Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.

Ülésnapok - 1920-127

r>26 A Nemzetgyűlés 127. ülése 1920. Megokoiásom röviden az, hogy a méhészkörök nem tudnak megfelelő területeket kapni, hogy a vándorló méhészeket kellőleg elláthassák. Nem közömbös, különösen a leendő Csonkamagyarország szempontjából méhészgazdászatunk fellendítése. A méz kitermelése szempontjából rendkívül fontos az, hogy egyes méhészkörök megfelelő területeket tulajdonul kaphassanak, amely területek később, amikor már nem felelnek meg rendeltetésszerű céljuknak, újból az állani tulajdonába mehetnek majd át. A cél az, hogy az aratás után kaptáraikkal vándorló méhészek megfelelő területtel rendelkezzenek a mézgyüjtés szempontjából és ne kelljen folytonosan házalniok, kitéve annak, hogy az egyes bérbeadók kimozdítják őket helyükről, ha a dolog rájuk nézve kellemetlenné válik. A mézgazdászat szempontjából is fontos ez, mert körülbelül hat milliónyi jövedelmet lehet évenként biztosítani az államnak oly módon, ha ezeket a méhészeti köröket megfelelő területtel látjuk cl. Erre tendál az én javaslatom, amit nem a saját ujjamból szoptam, hanem hozzáértő szakemberekkel beszéltem meg, akik ezt fontosnak és nagyon is célirányosnak tartják. Ezért voltam bátor megtenni ezt az indítványt. ( Helyeslés.) Elnök: Kivan még valaki szólni? Héjj Imre jegyző: Kovács J. István! Kovács J. István : T. Nemzetgyűlés ! Indítványozom, hogy a 84. paragrafus első mondatában a kettőspont helyére tétessék pont és az utána következő »az« névelő helyébe jöjjön ez a szöveg (olvassa) : »Ilyen célnak kell tekinteni földeknek az egyházközségek számára való átengedését is abból a célból, hogy lelkészkedő rendes lelkészeik és rendes tanítóik részére javadalmi földeket létesíthessenek, illetőleg a meglévő ilyen földeket megfelelő nagyságra kiegészíthessék. Az állam részére megszerzett ingatlanok az . . .« Azután következnék tovább a szöveg. T. Nemzetgyűlés ! Ezt a pótlást az teszi szükségessé, hogy régi törvényekben, nevezetesen az 1836. évi úrbéri törvényben, majd az 1871-i erdőés legelőilletményekről szóló törvényekben történt legutoljára intézkedés a lelkészek és tanítók földjeiről. Azóta, különösen a közlekedési eszközök tökéletesedése folytán, rendkívül nagyarányú hullámzás indult meg az ország lakosságában, amely nagyarányú hullámzás következtében nagy eltolódások álltak elő, az egyes vallásfelekezetek elhelyezkedése terén. Uj gyülekezetek keletkeztek, különösen városi helyeken és városok közvetlen közelében. Vidéki gyülekezeteink között is több ilyen uj település van. Ezekben azután a lelkész és a felekezeti tanítói javadalom alapjául szolgáló ingatlanok természetesen hiányoznak. A javasolt pótlás módot adna az egyházközségeknek arra, hogy lelkészkedő rendes lelkészei és rendes tanítói javadalmának alapjául szolgáló földeket szerezhessenek, Tisztelettel indítványozom — s azt hiszem, ehhez a Nemzetgyűlés is évi nor ember hó 12-én, pénteken, hozzájárul — hogy ezt a pótlást vegyük föl a 84. §-ba. (Helyeslés a jobboldalon és balfelől.) Elnök : Szólásra van még valaki feljegyezve? Héjj Imre jegyző: Gaal Gaszton! Gaal Gaszton : T. Nemzetgyűlés ! Én nem a szakaszhoz magához kívánok hozzászólni hanem ahhoz az indítványhoz, amelyet Hornyánszky t. képviselőtársam benyújtott. Az indítványt a magam részéről teljesen feleslegesnek tartom mert hiszen a 84. §-ban ez benne van, csak nincs taxatíve felsorolva, amint hogy arra abszolúte semmi szükség nincs, hiszen akkor taxatíve fel kellene sorolni a különböző termelési ágakat, mint a nyultenyésztést, a baromfitenyésztést stb. Erre azonban semmi szükség nincs miután a 84. § azt mondja (olvassa) : »Az állam részére ennek a törvénynek alapján megszerzett ingatlanokat, telepítési, ingatlaneldarabolási s nemzetfejlesztési szempontból fontos más földbirtokpolitikai célokra kell fordítani«. Ebben a kifejezésben »földbirtokpolitikai célok« az összes gazdasági nemek benne vannak. Semmi sem zárja ki azt, hogy a méhészek, amennyiben egyébként jogosultságuk van arra, a földbirtokreformmal kapcsolatosan megfelelő területeket szerezhessenek. Külön intézkedések a méhészekre vonatkozólag ennélfogva teljesen szükségtelenek. Amit Kovács J. István t. képviselőtársam indítványoz, abszolúte nem tartom ugyan szükségesnek azt sem, de nem tartom aggályosnak, ha a Nemzetgyűlés elfogadja, hogy ezekről külön is gondoskodjék a törvény. A magam részéről tehát a módosítását elfogadom. Elnök : Kivan még valaki szólni ? Héjj Imre: Barla Szabó József! Barla-Szabó József : T. Nemzetgyűlés ! Én a 84. §-ba a következő pótlást terjesztem elő. Az ötödik sorban »közérdekű gazdasági« szavak után a vesszőjelet és a »közegészségügyi« szót iktassuk be. Ekkor ez a sor így fog hangzani : »közérdekű gazdasági, közegészségügyi és közoktatásügyi intézmények létesítésére is fordíthatók.« Ezt a pótlást indokolttá teszi az, hogy már az eddigi önkéntes parcellázások alkalmával, is előfordultak konkrét esetek, hogy az illető parcellázott területeken egy-egy kastély maradt, amelyek az ezen szakaszban emiitett fontos nemzetfejlesztési szempontokból például egy kórház, vagy szanatóriummá való átalakításra némi megfelelő ingatlan területtel igen jól felhasználhatók volnának. Épen ezért javaslom ezen pótlás elfogadását. (Helyeslés.) Héjj Imre jegyző : Csernus Mihály ! Csernus Mihály: T. Nemzetgymés ! örömmel járulok hozzá Kovács J. István t. képviselőtársam indítványához, örömmel járulok hozzá azért, mert rá mutálhatok arra, hogy az elmúlt forradalmi időkben talán egyetlen társadalmi osztály sem küzdött és hadakozott olyan erőteljesen a nemzetet felrobbantó és felforgató törekvések ellen, mint az alsópapság, annak ellenére, hogy a legmostohább életviszonyok között élt. Számtalan