Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.

Ülésnapok - 1920-114

56 A Nemzetgyűlés 114. ülése 1920. évi október hó 14-én, csütörtökön. téri hivataltól megállapított I. osztályú földek­nél kat. holdankint legfeljebb 1'5 mm ...« (Fel­kiáltások jobbfelöl : Nagyon sok !) Evvel nagyon megelégednének! (Olvassa): »II. osztályúnál legfeljebb 1'25 mm. legyen és III. osztályúnál legfeljebb 1 mm. gabona vagy *e mennyiségnek a jövő aratás idején megállapí­tott, megfelelő pénzösszege legyen?« Elnök: Az interpelláció kiadatik, a föld­mi velésügyi minister urnák. Következik Frühwirth Mátyás képviselő ur sürgős interpellációja. Frühwirth WlátyáS : Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Az előttem szóló t. képviselőtársam interpel­lációja és elmondott beszéde felment engem attól, hogy általánosságokra térjek ki, mert interpel­lációm egyik része szintén a kis bérletekre vonatkozik. Azonban engedje meg a t. Nemzet­gyűlés, hogy egész rövid ideig igénybe vegyem szives türelmüket azért is, hogy egy szenvedő, nyomorult, szegény falunak kívánságát, illetve kérelmét terjesszem elő. Forgács Miklós: Nem egy van! Frühwirth Mátyás : Igen, t. Nemzetgyűlés, nem egy ilyen falu van, s épen azért interpel­lációm egy korkép lesz, mert azt hiszem, ebben a kis példában benne van az egész mai Magyar­ország hű tükre. Soroksárpéteriről van szó. Kicsiny kis falu az Isten háta mögött. Egész határa, amelyen lakosai gazdálkodhatnak, 470 hold. Ezt évtizedeken keresztül kisemberek, egy-kétholdas gazdák bérelték a Lőwy-család­tól. Ez a birtokoscsalád, miután a földön nem termett semmi, a birtok kis részét parcellázta és még a háború előtt és a háború alatt ezekre a homokbuckákra 3—4 ezer embert csődített össze. Ezért a 470 holdért, miután a lakosság kényszerítve van a bérletre, lehetetlen árakat követel. Mindig évről-évre adja ki a bérletet, de csak akkor hajlandó kiadni, amikor a tör­vény is kényszeríti rá, hogy kiadja. Azok a szegény emberek nem képesek kellőképen ter­melni. Elegendő e tekintetben példaképen arra hivatkoznom, hogy a hivatalos rektifikáló bizott­ság, amely oda kiment és fellebbezés folytán felbecsültette annak a földnek term ósátlagát, megállapította, hogy ott holdanként két és fél métermázsa rozs sem terem meg. És ezen földet törvény ellenére a következő bérek és feltételek mellett adják ki. Azoktól a kisemberektől, hadi­özvegyektől, rokkantaktól, munkásoktól, föld­mivesektől azt kívánják, hogy minden hold után 110 kg rozsot adjanak. Ez minden egyestől külön-külön lenne beszedendő, azonban az összességtől a következő feltételeket kíván­ják meg: Kívánják azt, hogy 24 métermázsa burgonyát szállítsanak be közösen ; továbbá, hogy 18 méter­mázsa búzát szállítsanak ; azután két darab hízott sertést, amelyek mindegyike legalább 120 kilogramm holtsúlyu legyen ; azonkívül kíván­nak 1200 darab eső csemegekukoricát, továbbá nyolc darab tömött libát. . . (Zaj és felkiáltások balfelöl: Kell a libazsír!) Elnök: Csendet kérek! Frühwirth Mátyás : ... és a libáknak legalább hétkilósaknak kelllenniök; azután 200 darab anyányi csirkét is követelnek, éssok min­féle zöldséget, — sárgarépát, káposztát és egye­beket — úgyhogy ezek a természetbeni szállít­mányok sokkal többre rúgnak, mint a bérleti összeg, — hiszen maga egy métermázsa rozs többe kerül — és holdanként 1500 koronába jönne igy ennek a területnek bérlete. Ezek a kisemberek 2'5 métermázsát tudnak kitermelni abból a földből és 1500 koronát követelnek tőlük terményekben. (Zaj halfelöl.) T. Nemzetgyűlés ! Én elmentem mindenüvé, ahová csak a törvény értelmében elmenni lehe­tett. Jártam a főszolgabírónál, az alispánnál, mindenhol, hogy karolják fel ennek a szegény községnek az ügyét, amely már május hó óta tár­gyal ezekkel az emberekkel, akik azonban mindig huzzák-halasztják a dolgot, csakhogy mennél többet kipréseljenek azokból a szegény embe­rekből. A főszolgabíró azt mondta, hogy : hja kérem, tessék a járásbírósághoz menni, tessék ott érvé­nyesíteni a bérleti szerződést ; az alispán azt felelte, hogy lent a községnél kezdjem meg a dolgot ; a községi elöljáróság válasza az volt, hogy mi olyan gyengék vagyunk, hogy velünk szóba sem állanak — és ez tényleg ugy is van ; — erre aztán fogtam magamat, elmentem és én magam, személyesen tárgyaltam és kétórai tár­gyalás után — amely tárgyalás ugy folyt, mintha kint a Teleki-téren, a handlék között lettem volna — sikerült a 8 libából lealkudnom két libát, úgyhogy csak hat maradt, és a 200 csirkéből 24 darabot. Ennyit hajlandók voltak leengedni. Erre otthagytam őket. T. Nemzetgyűlés ! Ha mi tűrjük azt, hogy a keresztény kurzus idején, amely a keresztény kisemberek érdekeit akarja védelmezni, ilyesmi történhessék ; ha tűrjük, hogy azt a törvényt, amelyet most a legnagyobb jóakarattal meg akarunk hozni, igy hajtsák végre a vidéken, akkor igazán kérdeznem kell : miért ülünk mi itt, (Igaz ! Ugy van ! balfelöl.) miért hang­súlyozzuk, hogy mi keresztény Magyarországot akarunk, miért beszélünk a zsidókérdés meg­oldásáról, (Ugy van ! balfelöl.) ha megtörténhetik az, hogy akik itt Budapest területén, a város­ligeti fasorban, palotákban laknak, igy akarják megoldani a kérdést? En ennek a kérdésnek megoldását legjob­ban az Ébredő Magyarokra szeretném bizni. Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés, én magam mindig a mérsékelt irányzatnak voltam a hive, de ez a tárgyalás, az a munka, amely ott folyik, meg­győzött engem arról, hogy a zsidókérdést kez­tyüs kézzel nem lehet megoldani. (Igaz! Ugy van ! balfelöl.) Mert ez nem földkérdés, ez zsidó­kérdés.

Next

/
Oldalképek
Tartalom