Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.
Ülésnapok - 1920-134
154 A Nemzetgyűlés 134. ülése 1920. Mi csodálkozunk azon, hogy valutánk napról-napra romlik, csodálkozunk, hogy pénzünknek abszolúte nincs vásárló ereje. Hát lehet-e remélni, hogy ez a valuta valamivel is javuljon, ha a mi köztisztviselőink és azok a bizottságok, amelyeknek kezén az ilyen kérdések keresztülmennek, igy gondolkoznak, ha látszólag 6°/o-es differenciák miatt ilyen horribilis nagyértékü munkát külföldön rendelnek meg ? E kérdések körül a furcsaságok egész láncolata keletkezik. Hogy pl. nincs Magyarországon bőráru, ennek nagymértékben a kivitel az oka. Az az oka, hogy a kormány 40.000 korona befizetése ellenében esetről-esetre ad kiviteli engedélyeket. Hát mi az a 40.000 korona ma egy vagon bőrért ? (Felkiáltások jobbfelol : Ezért 5000 korona egy 'pár csizma ! A Magyar Világ-kávéházban kereskednek az engedélyekkel !) Szombathelyen értesültem a következő esetről. Az ottani Stricker S. és Fiai bőrárucég hosszabb idő óta szünetel anyaghiány miatt. Most azután, hogy az üzemet újra felvehessék, — mert érezték a tulajdonosok, hogy még a mai drága árak mellett is újból meg kell inditaniok üzemüket — kérvényt adtak be, hogy a külföldről bizonyos mennyiségű bőröket behozhassanak. Erre az engedélyt meg is kapták. Mikor azután az első néhány vagon befutott Szombathelyre, s a bőröket a bőrgyár udvarán kivagonirozták, szétteregették, akkor meglepetve konstatálták, hogy ezek a bőrök ugyanazok, amelyek Szombathelyről, a szombathelyi mészárosok bélyegzőjével ellátva kikerültek Ausztriába. Szóval Ausztriából újra visszahozták ezt az árut Magyarországra. (Zaj.) Hát ha ilyen gazdálkodást látunk, lehet-e csodálkozni azon, t. Nemzetgyűlés, hogy drága a cipő ? (Igaz ! Ugy van !) Lehet-e csodálkozni azon, hogy 2000 koronába kerül egy pár cipő előállítása, amikor a kormány elsősorban a kivitelért szed 40.000 koronát, azután a bőrök összeszedésével egy egész generáció foglalkozik, olyan közbeiktatott kereskedők, akiket mind le lehetne és le kellene kapcsolni a bőr összeszedése körül, ós amikor, — ha már kint van az az áru — miután az osztrák kereskedő is leszedi a maga hasznát, akkor újra fizetni kell a magyar kormánynak azért, hogy azt a hat vagon bőrt behozhassák Magyarországra, s igy megvásárolják ugyanazt a bőrt, amelyet Szombathelyen első kézből megkaphatott volna az a bőrgyár ? Szomorú kép ez, és összefügg annak a sok önálló kis exisztenciának a sorsával, amely tulajdonképen a nemzet sorsa. Én nem tudom, — hiszen a vizsgálat ki fogja deríteni — hogy mi volt az oka ennek a nagyarányú külföldi megrendelésnek, azonban akár céltudatos volt ez, akár bűnös tudatlanság idézte elő, egyformán bűnhődniök kell azoknak, akik a nemzetet ilyen súlyosan megkárosították. (Ugy van! balfelől.) Már most évi november hó 30-án, kedden. felemelem szavamat a magyar kézműiparosság érdekében, hogy ezt a cipőbehozatalt, ezt a külföldi akciót haladéktalanul állítsák meg, hogy addig, amig a magyar föld a megfelelő nyersanyagot megtermi, külföldről egyetlenegy pár cipőt se hozhassanak be. (Helyeslés.) Aki az én szivemtől a vérkeringést elzárja, az az én halálomat idézi elő s aki a nemzet szivétől a nemzet vérkeringését elzárja és külföldre irányítja, a nemzet romlását idézi elő. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Ezekkel a kérdésekkel, az iparosok nyomoruságával szorosan összefügg, az Iparosok Országos Központi Szövetkezetének az Ugye, amely elsősorban volna hivatva arra, hogy a magyar kézműiparosságot ezekbe a közszállitásokba bekapcsolja, hogy a magyar kézműiparosságot a kormány intencióinak megfelelően anyaggal lássa el. A kereskedelemUgyi minister ur 49.354. számú rendelete ezt világosan körvonalozza és előírja, hogy ennek az Iparosok Országos Központi Szövetkezetének, amelyet röviden IOKSZ-nak fogok nevezni a kezdőbetűi szerint, mi a szerepe. Ebben csúcsosodik ki a magyar kézműiparosság minden kívánsága és hála Istennek, a magyar kormány ÉirT£L SÍZ álláspontra helyezkedett, hogy a magyar kézműiparosságon segíteni kell, és miután más mód erre nem kínálkozik, ilyen központi szervet létesített azért, hogy a kézműíparosságnak anyaggal, szerszámmal ós hitellel való ellátását biztosítsa. A kormány intenció] legtisztább, legnemesebb és a legnagyobb részben fedi a magyar kézműiparosság kívánságait : hogy mégsem felel meg a várakozásnak ez az intézmény, ezt én tisztán az intézet vezetőinek hibájául rovom fel. A kereskedelemUgyi minister ur részéről, aki egyébként is nem régen van hivatalában, a kereskedelemUgyi ministeri székben, s aki hivatalba lépése alkalmából a legszükkeblübb programmal lépett elénk, annál inkább kielégít bennünket az a nagyarányú, mondhatom, bőkezű adományozás, amellyel ő e kérdések tanulmányozása után elénk lép, amellyel segíteni akar a magyar kézműiparosságon. Ezért nyíltan és őszintén tartozom épen a magyar kézműiparosság érdekében feltárni ezeket a bajokat, hogy a kormánynak módja és alkalma legyen ezeken segíteni. T. Nemzetgyűlés ! Anyag még ma sincs, bár nagyarányú támogatásban részesült ez az intézmény, ellenben a vezérigazgató urnák van már autója, az intézetnek- van két autója, holott egész alaptőkéje, amelyet az érdekeltség maga fizetett be, — mert hiszen nem számítom a kormány hozzájárulását, azt a támogatást, amely semmi körülmények között sem azért történt, hogy ott a vezérigazgatók autózzanak, hanem azért, hogy a kézműiparosságot anyaggal, munkával, szerszámmal és hitellel lássák el — ez az alaptőke 3 millió koronát tesz ki. Abból azt a
