Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.

Ülésnapok - 1920-134

A Nemzetgyűlés 134. ülése 1920. B. Korányi Frigyes pénzUgyminister : Azt hiszem, ez ki lógja elégíteni a kisiparosok igényeit. (Helyeslés.) Ami azt illeti, bogy a Pénzintézeti Központnak felhatalmazást adjon a törvényjavaslat a közhasznú és közérdekű vállalkozások tekintetében, itt az én intencióm semmi esetre sem az, hogy megint privilégiumot vagy a szabadkereskedelem megszorítását létesítsük. Én egyáltalában kénytelen voltam mindig kimondani, ma is kimondom, hogy elvben a szabadkereskedelem barátja voltam, mert a szabadkereskedelem minden korlátozása veszélyes. (Mozgás balfelöl. Felkiáltások : Ez is korlátozás !) Gr. Sigray Antal : Most az egyedáruság a szabadkereskedelem ! Ernst Sándor: Mivel kereskedjenek? B. Korányi Frigyes pénzUgyminister: Azok, akik a mai nehéz viszonyok között a kormányzással foglalkoznak, látják, hogy a szabadkereskedelmet némely téren addig, amíg rendkívül abnormális viszonyok vannak, ugy a termelést, mint a fogyasztást illetőleg, teljesen helyreállítani bizony nem lehet. (Ellenmondás balfelöl.) Csak épen utalni akarok a közélelmezés kérdésére, amelyben ezt megtenni szinte lehetetlen. B. Szterényi József : A közélelmezésben elismerem. B. Korányi Frigyes pénzUgyminister : Utalok a kereskedelem nyomott helyzetére és arra, hogy a külkereskedelemben is vannak olyan viszonyok, amelyek a kereskedelemnek teljesen szabaddá bocsátását nem tennék kívánatossá. Friedrich István : A teljeset nem, de a részben valót igen. A szabadkereskedelemnek meg kell indulnia, azonban minden nap jobban megkötik. B. Korányi Frigyes pénzUgyminister : En nem akarok hosszú vitát bevezetni, csak azt akartam jelezni, hogy a kormány nem intencionálja a szabadkereskedelem megszorítását. A javaslatnak szóbanforgó része csupán azt jelenti, hogy a mai viszonyok közt gyakran fordulnak elő olyan közhasznú és közérdekű vállalkozások, amelyeket, ha meg kell csinálni, kívánatosabb, hogy ha azt a Pénzintézeti Központtal csináltatjuk meg, mint bármely más szervvel. Epen azért a magam részéről is nagyon kívánatosnak és szükségesnek tartom, hogy a revíziók kiterjesztessenek ezekre a mindenféle elnevezésű központokra is. (Helyeslés.) Szterényi t. képviselőtársam minisztersége idején az 1918. évi októberi forradalom kitöréséig circa 40 központnál folyt revízió a központ részéről. Ez a revízió azután a forradalom alatt természetesen megszűnt. Azóta ez a kormány is számos központnál elrendelte a revíziót. Tizenöt ilyen központ van, igy a Pamutközpont, a Lenipari Központ, a G-yapjuközpont ós mások. Úgyhogy ezen a téren abszolúte nincs véleményeltérés közöttük. Hogy ez kötelezőleg kimondassék-e vagy sem, ez olyan kérdés, évi november hó 30-án, kedden. 151 amely tisztán praktikussági momentumon múlik. En azt hiszem, hogyha túlsókat rovunk rá kötelezőleg a központra, azzal nem érünk el célt, mert hiszen ahhoz is, amit elsősorban kontemplálunk, hogy tagjait, a pénzintézeteket revideálhassa, ahhoz is öt esztendőre lesz szükség; ennyi kell, hogy a megfelelő számú revizort kiküldhesse és a revíziót kiépíthesse. Ha még többet rovunk rá, félek tőle, hogy túlságosan megterheljük. Helyesebb volna felhatalmazni a kormányt, hogy amennyiben arra törvényszerüleg szükség van, az ilyen mindennemű Központokat revideálhassa a Pénzintézeti központtal, erre a törvényes intézkedésre azonban azért nincs szükség, mert ez amúgy is megtörténhetik (Ugy ran!) és meg is történik Egyébként a 18 §-nál az előadó ur egy módosítást fog előterjeszteni, amely szintén erre vonatkozik. Az egész törvényjavaslat tulajdonképen betetőzése lesz ennek a gazdasági újjáépítési programúinak, amelyet még szükségesnek láttam, hogy a törvényhozás megalkosson. Ez a két törvényjavaslat, a hitelszövetkezetekre vonatkozó törvényjavaslat és a Pénzintézeti Központra vonatkozó javaslat, nézetem szerint, igen nagy kihatással lesz egész jövő hiteléletünkre. Sőt, ha normális viszonyok állanak helyre, hiszem, hogy Magyarország hiteléletének emelésére is feltétlen hatással lesz, amint sokszor rendítő hatással volt Magyarország hiteléletére az, hogy bent a pénzintézetek terén anarchia uralkodott, A pénzintézetek életének ez a szorosabb szervezése a helyzetet mindenesetre javítani fogja. Egyébként ugy tudom, hogy az egész közvélemény is mellette van ennek a tervezetnek, amelyről, azt hiszem, bővebben beszélnem nem szükséges. Fentartom, hogy az esetleges megjegyzésekre a részletes tárgyalás során tegyem meg észrevételeimet. Most kérem a t. Nemzetgyűlést, hogy a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni méltóztassék. (Helyeslés.) Elnök : A tanácskozást berekesztem. Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, méltóztatik-e a Pénzintézeti Központról szóló törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Igen!) Igen. Határozatképen kimondom, hogy a Nemzetgyűlés a Pénzintézeti Központról szóló törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Következik a részletes tárgyalás. Elsősorban a cím. Bródy Ernő jegyző (olvassa a címet, amely észrevétel nélkül elfog adtatik ; olvassa az i. §-t). Elnök : Ki következik szólásra ? Bródy Ernő jegyző: B. Szterényi József. B. Szterényi József : T. Nemzetgyűlés ! Már az általános vitánál tartott beszédemben voltam bátor jelezni, hogy az első szakaszhoz egy határozati javaslatot kívánnék beadni. Egész röviden