Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.

Ülésnapok - 1920-127

534 A Nemzetgyűlés 127. ülése 1920. évi november hó 12-én, pénteken. Drozdy Gyözö: T. Nemzetgyűlés! Az előttem felszólalt t. képviselő ur indítványához a magam részéről nem járulhatok hozzá, annak ellenére, hogy intencióival egyetértek. Nem járulhatok hozzá, mert Szilágyi Lajos képviselő ur csupán azokról a birtokokról emlékezett meg, amelyekről a szakasz is szól ; azokról a birtokokról, amelyeket az állam elővásárlás jogán, vagy a törvény más rendelkezése folytán megszerezhet. Ebben a szakaszban azonban egy árva szó sincsen azon kisbirtokokról, amelyek a háború előtt cseréltek gazdát, és amelyeket az állam törvénye alapján vissza nem szerez, már pedig tudjuk, hogy ha mindenkinek is, de a kisgazdának a háború nem volt konjunktúra. Elvitték először a kisgazdát magát, utána elvitték a fiát, a gabonáját,, marháját, lovát, mindenét, sok gazdának a földet is kihúzták a talpa alól. Ezekre a kisgazdákra gondolok akkor, amidőn e szakaszhoz a következőket ajánlom pótlásul : (Halljuk ! Halljuk ! Olvassa) »Aki birtokát a háború alatt kénytelen volt eladni és a jelen törvény értelmében földszerzésre jogosult: méltányos esetekben ingatlanát egy éven beiül az eredeti árért és a szükségesen befektetett összegért visszaszerezheti.« (Helyeslés jobb felöl.) Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Forgács Miklós! Forgács Miklós: T. Nemzetgyűlés! Nem tudom, a t. Nemzetgyűlés mennyire fogja osztani az én felfogásomat, de ki kell jelentenem, hogy a múltban Magyarország a protekciók országa volt ; (Felkiáltások jobb felöl : Most is !) ez a protekció különösen a háború alatt érvényesült. Minden irányból azt hallottuk, hogy a kisgazdák fel voltak mentve a háború alatt. De ez a »kisgazdák« olyan tág fogalom, hogy amikor felmentésre került a sor, akkor, ha az illetőnek jó protektora volt, az egyholdas ember is kisgazda volt, ha pedig nem volt jó protektora, akkor az 500 holdas sem volt jó kisgazdának. Itt tehát disztingválni kellett : bevonult sok olyan ember, aki protekció révén ugyan kisgazda volt, de tényleg nem volt kisgazda. Ezeknek a családja rá lett utalva, — hiszen soknak a családfentartója most is Szibériában, vagy nem tudom, hol van hat év óta — nem tudván fentartani a vagyonát, hogy kényszerhelyzetében földjét eladja. A másik, aki épen olyan vagyonnal rendelkezett, de olyan szerencsés volt, hogy itthon maradt, megvette és még egyszer olyan kisgazda lett, ann'g az előbbi föld nélkül maradt. Én tehát ugyanazt indítványozom, mint Szilágyi Lajos és Drozdy Győző képviselőtársaim, hogy engedtessék meg az, vagyis a 91. §-hoz füzessék hozzá az, hogy azok a kisgazdacsaládok, melyeknek a családfentartói katonai szolgálatokat teljesítettek és önmaguk hibája nélkül eladták akár tiz, akár húsz, vagy több hold birtokukat, jogosultak legyenek birtokaikat az eladási vételáron visszavásárolni. (Helyeslés.) Hiszen igy sem vészit vásárló, mert a termények árából úgyis bőven gyarapodott. Az veszített csak, aki azt az olcsó vételárat a megélhetésére költötte el, míg a másik azóta felgazdagodott. Én ezt indítványozom ; ha tetszik elfogadni, jó, ha nem tetszik elfogadni, abba is belenyugszom. Elnök : Szólásra következik ? Héjj Imre jegyző : Csernus Mihály ! Csernus Mihály: T. Nemzetgyűlés! Sok tekintetben helyesnek és méltányosnak tartom Szilágyi t. képviselőtársam felszólalását. Utánajártam a Statisztikai Hivatalban és meggyőződtem hivatalosan arról, hogy 1914 és 1917 között zsidóktól megvettek keresztények Magyarországon 120.000 katasztrális holdat ; ugyanezen idő alatt a zsidóság megvett kereszténytől 210.000 katasztrális holdat ; tehát 90.000 katasztrális holddal jutott több az idegen, a magyar nemzeti röghöz igazi ragaszkodással, érző szívvel nem vonzódó tömeghez. Épen azért szives figyelmébe ajánlom a földmivelésügyi minister urnák, hogy ezt a kérdést valami módon helyesen és méltányosan a régi földtől megfosztott tulajdonosok javára méltóztassék megoldani. Ezt talán olyanféleképen gondolnám, — indítványt nem nyújtok be, rábizom őnagyméltóságára — hogy az eladási ár és a mostani forgalmi ár középarányosát kellene megállapítani, hogy ilyen összegért vehetnék vissza a háború alatt eladott földjüket. Elnök : Kivan még valaki szólni ? Ha szólni senki sem kivan, a vitát berekesztem. A minister ur kivan nyilatkozni. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Amit Szilágyi Lajos t. képviselőtársam indítványozott, ahhoz némi kiigazítással még hozzájárulhatok, mert itt azokról a birtokokról van szó, amelyeket az állam kisajátít, tehát az állam kezébe kerül az a birtok, és miután az állam most többet köteles a birtokért kifizetni, mint amennyi volt a vételár akkor, amikor a birtok eladatott, ha bebizonyítható, hogy illető hadimilliomos vagy más hasonló egyén, aki üzérkedéssel szerzett vagyonnal szedte össze a földet, és az a birtokos, akitől megvette, szorultságában vagy hadi szolgálatban lóvén adta el, akkor most, amikor az állam azt a nagy többletet kifizeti az uj birtokosnak, a nagy. nyereség egyik része szálljon arra, akitől a háború alatt vette a birtokot. Ebben nagy nehézséget nem látok, de amit Drozdy és Csernus t. képviselőtársaim indítványoztak, az szerintem talán kivihetetlen. Tessék elképzelni, hogy az apró kisgazdaságokban hány adásvétel történt már jogerősen ez alatt a négy és féléves háború alatt, amelyek már elintéztettek és bekebeleztettek. Bajos elképzelni, hogy vala-