Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.
Ülésnapok - 1920-132
104 A Nemzetgyűlés 132. ülése 1920, gyűlést illette meg, most megilleti a Nemzetgyűlést. Ez indította a. kormányt arra, hogy nem látta szükségét uj intézkedésnek és e tekintetben az előterjesztést megtette. Ezért kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék az indítványtól eltekinteni. (Helyeslés.) Elnök : T. Nemzetgyűlés ! Ez a kérdés annak idején fog elintéztetni, amikor napirendre tűzetik. En most csak előzetesen kivántam a képviselő urakat tájékoztatni, hogy egymás között megbeszélhessék a jelölést. Ezzel napirendünket kimerítettük, és most következik Orbók Attila képviselő ur interpellációja. (Halljuk! Halljuk!) Orbók Attila : T. Nemzetgyűlés ! Békét ratifikáltunk, mert ratifikálnunk kellett. A gúzsba kötött magyar nemzet torkára az entente a kést rátette és nem kerülhettük ki a ratifikálást nagyobb kockázat nélkül. Magának a ratifikálásnak a ténye ünnepélyes, szomorú aktus volt, azonban a keserű poharat még csak ezután kell kiürítenünk, mert a ratifikálás következménye az, hogy a jóvátételi bizottság a békeszerződés pontozatait igyekszik végrehajtani és ez a végrehajtás sokkal súlyosabb gazdasági terheket ró Magyarországra, sokkalta nagyobb gazdasági katasztrófát jelent, mint a román megszállás, vagy a kommunizmus volt. Nagy szerencsétlenségünkben, hogy t. í. ez a békeszerződés olyan igazságtalan, mégis szerencsénk azonban, hogy ez a békeszerződés épen igazságtalan voltánál fogva végrehajthatatlan is. Örömmel látjuk nagy fájdalmunkban és aggodalmunkban, hogy az entente államai kezdenek jobb belátásra jutni. Örömmel látjuk, hogy különösen Anglia kezd rokonszenvezni velünk és biztos jelek mutatkoznak már arra vonatkozólag, hogy a békeszerződést nem fogják olyan szigorúan végrehajtani, ahogy a békeszerződés a gazdasági feltételeket előirja. A békeszerződés feltételei között úgyszólván legsúlyosabbak a közlekedési eszközökre vonatkozó feltételek, amelyek annál is inkább végrehajthatatlanok, mert pl., vasúti anyagunkat a románok úgyszólván teljesen elrabolták, 21 milliárd értékű vasúti anyagunkat vitték el és ha megmaradt csekély vasúti anyagunkhoz is hozzá akarnának nyúlni, Magyarország puszta sivataggá lenne, amely egész Európa keletrőlnyugatra irányuló közlekedését úgyszólván megszakítaná és vasúti anyagunknak hiánya egész Európa vasúti közlekedését megakadályozná. , A 21 milliárd értékű vasúti anyag elvétele folytán azonban Magyarország ma sem tud az európai közlekedés terén annak a feladatnak megfelelni, amelyet földrajzi fekvésénél fogva be kellene töltenie. Nemrégiben — s erről a kereskedelemUgyi minister ur is tud, akivel alkalmam volt erről a kérdésről beszélni — a jóvátételi bizottság jobb belátásra jutva, és valószínűleg angol befolyás alatt, jegyzéket intézett a román királyi kor». évi nov. hó 18-án, csütörtökön. mányhoz, amelyben utasította, hogy 14.000 vagont a tőlünk elrabolt kocsiparkból Magyarországnak juttasson vissza. Románia ezt a jegyzéket igen Ugyesen elrejtette, igen Ugyesen ugy manipulált, hogy a jegyzék nem jutott nyilvánosságra, s a magyar kormány csak bizalmas forrásból s egész véletlenül értesült erről a jegyzékről. KülUgyministeriumunk azonban, bár valószínű, hogy a külUgyi kormánynak is tudnia kell arról, amit a kereskedelemUgyi kormány diplomáciai vonatkozásban megtud, semminemű lépést nem tett, hogy ez a 14.000 vagon Magyarországnak tényleg kiadassék. A pillanat nagyon alkalmas arra, hogy mi a jóvátételi bizottság utján szorgalmazzuk közlekedési eszközeink visszaadását. A pillanat nagyon alkalmas erre, mert bár az u. n. és fennen hirdetett francia orientáció meglehetősen csődöt mondott, itt van az angol orientáció, amit nem a magyar külUgyi kormány csinált, hanem maguk az angolok, akik Magyarország gazdasági talpraállitása mellett ujabban a sajtóban is, az angol parlamentben is, szóval a nagy nyilvánosság előtt is lándzsát törnek. De nemcsak egyes angol érdekeltségek ... (Zaj balfeUJ.) Balla Aladár: Halljuk! Halljuk! Ez nem botrány, most persze lehet itt kaszinózni. Hegyeshalmy Lajos ; A rendcsinálás az elnök dolga. Orbók Attila : ... hanem az angol hivatalos körök rokonszenve is felénk fordult, és az angol politikusok nyilatkozatait, sőt parlamenti nyilatkozatait is olvassuk az angol sajtóban, s ezek egyáltalában nem ellenséges hangúak, hanem nagyon is barátságosak és nagyfokú közeledést jelentenek. Sándor Pál: Mibe fog kerülni? Orbók Attila : Legyen szabad interpellációm során rámutatni egy körülményre amely szintén mellettünk szól, s amelyet a külUgyi kormány, azt hiszem, felhasználhatna gazdasági érdekeink védelmére mint súlyos érvet. A szerbek a háború előtt éveken át teljesen el voltak vágva az Adriai-tengertől. Kivitelüket, a Földközi-tenger irányában, Malta felé, Szalonikin át kellett irányítaniuk és ez a kerülőút, amelyet a szerb kivitelnek meg kellett tennie . . . Hegyeshalmy Lajos: Téves dolog! Ez a természetes utj ' Orbók Attila: . . . Szerbiát úgyszólván tönkretette és épen ez volt az egyik oka annak, hogy Szerbia a monarchia ellen izgatott, s épen ez volt egyik oka annak is állítólag, ezt hozzáteszem, hogy az entente háborús konfliktusba keveredett a monarchiával. 'Természetes, hogy ez a háborús ok csak egy ürUgy a sok között, amelyiket az entente szokott felhozni, hiszen a világháború felelősségét egyik állam sem akarja magára vállalni
