Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.
Ülésnapok - 1920-114
A Nemzetgyűlés 114, ülése 1920. évi ohtóber hó 14-én, csütörtökön. 69 Gr. Teleki Pál ministerelnök: Ez az indítvány az itt felhozott indítványhoz körülbelül hasonló. T. i. én egy fakultatív cenzúrára gondolok, ahol a közlemények bemutattatnak, és bizonyos tanácsokat ad az illető cenzúra, illetőleg megmondja, hogy mit tart közölhetőnek, mit nem közlendőnek, vagy mire adja inkább a tanácsot, hogy nem közlendő ; ellenben az újságoknak szabadságukban áll bármit közölni. Vannak természetesen dolgok, amelyekre nézve az ügyészségnek a joga fennmarad, de ezek természetesen messze nem terjednek odáig, mint ahova a mai cenzúra terjed. Ez körülbelül az az indítvány, az a koncepció, amely előttünk van s amely — meg vagyok róla győződve — szintén nem fogja teljesen megoldani a kérdést, mert teljesen megoldani igazán nem lehet, csak sajtószabadsággal, sajtószabadság azonban ma nem lehetséges. Ellenben teljesen egy véleményen vagyok az interpelláló képviselő úrral arra nézve, hogy a sajtócenzurát a leghatározottabban csak a legszükségesebb körre kell korlátozni. S itt épen ennél a fakultatív cenzúránál bizonyos különbségeket kell tenni épen ebben a tekintetben. Egyes dolgokra meg lehet mondani, hogy ne méltóztassék közölni, vagy talán jobb volna ebben a tekintetben a tanácsnál messzebb menni. (Halljuk!) Vannak bizonyos dolgok és külügyi szempontból is voltak dolgok, amelyekre nem tudok reámutatni, mert különben fel kellene hívnom speciálisan ezekre a ügyelmet, amit most tenni nem akarok, de mondom, voltak olyan közlemények, amelyeket ha a harmadik oldalon normális betűkkel hoznak, akkor semmi különöset nem jelentenek ; de az első oldalon, ökölnyi betűkkel, azok egészen mást jelentenek és ilyen módon is fel lehet a figyelmet hívni. A tényleges cenzúrát azonban, amely azzal a figyelmeztetéssel járna, hogy ezt vagy azt a cikket egyáltalában ne méltóztassék közölni, mert különben kénytelenek volnánk az illető újságíró ellen eljárni, csak az ország imminens érdekeire vonatkozó dolgokban gyakorolnák, külügyi, hadügyi, és bizonyos pénzügyi vonatkozású kérdésekben. Kovács Emil : Szóval mindenben ! Gr. Teleki Pál ministereínök : Ez nem minden, mert ma ez emiitetteken kivül nagyon sok olyan dologban van utasítás a cenzúrán, — átnéztem azokat — amelyeknek egyikhez sincs köze a most emiitett három közül. (FelMáltások balfelöl : Például a zsidóügy.) En tökéletesen átlátom a cenzúra rossz voltát, ismerem annak hibáit, de másképen, mint ilyen módon, nem tudok ezeken segíteni. Nem tudok segíteni a bajokon azzal sem, ha behozzuk a teljes sajtószabadságot. Gaál Gaszton : A botbüntetést kell behozni ! Ereky Károly: De a cenzorokra! Gr. Teleki Pál ministerelnök: Én alaposan megbeszéltem ezt a kérdést — hiszen a minisztertanácson is szó volt erről és azon kivül is sokakkal beszéltem róla — és konstatálhatom, hogy senki sincs azon a véleményen, hogy vezessük be a teljes sajtószabadságot. Maga az interpelláló képviselő ur sem kívánja azt, egyvéleményen van velem viszont én egyet értek a képviselő úrral abban, hogy a cenzúra gyakorlásánál a helyes alapvető princípium az kell, hogy legyen, hogy a cenzúra csak az állam legimminensebb érdekei szempontjából gyakoroltassák teljes szigorral, ami mellett lehetnék még szempontok, amelyeknél bizonyos figyelmeztetés nem árt, amely cikkek azonban elvégre még a figyelmeztetés után is közölhetők. A cenzúrának a jövőben való gyakorlására vonatkozólag csak ennyit mondhatok. Nem tudom, hogy ez az uj rendszer, amelyet, remélem, már holnap határozaterőre emelünk és rövid idő alatt be is vezetünk, menyiben fog beválni, de remélem, hogy lényeges javulást hoz. Ezzel kapcsolatban meg akarom még említeni, hogy a cenzorok számát is diminuálni, kevesbíteni akarjuk, kevesebb, jobban összeválogatott emberre kívánjuk bizni a cenzúra gyakorlását, mert ebben a tekintetben ma tagadhatatlanul bizonyos káosz van, amennyiben nem kevesebb, mint hatvan cenzor működik. (Zaj.) Ez azután az oka annak, hogy az egyik lapban megjelenik valami, ami a másikban nem láthatott napvilágot, hogy mondjuk, a reggeli lapokból törölt valamit a cenzúra, ami aztán elnézésből az esti lapokban megjelenik. Emellett a cenzorok nagy száma bizonyos költségtöbblettel is jár, habár a költségek nem olyan horribilisek, mert hiszen összesen 969.000 koronára rúgnak. Ereky Károly: Nem ér annyit az egész! Gr. Teleki Pál ministerelnök : Ez az összeg tisztán csak pótlékokból áll, amelyeket a cenzúránál alkalmazott tisztviselők kapnak, akikl végre is rendes tisztviselői munkaidejükön tú teljesítenek ott szolgálatot, ez teszi a kiadások zömét. Ezenkívül egy 16.000 koronás lakbér és egy 5000 koronás világítási tétel szerepel még benne, ami valóban nem jöhet számításba. Ezeket a költségeket a létszámapasztás mellett sem lehet természetesen a nullára redukálni, de a létszám csökkentésével mindenesetre a kiadások is kisebbek lesznek. Ez is föltétlenül szándékom. A minister úrral való megállapodás alapján megvalósítjuk azt is, hogy a cenzúra egész intézményének vezetését egy ember kezébe, egy felelős és erős kézbe tegyük le. (Helyeslés.) Ami mármost a speciális esetet illeti, (Halljuk! Halljuk!) a királykérdést, amelynek kapcsán az interpelláló képviselő ur szóbahozta itt a cenzúra gyakorlását, én — az igazat megvallva — jobban szerettem volna, ha a képviselő ur ezt a ^kérdést nem hozza itt fel. (Igaz ! Ugy van ! Élénk helyeslés a baloldalon és a középen.)
