet egyszerűen napirendre térni. Mert hiszen ha ezeknek a cipészeknek olyan jó dolguk volna, ha tényleg olyan nagy keresetük lenne, mint ahogyan látszik a mai magas cipőárak mellett, — hiszen mindenki azt hiheti, hogy a cipészek mérhetetlen pénzeket keresnek — akkor nem lenne kénytelen csak egy olyan kisvárosban is, mint Szombathely, a lábbelikészitéssel foglalkozó kézműiparosok egyharmada otthagyni pályáját és más megélhetés után nézni, hogy exisztenciáját biztosithassa. T. Nemzetgyűlés! Maguk ezek az iparosok is szeretnék valamilyen úton-módon olcsóbbá tenni az iparcikkeiket, ők maguk is érzik ezt a tarthatatlan állapotot ; tudják, hogy a nyomorúságnak tulajdonképen az iparcikkek mérhetetlen drágasága az oka, s pl. a cipésziparosok maguk mondják, hogy mikor 20 K-ért csináltak egy pár cipőt, nagyobb és fehérebb kenyeret vághattak maguknak és családjuknak, mint a mai horribilis árak mellett. (Igaz ! Ugy van ! jobb felöl.) Hova is fog jutni tulajdonképen ez a szerencsétlen ország, t. Nemzetgyűlés, ahol most is olyan kérdéseket pengetnek itt, a Nemzetgyűlés szine előtt, amelyek minden komoly, a hazáért aggódó férfiút gondolkodóba ejtenek és lelkét komoly aggodalommal töltik el, s hol az országnak ebben a súlyos állapotában is megtörténhetik az, hogy száz és száz milliókat érő munkát visznek ki külföldre, száz és száz milliókat érő iparcikkeket hoznak be külföldről, holott itthon, a mi iparosaink éhen pusztulnak, nyomorognak? (Igaz! Ugy van!) 20
