Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.

Ülésnapok - 1920-127

A Nemzetgyillés 127. ülése 1920. évi november hő 12-én, pénteken. -323 és ok nélkül belenyulnánk ősmagyar öröklési jogunk rendszerébe. (Zaj és felkiáltások a jobbolda­lon : Nem baj ! Elnök csenget.) T. Nemzetgyűlés 1 Akinek ez mindegy, annak azzal felelek : méltóztassék meggondolni, hogy a római és az angol államépitmények szilárdsága, a római és az angol államépitmények világra­szóló nagysága épen azon alapszik, hogy intézmé­nyeik régiek, ősiek, és eredetük — miként a Nilus forrása — a homályba vész. Ezen indokok alapján tisztelettel kérem a földmivelésügyi minister urat, és tisztelettel ké­rem a Nemzetgyűlést is, méltóztassanak az álta­lam javasolt módosításokhoz hozzájárulni. (Elénk helyeslés a baloldalon és jobb jelöl.) Elnök : Az igazságügyminister ur kivan szólni. Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminister : T. Nemzetgyűlés ! Ez a kérdés az együttes bizott­ság előtt igen alapos vita tárgj^a volt. Megnyugtat­hatom a t. Nemzetgyűlést, hogy sem a javaslat előkészítőinek, sem a bizottságnak nem volt célja az, hogy a mi régi, ősi intézményeinktől eltávo­lodjunk és azokat reformáljuk. Nem, mi vala­mennyien ragaszkodunk ezekhez a régi intézmé­nyekhez, bennük látjuk mi is a nemzet egyik erőforrását. Szerény véleményünk azonban az, — és ez is az intenciónk — hogy itt mi egyáltalában nem akarunk régi intézményeinken, különösen öiökicgi intézményünkön változtatni. Itt tisztán csak arról van szó, hogy egy bizo­nyos szűk keretben, a családi birtok keretében, bizonyos sablonos örökjogi szabályokat állapítsunk meg arra az esetre, ha az illető, aki alapította ezt a családi birtokot, vagy az az öröhkagyó másként nem rendelkezik, teljesen rá van bízva, hogy mi­képen óhajt rendelkezni. Abban az esetben azon­ban, ha nem rendelkezett, akkor nyernének al­kalmazást ezek a szabályok, amelyek itt a törvény­javaslatban le vannak fektetve. Ennélfogva tehát nem mondhatjuk azt, hogy mi régi örökjogi. intéz­ményeinken változtatni akarunk, hogy mi az ágiság intézményét akarjuk csorbítani, hiszen tudvalévőleg az örökhagyó végrendelkezéssel egyéb körülmények között is megváltoztathatja azt, és olyan intézkedéseket tehet végrendeleliteg, ame­lyek az ági öröklést esetleg sértik. Ugyanígy a csa­ládi birtok keretében is tehet bármilyen ilyen ren­delkezést, ha azonabn nincs ilyen reddelkezés, arra az esetre bizonyos sablonos öröklési rendszert maintképen állapítottunk volna meg. Ezekben a rendelkezésekben sem távolodunk el a magyar jog ősi hagyományaitól. Azt a két esetet hozom fel, amelyre t. képviselőtársam utalt : az egyik a házastársnak, mondjuk, privilégizá­lása, a másik pedig a fiatalabbnak előnyben részesítése. Mindkét gondolat megvan á mi régi magyar jogunkban. Méltóztatik tudni, hogy a régi magyar jog, a házastársi jog, az örökjog a házastársat igenis előnyben részesiti. Aki Wer­bőczyvel foglalkozik, tudja, hogy Werbőczy mindig kiemeli a házastárs személyét és mikor épen azt a példát hozza fel, amidőn a házastárs szemben áll a rokonnal és pedig a rokon egyik legköze­lebbi fajával, a testvérrel», erre az esetre azt mondja : mig a házastársak egy testet és egy lelket alkotnak, addig a testvérek mégis két test. Tehát közelebb állónak tartja a házas­társat az örökhagyó testvérénél. Dömötör Mihály: Csak a szerzeménynél! Tomcsányi Vilmos Pá! igazságügyminister : Szerzeményi örökjogunkban ez világosan kifeje­zésre jut, Dömötör Mihály: De nem az ágiban! Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminister: Mindenesetre azonban, amikor valaki családi birto­kot létesít, már él azzal a jogával, amellyel a mi régi magyar jogunk szerint is élhet, hogy végrendelet­ben az ági örökléstől eltérően rendelkezzék. Mikor ő családi birtokot létesít és neki joga van arra, hogy bármilyen öröklési jogot állapítson meg, akkor ő már megszabadult attól a lekötöttségtől, amelyet az ági vagyon természete, az ági öröklés szabályai mintegy ráoktrojálnak. Dömötör Miháiy : De ha nem él vele? Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminister : Ez a családi birtok mintegy szabad birtok jelle­gét ölti magára. Dömötör Mihály : Végrendeletnélküli örö­kösödésről van szó i Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminister : Igen, de ő a családi birtokot is olyan formában létesítheti, mint a végrendelkezés. Ez tulaj donképen az illetőnek egy végrendelkezése. Ha'tehát neki -ilyen intézkedésre joga van, mikor családi birtokot lé­tesít és tetszés szerinti öröklést állapit hat meg és ő elfogadja a törvényben lévőt, ez azt jelenti, hogy ő ezt akarja. Ha ez neki nem tetszik, akkor másképen fogja megállapítani. Dömötör Mihály : Bocsánatot kérek, de ezt minden örökösödési jognál lehetne mondani, és akármilyen rossz örökösödési törvényt lehetne csinálni, mert egyszerűen azt mondanák, hogy különben csináljon végrendeletet az illető. Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminister : Minthogy azonban ez a rendszer mégis csak fő­képen a családi birtokra vonatkozik és azokat az eseteket tartja szem előtt, amikor valaki a jelen törvényjavaslat alapján kap földet és igy létesiti a családi birtokot, ezek az esetek pedig nem ági öröklési esetek, hanem, inkább a szerzeménnyel azonosak . . . Dömötör Mihály : Sőt ! Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminister : . . . mert ha valaki jelen törvény alapján kapja a birtokot és erre nézve akarunk bizonyos sablont megállapítani, akkor a szerzemény birtokforgal­mát kell tekintetbe vennünk. Dömötör Mihály: Azért a vagyon ági marad. Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminister : Ha valaki a jelen törvény alapján kap birtokot, az nem ági vagyon. Dömötör Mihály: Bocsánatot kérek, ha ági vagyonból eredő pénzzel vásárolta, akkor az ági vagyon. 66*

Next

/
Oldalképek
Tartalom