Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.

Ülésnapok - 1920-127

A Nemzetgyűlés 127. illése 1920. Huszár Károly: Ki mondta? Zeőke Antal : Hivatalos tényezők! Huszár Károly : Ezt kétségbe vonom. Nincs semmiféle olyan magyar hivatalos tényező és nem hiszem, hogy legyen Magyarországon olyan fejelágyára esett ember, aki azt mondaná, hogy nem kivánatos ember az a magyar ember, aki Amerikában tőkét szerzett és most haza akar jönni. (Igaz ! Ugy van !) Méltóztassék elhinni, hogy ez is azok közé a külföldi hazugságok közé tartozik, amelyekkel bizonyos külföldi tényezők vissza akarják tartani a magyar embereket attól, hogy őshazájukba visszajöjjenek és itt hozzájáruljanak a mi gazdasági és nemzeti megerősödésünkhöz. (Ugy van!) Épen ellenkezőleg, én szeretném és azt kívánnám, hogy épen ez az elem, amely odakint a nagyvilágban kitágította a maga látókörét, megtanulta a nyugat művelt népeinek gazdasági szokásait, kereskedelmi szokásait, amely sokat látott és tapasztalt, minél nagyobb mértékben jöjjön vissza. (Helyeslés.) Egészen másról van szó. Vannak olyan elemek, akik a régi hazájuk iránti való hűséget már nem ismerik. Vannak odakint is olyanok, akik azt a maszlagot, amelyet a magyar nép hellyelközzel itt is bevett, ott szintén bevették. Ezek az elrontott rétegei az ipari proletariátusnak azok, akik vissza nem jönnek. Nem kell félni tőle, hogy visszajönnek. Nem kell őket távol tartani, nem is kell biztatgatni, úgysem jönnek. Ezeknek az ottani levegő jobb, mint az itthoni. De azoknak, akik visszakívánkoznak, azt kell mondanunk, hogy tárt karokkal fogadjuk, és ón Szabó István földmivelésügyi minister ur legnagyobb érdemének tekintem, hogy ebben a pillanatban, amikor a visszavándorlási láz olyan nagy Amerikában, mint még nem volt, és amikor mesterséges eszközökkel tartják vissza őket, mert mindenfélét kitalálnak, hogy valahogy nagy tömegekben ne térjenek haza, hogy akkor ő módot adott ennek a reform keretében arra, hogy ezek a visszavándorló véreink itt elhelyezkedést találjanak. Hogy e honfitársainknak lelkiállapotát az egész ország szine előtt feltárjam, (Halljuk! Halljuk !) elmondom, hogy bejöttek hozzám ezek az emberek és amikor megláttak, három kérdést kérdeztek tőlem. Megkérdezték tőlem nyíltan, hogy ez és ez igaz-e Magyarországon. Azt mondtam nekik, hogy ez nem igaz, mert Magyarországon mindenki arra törekszik, hogy itt rend legyen, békesség legyen, nyugalom legyen. Erre elkezdtek mind reszketve, sirni és én még nem jöttem meg és azok, akikkel odakint beszéltem, már itthon voltak, mert a szobából egyenesen mentek útlevelüket megváltani. (Tetszés és tßps.) Láttam, hogy egyetlen egy helyen, egyetlen vasárnap, anélkül hogy az előző vasárnap egy szót szóltak volna, 125 családot felkerekedni, hogy hazajönnek a régi hazába. Ezekről nem évi november hó 12-én, pénteken, 531 lehetett senkinek sem mondani és nem is szabad ezt róluk feltételezni, hogy nem kivánatos elemek, mert ezek tudván, hogy mi nyomorúságban vagyunk, tudván, hogy mennyire meg vagyunk alázva, mégis sietnek haza, mert a vér szava hivja őket ide és a magyar sziv, magyar lélek hozza, őket haza. (Tetszés és helyeslés.) En üdvözlöm a javaslatot és arra kérem a minister urat, hogy a végrehajtásnál mindenekelőtt arra helyezze a legközelebbi időben a legnagyobb súlyt és a legnagyobb fontosságú dolognak ezt tekintem, — mert ez biztat leggyorsabban eredménnyel — azt, amit Zeőke képviselőtársam mondott, hogy tanácsadó- vagy tudakozódó-iroda legyen, de nem ugy, mint ő akarta, mert ennek a földmivelésügyi ministeriumban van a helye, nem pedig a bíróságnál. Azonkívül meg vagyok győződve róla, hogy a kivándorlási tanács is mindenesetre mindent el fog e téren követni, sőt ha a ratifikáláson túlleszünk, a mi külképviseletünk is mindent el fog követni, hogy ne csak itt Budapesten legyenek ilyen tudakozódó-irodák is, hanem kinn, Amerikában is megbízható állami szerv kezében legyen az ottani érdekeltség felvilágosítása, mert annyi mindenféle veszélynek, annyi mindenféle csalafintaságnak vannak kitéve a visszavándorlók, hogy sokat elsősorban és főképen az tart vissza a hazajöveteltől, hogy az Amerikában való elindulástól kezdve egészen addig, amíg megérkezik a szülőföldjére, annyi mindenféle gonosz, emberrel van dolga, hogy ide úgyszólván már teljesen megkoppasztva érkezik meg. A magyar állam azonban már gondoskodott arról és mindent el fog követni, hogy hazatérésüknek egész utján gondoskodjék róluk és minden érdeküket ugy megvédelmezze, amint az emberileg lehetséges. Ezért azt hiszem : a Nemzetgyűlés nevében beszélhetek, amikor azt kiáltjuk innen Amerika felé : Kaphattok most már itt a ti pénzetekért, ami rendelkezésiekre áll, földet és az őshaza talajában dolgozhattok. Az Isten hozzon benneteket. (Altalános éljenzés és taps.) Elnök : Szólásra következik ? (Senki !) Szólásra senki sem iratkozott fel. Kérdem, kiván-e még valaki szólni? Ha senki sem kivan szólni, a vitát berekesztem. A minister ur kivan szólni. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Mólyen t. Nemzetgyűlés ! Hegyeshalmy t. képviselőtársam talán abból indult ki felszólalásában, hogy tegnapi beszédemben azt emiitettem, hogy elsősorban azokat az országban lévő polgárokat kell földhöz részesíteni, akik a háborúban szolgáltak és a háborús szolgálatnak eleget tettek. Ez azonban nem az amerikaiak ellen irányul, t. Nemzetgyűlés, mert hiszen benne van a törvényjavaslatban, hogy a vitézségi éremmel kitüntetetteket, a hadirokkantakat, hadiözvegyeket, hadiárvákat, mindenekfelett és elsősorban részesítsük földben, abban a sorrendben, amely67*