Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.
Ülésnapok - 1920-134
150 A Nemzetgyűlés 134. ülése 1920. évi november hó 30-án, kedden. van szüksége, viszont a Pénzintézeti Központnak inkább bankszerűnek és mozgékonynak kell lennie, amelynek egészen másképen kell működnie s amelyet csak megbénítana az, ha technikai berendezést rábiznánk. De egyébként is a Postatakarékpénztár szorosan össze van nőve magával a postával és magával az állammal is, mert hiszen az állami igazgatás egyik szervének felel meg. Ezt teljesen beosztani egy olyan nagy intézetbe, mint a Pénzintézeti Központ, amelynek jellege nem annyira állami, mint tulaj donképen vegyes, mert hiszen ott a magántőke is érdekelve van, ugy látszik az első pillanatra, hogy ez aggályos. Ez azonban természetesen nem zárja ki azt, hogy az ideával foglalkozni lehet. Mindent, amivel Magyarországon egyszerűsítést lehet elérni, meg kell kísérelni és be kell rendezkednünk a reális életre. (Ugy van!) Minden téren, nemcsak az államgazdaság terén, a takarékosság elvét kell megvalósítanunk. B. Szterényi József : Ez az, ami nincs ! B. Korányi Frigyes pénzUgyminister : A multkorában az egyik lapban olvastam, hogy a pénzUgyminister most jött rá arra, hogy takarékoskodni kell. Sok mindent lehet mondani jogosan vagy jogtalanul, de ezt igazán nem lehet mondani ; hiszen amióta ezt az állást betöltöm, épen azt kellett hangoztatnom, hogy minden téren a takarékosságot és egyszerűsítést kell követnünk. Annyira hangoztattam ezt, hogy sokaknak ez már túlságosan túlságosnak is tetszett, és tudomásom van róla, hogy sok befolyásos ur épen ezt kifogásolta és ugy állította be a dolgot, mintha a pénzUgyminister politikája egyedül abban állana, hogy : takarékoskodjunk. Hát igenis : egyedül a takarékossággal nem fogunk rendet teremtem olyan viszonyok között, amikor más országban is bizony nagyon fő a feje nemcsak a pénzUgyininisternek, hanem az egész közvéleménynek, hogy hogyan lehet kijutni a bajból. Tisztán takarékossággal természetesen nem lehet boldogulni. B. Szterényi József : Ez természetes ! Gazdasági politika kell hozzá! B. Korányi Frigyes pénzUgyminister : Fináncpolitikai és technikai eszközökkel meg lehet teremteni azokat a körülményeket, amelyek mellett javulhat a helyzet, de csak akkor, ha ebben az egész nemzet segit, de addig, amíg a legális kereskedelem nem indul meg, — mert hiszen nem tekintem kereskedelemnek azt, ami nagyrészt ma folyik s ami nem tekinthető kereskedelemnek, csak üzérkedésnek — addig, mig az egész közvéleményt nem hatja át akarat, hogy ezt az országot ki akarja vezetni a bajokból s addig, amíg nem látja be az egész közvélemény, hogy ma az első a gazdasági talpraállás és ehhez a gazdasági talpraálláshoz az kell, hogy a pártpolitika és mindenféle különösebb törekvés azt ne akadályozzák, s hogy mindenkinek az legyen a feladata, ami más nemzetek történetében is volt s ami más nemzeteket is kivitt a szerencsétlenségből, (Élénk helyeslés a középen.) ha nekem az a reményem megvolt, amire Ernst t. képviselőtársam most rámutatott, hogy a valutáris viszonyok javuljanak, azt a reményt — sajnos — el kellett veszítenem. Hogy nem váratlanul ért a remény elvesztése, az természetes. Aki érdeklődik a pénzUgyek iránt, főleg azok az urak, akik eljártak a pénzUgyi bizottság üléseire, s azok, akik a zárt ülésen is jelen voltak, azok az urak, akik jelen voltak azon a tárgyaláson, amelyét folytattunk a gabonaáremelések dolgában, azt hiszem, nagyon jól tudják, hogy mi volt ennek az oka. Nagyon jól tudják, hogy nem meglepetés volt ránk nézve. Nagyon jól tudják azt is sokan, hogy bár ideiglenesen megtartottam a pénzUgyi tárcát, azt is tudják, hogy a pénzUgyi tárcát utolsó kinevezésem alkalmával azért vállaltam, hogy az adótörvényeket keresztül tudjam vinni. Akik érdeklődtek a dolog iránt, nagyon jól tudják, hogy ily körülmények közt csak azért vállaltam tovább a tárcát, mert hiszen a változás nem volt kívánatos.B. Szterényi József : A legnagyobb áldozat ! B. Korányi Frigyes pénzUgyminister. És teljesen tisztában voltam azzal, hogy csak fokozódni fognak a nehézségek, amelyek a pénzUgyi helyzet helyreállítását akadályozzák. Nem akartam arra kitérni, csak épea azért, mert Ernst t. képviselőtársam kitért rá, azért voltam bátor ezt a megjegyzést tenni. Ami a budgetet illeti, az előadó ur előadta, hogy — sajnos — annyi minden politikailag sürgősebbnek látszó javaslat került közbe, hogy «zek tényleg erősen kitolták a budget tárgyalását, úgyhogy nem maradt más hátra, mint hogy ismét indemnitást kérjünk. Ez a legkellemetlenebb a pénzUgyministernek. Mert tessék elhinni, hogy rendes államháztartást vezetni, de még csak ellenőrizni sem lehet ugy, ahogy azt a pénzUgyministernek tennie kellene, ha nincsen szilárd budgetje, hanem minden, az egész állami gazdálkodás, a levegőben lóg. Itt azonban más tekintetek jöttek közbe, amely miatt a pénzUgyi tekintetek háttérbe szorultak. Ami a kisipar kérdését illeti, amelyet Szterényi t. képviselőtársam volt szíves felemlíteni, tényleg 1918 őszén bízatott meg a Pénzintézeti Központ ilyenek nyújtásával. A forradalom közbejötte azonban ezt erősen akadályozta, úgyhogy összesen csak négy millió folyósittatott a kisiparosok részére ilyen címen. Ez a folyósítás is megszűnt a további felfordulás folytán. Most a kisipari hitelakció más formában van szóban, amelyet annak idején fog tárgyalni a törvényhozás az ipari szövetkezetek országos központjáról szóló törvényjavaslat kapcsán. B. Szterényi József: Nagyon helyes!
