Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.

Ülésnapok - 1920-127

530 A Nemzetgyűlés 127. ülése 1920. hogy megvegyék a megfelelő teriiletet és azt beinstruálják, kötelességünk gondoskodni arról, hogy minden úton-módon elősegítsük, hogy ők tényleg hazajöhessenek. Nekem nincs egyéb kérésem a t. Nemzet­gyűléshez, mint az, hogy adjon alkalmat ezek­nek az embereknek a hazatérésre, még pedig azáltal, hogy létesíttessék egy szerv, akár a földmivelésügyi ministerium, de jobb szeretném, ha a föld birtokrendező biróság kebelében, amely szerv előmozdítaná, hogy akik haza akarnak térni, vagy már haza is tértek, azok a szüksé­ges tanácsokat és felvilágosításokat megkaphas­sák és minden megfelelő támogatásban részesül­jenek. Indítványomat konkretizálva bátor vagyok javasolni, hogy a javaslat 89. §-ához pótlólag felvétessék a következő mondat (olvassa) : »Ezek alapján az Országos Földbirtok­rendező Biróság kebelében egy szerv létesíttes­sék, amely a visszavándorolni akaróknak a szük­séges felvilágosításokat megadja « (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző : Huszár Károly ! Huszár Károly : T. Nemzetgyűlés ! A vitá­ban nagyon sokan elmondották már azt, hogy miért égetően szükséges ez a reform leginkább. Sok olyan akadállyal kellett ennek a reformnak megütköznie, amely, ha előbb csinálták volna meg e reformot, nem állt volna fenn. Az egyet­len pont, amelynél várakozáson felüli nagy sike­reket lehet elérni, sokkal nagyobbakat, mint hogyha régen hajtották volna végre: az ame­rikaimagyarok visszatelepülése. (Halljuk! Hall­juk !) Kint járván Amerikában, meggyőződtem, hogy ennek a csonka kis Magyarországnak odakint néhány százezer főnyi tartalékereje van. Ennek a legkisebb része áll intelligens elemek­ből, értelmiségi pályán lévőkből, akik valószínű­ség szerint soha többé vissza nem jönnek, ugy hogy ezeknek a gyermekei is elvesztek Magyar­ország részére. Egy másik, még mindig kisebb rész az, amely odakint önálló birtokos. Ezek igen nagy jómódban vannak, de ennek dacára közülük számosan haza kívánkoznak. Ezeknek az átlag­vagyona 10—50.000 dollár között van a mai körülmények közt. Ezek legnagyobb része nem jön haza, mert ott magának egy erős gazdasági bázist teremtett és annyira bele van nőve saját gazdaságába, hogy ezt kár nélkül nem tehetné meg. Ezek közül a nagy vagyonú farmerek közül tehát nagyon kevés jönne vissza­Vannak továbbá olyanok, akik be voltak állítva különböző kisebb gazdaságokba, vagy olyanok, akik nem dolgoztak odakint ilyen nagy szerencsével, de szereztek maguknak mégis 1—2—-3 ezer dollárt. A farmerek közül ezek teszik ki a visszavándorolni akarók tömegét. Ezenkívül van az amerikai magyarságnak egy specialitása, a magyar szatócs, a boltos, kocs­máros, vendéglős, a burdos, akik idehaza nem évi novemher hó 12-én, pénteken. foglalkoztak kereskedéssel, itthon, saját falujuk­ban nem tudtak üzletet csinálni, de odakint saját honfitársaiknak nyitottak egy kis kocs­mát, egy kis üzletet, amiből ugy megszedték magukat, hogy összes vagyonukat összeszámítva, 10—15 ezer dollárra lehet őket átlagban be­csülni, ebben benne van minden vagyonuk, amelyet, ha visszajönnének, természetesen érté­kesítenének. A legnagyobb kategória mindenesetre a munkásság. Innen Magyarországról azért men­nek ki az emberek, mert a földön nem tudtak elhelyezkedni. A kivándorlók legnagyobb része nem is az ipari pályáról ment oda, hanem a mezőgazdasági proletariátusból. (Igaz ! Ugy van!) Ezek jelentékeny részben nagyon rosszul érzik magukat Amerika bányáiban és gyáraiban. Az egymást követő nagy gazdasági krízisek nagyon sokszor bizonytalanná teszik életüket. Miután össze vannak tömörítve egyes bányavidékeken és más mindenfelé a gyárakban, nem is tudtak ugy el amerikaiasodni, mint a többiek. Ezek között bizonyos magyar nacionalizmus, magyar szellem van. Ezeknek egy nagyon jelentékeny hányada vissza fog jönni, és ha Magyarországon békesség és nyugalom lesz, akkor merem mondani, hogy 40—60.000, kedvező körülmények esetén még sokkal több ember fog hazánkba vissza­özönleni. Miután az itteni állapotok szerint az ipari pályákon és más pályákon képzettséghez akarjuk kötni a pályákon való elhelyezkedést és nem akarjuk megengedni, hogy előképzettség nélkül bárki bármiféle iparhoz, vállalathoz hozzálát­hasson, egyetlen elhelyezkedési lehetőség szá­mukra, ha fentartjuk reájuk nézve azt az elvet, hogy a mezőg gban helyezkedjenek el. Miután ma egyedül ők azok a tőkeerős tényezők, akik azzal a nagy valutáris differenciával, amely fenn­áll, hazajönnek, hazahozzák megtakarított 400— 500 vagy 1000 dollárjukat, ezzel papirszámok­ban kifejezve tulajdonképen a gazdag emberek közé tartoznak. Minthogy alig van olyan falu, ahonnan ne lettek volna luvándorlók, és mint­hogy épen azokról a vidékekről vándoroltak ki leginkább a mi embereink, ahol nagybirtokok voltak, — statisztikailag és térképileg kimutat­ható, hogy a nagybirtokok közelében volt a kivándorlás a legnagyobb — természetszerűleg a visszavándorlók is ezekre a vidékekre jönnek majd legnagyobb tömegben vissza. Viszont azáltal, hogy a kivándorlás és ennek következtében a visszavándorlás az egész országra kiterjed, alig lesz olyan falu, amely ne kapna abból a nagyon értelmes tapasztalt, tőkeerős és munkaképes uj rétegből, amelyet nekünk minden tekintetben favorizálnunk kell és minden előnyben részesítenünk kell, hogy minél többet kaphassunk vissza belőle. (He­lyeslés.) Zeöke Antal : Az érdeklődők azt a felvilá­gosítást kapták, hogy ők nem kívánatos elemek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom