Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.

Ülésnapok - 1920-113

48 A Nemzetgyűlés 113. ülése 1920. évi szeptember hó 28-án, kedden. hogy meggyőződhessék an ól, hogy miiyen a mi felfogásunk e tekintetben és hogy vannak bizonyos dolgok, amelyek itt jogosan azt a nézetet támogatják, hogy a belgrádi kormány tud ezekről a pécsi állapotokról. Én meg akarom adni a követnek a módot arra, hogy lássa mindazokat az adatokat, amelyek rendelkezésünkre állanak, hogy azokat közölhesse azután kormányával és onnan megkaphassa a választ, hogy maga a belgrádi kormány mennyit tud ezekről. Mert hiszen ő előttem ugy nyilatkozott, hogy itt nagyon sok dologban csak a helyi hatóság működéséről lehet szó, amire nézve megjegyeztem, hogy ennek a kérdésnek legegyszerűbb megoldása az volna, ha Baranyát kiürítenék és elsősorban a polgári közigazgatást azonnal átadnák. ( Helyedé«.) Rassay Károly : Kiüríteni. Addig kételkedünk az őszinteségükben ! Gr. Teleki Pál ministerelnök : Hiszen a polgári közigazgatás átvételének soha S3mmiféle jogalapja nem volt, a katonainak pedig most már nincs semmiféle jogalapja. Akkor, amikor Franchet d'Esperay tábornoknak vezetése alatt a szerbek oda benyomultak, végre is háború volt, de ma annak a katonai megszállásnak jogalapja megszűnt. A polgári közigazgatás átvételének pedig soha semmiféle jogalapja, semmi célja nem volt, és én azt hiszem, magának a jugoszláv államnak sem válik különös hasznára az, ha az ő tőszomszédságában ilyen kommunisztikus erő, ilyen tűzfészek fejlődik ki. (Uyy van !) A másik kérdéskomplexus, amelyet szintén kifejtettem az uj követ előtt, pécsi polgártársaink szabadságára és azokra az atrocitásokra vonatkozik, amelyek ott elkövettettek. Különösen az utóbbi időben is volt ilyenféle ügy. Azt hiszem, a baranyai képviselő urak tudnak róla, de nem akarok annak részleteibe bele bocsátkozni, mert ez roppant hosszadalmas volna. Azonban ennek kapcsán is mi megtettük egyrészt a legerélyesebb lépéseket közvetlenül a jugoszláv kormánynál, másrészt tudom, hogy maguk az entente-missziók is tőlünk teljesen függetlenül megvizsgálták ezeket az ügyeket, és végül, minthogy itt papokról volt szó, akikkel szemben atrocitásokat követtek el, mi a pápa ő szentségéhez is fordultunk, neki is előterjesztettük ezt az ügyet, a jugoszláv kormánnyal is közöltük ezt a lépésünket és megmondottuk, hogy kénytelenek voltunk ezt a lépést is megtenni. Minthogy itt egy uj követ van, akivel komolyan tudjuk a dolgokat megbeszélni, mindkét kérdéskomp]exusnak teljes anyagát átadjuk a követnek. Az egyik rész vonatkozik a kommunizmusra, a második az atrocitásokra és a személyes szabadságsértésekre. Remélem, — minthogy ő maga is felajánlotta ezt nekünk — hogy ezen a réven mindenesetre közeledni tudunk egymáshoz. (Felkiáltások jobbfelol : Elsősorban kiüríteni!) * A követtal szemben magával is azonnal hangsúlyoztam a kiürítés szükségét, hangsúlyoztam — még pedig ebben a szétválasztott formában — hogy a katonai mgszállás jogossága is megszűnt ; a polgári közigazgatás átvételének jogossága, a civil megszállás jogossága pedig sohasem létezett, és ennek követke"vtében kértem, hogy tegyen Belgrádban hathatós lépéseket, hogy a kiürítés azonnal megtörténjék. Ezt azonkívül ujabban is es számtalanszor szorgalmaztuk. Hiszen nincs és nem volt alkalom, amikor nagyhatalmakkal, jelesül, mikor a franciákkal is tárgyaltunk, hogy ne húztuk volna alá mindig mint legelső kérdést Baranyának kiürítését, mert hiszen ez a logfontosabb szempont ma. A nagyhatalmak erélyén múlik, hogy ők mennyire képesek bennünket ebben támogatni. Most megvan a közvetlen ut is, amely közvetlen utat előkésziteni bizony elég hosszú ideig tartott és elég nehezen is ment. Mondom, ma megvan a teljesen közvetlen ut és én remélem, hogy ezen a közvetlen utón mindenesetre elő fogjuk mozdíthatni a dolgot, de mind a két irányban és mind a két ügyben a leghathatósabban és a legnagyobb nyomatékkal ismét és ismét szorgalmazzuk az elintézést. A ratifikáció kérdésével is a legszorosabb összefüggésben van a baranyai kérdés, amely előfeltétele annak. (Helyeslés.) Meskó Zoltán : Ugy van, addig nem lehet ratifikálni ! Gr. Teleki Pál ministerelnök : Ami az interpelláció utolsó pontját illeti, a jugoszláv kormány álláspontjára nézve, erre nézve, amint voltam bátor kifejteni, a követ utján kérünk mi egészen komoly és alapos választ arra, hogy erről az egész kérdéskomplexumról, amelyet együttesen átadunk a követnek, tájékozva van-e és hogyan hajlandó ezekben a kérdésekben lépéseket tenni és azokat az anomáliákat és atrocitásokat megszüntetni. Meskó Zoltán : Baján egy suszter egy teljhatalmú ur, Fock ur az diiigál a városházán ! Gr. Teleki Pál ministerelnök : Ezeket a viszonyokat ismerjük saját kommunizmusunkból, ez teljes kópiája annak. Épen ezért volt is alkalmam a követ előtt kifejteni, hegy azt hiszem, ők tapasztalatokat is vonhatnának le az itteni kommunizmusból és meggondolhatnák egészen, hogy eltekintve a mi követelésünktől, mennyire előnyös lehet a jugoszláv államra, ha ezt ők tűrik. Hiszen ott voltak a horvátországi zavargások, amelyeknek bizonyos vonatkozásban kommunista jellegük is volt, a'ït hiszem, az ottani viszonyoknak sem nagyon használtak a baranyai közviszonyok. A kitoloncoltatások kérdését hiszem, és azt módunk lesz elintézni ezen közvetlen érintkezés révén, minthogy itt minden egyes esetet közvetlenül meg lehet beszélni a követtel. Legalább ma, mikor a követ felkeresett és azt a propoziciót tette, hogy közvetlenül tárgyaljunk, köteles vagyok elhinni, hogy ez mindenesetre könnyítést fog magával hozni. Köteles vagyok elhinni, s remélem is ezt Meg fogjuk látni, hogy ezen reményem beválik-e majd, fogunk-e jóakaratot látni tárgyi vonatkozásokban is épugy, mint formai vonatkozásokban. A lényeg az, hogy ne formai vonatkozásban, hanem tárgyi vonatkozásban találkozzunk jó-