Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.
Ülésnapok - 1920-134
A Nemzetgyűlés 134. ülése 1920. évi november hó 30-án, kedden. 145 életébe mélyebben kell belenyúlni, — mint, sajnos, az idők kényszere folytán bele kell és még mélyebben fog kelleni belenyúlni, mint ma — akkor annak összes gazdasági és pénzUgyi előnyeit maga a köz, maga az államkincstár élvezze. (Helyeslés.) Ha ez a javaslat intenciója, akkor azt örömmel üdvözlöm. De ha a javaslat azt akarja kontemplálni, hogy a privilégiumrendszer fentartassék, hogy emellett magánvállalkozások is részesülhessenek átruházott hatáskörben ilyen állami vállalkozásokban, az ellen most tiltakoznám, mert az is a privilégiumrendszerre vezet, arra a rendszerre, amely erkölcstelen is, arra a rendszerre, amely, ha tovább igy folytatjuk, a gazdasági összeomlást feltétlenül meghozza, En tehát erre nézve kérnék a t. pénzUgyminister úrtól felvilágosítást, s azt hiszem legalább, hogy helyesen értelmezem az intencióit, hogy ez van kontemplálva, hogy a Pénzintézeti Központ lesz az a központi állomása az államnak, amely által minden olyan üzeme az államnak, amely bankszerű tevékenységgel kapcsolatos, amelynél a bank kikerülhetetlen, eszközöltetni fog. T. Nemzetgyűlés ! Ezzel kimerítettem volna észrevételeimet a javaslattal kapcsolatosan és csupán egy részletkérdéssel kellene még röviden foglalkoznom, t. i. a kisipari hitel kérdésével. (Halljuh ! Halljuk !) Bocsánatot kérek, hogy ismételten ministeri működésemre hivatkozom itt. Máskülönben nem szoktam erre hivatkozni, de ezen javaslat kapcsán kénytelen vagyok vele, mert oly intézkedésről van szó, amely akkor tétetett. Nevezetesen a háborúból visszatérő kisiparosok felsegélyezésére egy akciót indítottam, 70, illetve Budapesttel együtt kereken 100 millió korona erejéig adva felhatalmazást a Pénzintézeti Központnak arra, hogy a háborúból visszatérő kisiparosok kölcsönök, szerszámok, gépek nyújtása utján felsegítessenek. Az októberi lázadás, miként annyi mást, ezt is felforgatta, ezt az akciót is dugába döntötte, s ennélfogva megakadt, de ismét nem nyert folytatást a helyzet visszaállításakor, s ezért foglalkoznom kellene itt ezzel a kérdéssel behatóan. (Halljuh! Halljuh!) A minister ur azonban a pénzUgyi bizottság tárgyalásai során kijelentette, hogy ez az akció tényleg abbamaradt, részben a pénzUgyi eszközök hiánya, részben a változott viszonyok folytán, azonban a minister ur legközelebb törvényjavaslattal szándékozik a Nemzetgyűlés elé jönni a kisipari hitelkérdés rendezése tárgyában, a hitelszövetkezeti központ egy formáját létesítve a kisipari hitelekre nézve is. Ennélfogva felmentve érzem magam most ezzel a kérdéssel foglalkozni s azért nem is kívánom tovább a t. Nemzetgyűlés figyelmét ebben a kérdésben igénybe venni. Meggyőződésem az, hogy ha ez a törvényjavaslat törvényerőre emelkedik és a pénzintézeti NEMZETGYŰLÉST NAPLÖ. 1920—1921. — VII. KÖTET. központ megkapja mindama eszközöket, amelyek pénzUgyileg szükségesek erőteljesebb tevékenység kifejtésére, akkor ama szellemnél fogva,/ amely az intézet vezetésében megnyilatkozik, ama Ugyszeretetnél fogva, amelyet benne tapasztalunk, ez az intézmény tényleg azzá fog válni a jövőben, aminek kontempláltatott alapításakor : a magyar közgazdaság egy jelentékeny tényezőjévé, s ebben a reményben a javaslatot általánosságban elfogadom. (Helyeslés és taps.) Elnök : Szólásra következik? Bródy Ernő jegyző: Ernst Sándor! Ernst Sándor : T. Nemzetgyűlés ! Az előttem szóló képviselő ur elsősorban emliti az én nézetem szerint oly rendkívül fontos háborús központokat és a háborús szervezeteket, amelyek kisiklanak teljesen és tökéletesen a mi ellenőrzésünk alól. Mi egy esztendő óta itt együtt vagyunk, de egyetlenegy tényt sem kaptunk a háborús központokra és szervezetekre vonatkozólag. Csak egyetlenegy utalás volt az első indemnitási vita alkalmával azokra a tényekre, amelyek bekövetkeztek volt az októberi eseményekkel s amelyek hatással voltak a háborús központokra ; de egyebet mi semmit nem tudunk arra nézve, hogy a háborús központokban micsoda r gazdálkodás folyik és mi* folyt eddig. En azt hiszem, hogy a parlamentáris szempont okvetlenül megköveteli, hogy feltétlenül foglalkozzunk azzal, hogy mi történik ezekben a háborús központokban, mert magamnak is volt egyszer alkalmam látni azt, hogy ezek a háborús központok mily módon és mily arányban gazdálkodnak. Epen a háborús gazdasági élet volt az, amely bennünket megakasztott a rendes menetünkben és ránk hozta gazdasági szempontból az államszocializmus rendkívül sok, különböző példáját. S egyike a legerősebb tüneteim ek ezek a háborús központok. Ezek a háborús központok milliárdokat forgatnak és forgattak, s mi tulajdonképen abszolúte nem vagyunk tisztában azzal, hogy milyen módon történik ott a kezelés. Friedrich István: Nagyon helyes! Csak forgatják ! Ernst Sándor : . . . hogy ott spórolás van-e. vagy egyáltalában nincs spórolás, vájjon olyan dolgok történnek-e, hogy ott egyes individuumok rengeteg óriási jövedelmekkel rendelkeznek. Friedrich István: Ez a lényeges! Ereky Károly: A petróleumos igazgató 70 milliót keresett! (Zaj a baloldalon.) Ernst Sándor : Ezek a háborús központok kénytelenek sok mindenfélével, sok apró-cseprő dologgal foglalkozni, s ezek a dolgok száz milliókra mennek, amikor is módjukban van az illetőknek esetleg száz milliókat olyan útra vinni át, hogy teljesen kibújnak minden ellenőrzés alól. Erről mi, a parlament, ezidőszerint semmit sem tudunk. (Felkiáltások balfelől : Haragszanak, ha beszélünk róla ! Zaj.) Igaz, hogy az utolsó szociális törvényben, 19
