Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.

Ülésnapok - 1920-127

A Nemzetgyűlés 127. ülése 1920. róla, hogy erre a célra külön osztályt létesítsen, amely teljes munkaerejét az amerikai vissza­vándorlók ügyének rendezésére fordítsa. Ezt a legközelebbi jövőben meg is fogom valósítani. Azt hiszem, a t. Nemzetgyűlés felfogása ebben a kérdésben teljesen egységes. Nem hiszem, hogy még a nagybirtokosok közül is valaki attól való félelmében, hogy akkor talán több földet fog kisajátítani az állam, ne kívánná a kivándor­lottak visszaérkezését. Nem akarunk mi a visszavándorlókból Magyarországon nagybirtokosokat csinálni, ha­nem földhöz akarjuk juttatni az embereket itt, ahol az ő saját munkájuk után Magyarországon tisztességgel megélhetnek. Én tehát azt hiszem, megnyugtathatom az esetleg aggodalmaskodókat ebben a tekintetben, hogy ha történtek olyan nyilatkozatok, azok tényleg olyan irányból, olya­nok részéről jöhettek, — amint Huszár Károly t. képviselőtársam jelzi — akik elijeszteni, le­hangolni és visszatartani akarják azokat a magyarokat, akik még Amerikában vannak. Én azonban azt ajánlom az amerikai magya­roknak, hogy ha ők valóságosan meg akarnak győződni az itt lévő állapotokról, akkor igenis forduljanak a nemzetgyűlési képviselőkhöz; for­duljanak Huszár Károlyhoz, Zeőke Antalhoz, vagy a Nemzetgyűlésnek bármelyik tagjához, avagy forduljanak a kormányhoz, forduljanak a foldmivelésügyi ministeriumhoz, és megkapják illetékes helyről azt a testvéri szeretetből fakadó nyilatkozatot, hogy minden igyekezetünkkel azon leszünk, hogy minden elszakadt magyar test­vérünket minél előbb és minél alaposabban visszaültethessük ide, a mi nemzeti családunk tagjai közé. (Elénk helyeslés és éljenzés jobb/elől.) Elnök : Zeőke Antal képviselő ur a ház­szabályok 215. §-ának g) pontja értelmében ki­van nyilatkozni. Zeöke Antal : A földniivelésügjd minister ur megnyugtató felvilágosításai után indítvá­nyomat visszavonom. Elnök : Zeőke Antal képviselő ur az indít­ványát visszavonta. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a 88. §-t elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) Elfogad­tatott. Következik a 89. §. Héjj Imre jegyző (olvassa a '89. és 90. §-t, amely eh észrevétel nélkül elfogadtatnak. Olvassa a 91. §-t.) Szilágyi Lajos! Szilágyi Lajos : T. Nemzetgyűlés ! A há­ború alatti birtokforgalomnál általában azt tapasztaltuk, hogy a legtöbb birtok oly egyén kezébe került, aki a háború alatt gazdagodott meg, (Ugy van! jobb felöl) aki a vagyonát a legtöbb esetben hadseregszállitással vagy ár­drágítással szerezte. Helyes, hogy ez a földbirtokreform első­sorban az ilyen tulajdonosoktól váltja meg a földet, és helyes az is, hogy a törvény megadja a lehetőséget arra is, hogy az ilyen birtokok évi november hó 12-én, pénteken. 533 bizonyos esetekben a korábbi tulajdonosoknak visszajuttattassanak. Ez igazságos és méltányos. A gyakorlatban azonban alig érvényesülhet ez a méltányosság. A régi tulajdonos ugyanis az alacsony vételárat, amit kapott a háború alatt, azóta már többnyire felélte, elköltötte (Ugy van ! jobb felől) és igy nem tudja megfizetni a mos­tani vételárat, ha az állam vissza is akarja jut­tatni neki korábbi birtokát. Viszont az a háború alatt meggazdagodott hadseregszállító azóta is csak gazdagodott, annak azóta is csak magas bevételei voltak, többnyire az emelkedett ter­mény- és állatárakból. így tehát ez most sem jár rosszul; a megváltás most sem sújtja őt, mert magas áron váltják meg tőle a birtokát és igy indokolatlanul nagy vagyoni előnyhöz jut. Csernus Mihály: Igaz! Szilágyi Lajos : A régi tulajdonos helyzete ennélfogva az uj tulajdonossal szemben méltány­talanul rosszabb. Ha tehát mi az előbbi, vagyis a régi tulaj­donoson akarunk segíteni, akkor a 91. §-t ki kell egészítenünk. Ezért én a foldmivelésügyi és igazságügyi minister uraknak előzetesen tör­tént bemutatás után második bekezdésül a kö­vetkező szöveget javaslom (olvassa) : »Ha az, akitől az állam az ingatlant az előbbi bekezdés alapján megszerzi, ennek következtében az ingat­lanért annak idején fizetett alacsony vételárhoz képest indokolatlanul nagy vagyoni előnyhöz jutna, az Országos Földbirtokrendező Bíró­ság ezt a vagyoni előnyt a méltányossághoz képest megoszthatja egyrészről a között, akitől az állam az ingatlant megszerzi, másrészről pedig az ingatlannak ama korábbi tulajdonosa között, akinek javára szól az előző bekezdés rendelkezése. Ha utóbbi már elhalt, a megosz­tás lemenő örökösei és házastársa javára is történhetik. Különösen alkalmazást nyerhet ez a bekezdés akkor, ha az, akitől az állam az ingatlant megszerzi, vagyonát hadinyereségekkel vagy árdrágítással szerezte. Az indokolatlanul nagy vagyoni előny megosztása iránt a kérelmet az ingatlan árának kifizetése vagy letétbehelye­zése előtt kell az Országos Földbirtokrendező Bíróságnál előterjeszteni.« Ez röviden annyit jelent, hogy ha a háború alatt a kis vagy a középbirtokos a birtokát katasztrális holdanként ezer koronáért adta el és a mostani tulajdonostól az állam ezt a bir­tokot pl. katasztrális holdanként 10.000 koronáért váltja meg, akkor az 1000 korona és 10.000 korona közötti különbség, az a 9000 korona, ez az indokolatlanul nagy vagyoni előny ne kizárólag az uj tulajdonost illesse meg, hanem az Országos Föld birtokrendező Bíróság a hozzá előterjesztett kérelemre ezt a 9000 koronát a régi tulajdonos és az uj tulajdonos között méltá­nyosan ossza meg. (Élénk helyeslés.) Elnök: Szólásra föl van még jegyezve? Héjj Imre jegyző: Drozdy Győző!

Next

/
Oldalképek
Tartalom