Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.

Ülésnapok - 1920-113

46 , A Nemzetgyűlés 113. ütése 1920. Linder beszéde után az uj tanácsnok, E,aab Dezső a következő indítványt terjesztette elő: Kérjék meg az S. H. S. kormányt, hogy a Pécsett és a megszállt területen forgalomban lévő eddigi lebélyegzett pénzeket korona-dinárokkal cseréljék fel. T. Nemzetgyűlés ! Ha ezt nem tudjuk megakadályozni, ha ezt tényleg végre fogják hajtani, akkor az ottani polgárságot teljesen tönkreteszik. Ott a megszállott területen jelenleg 10 koronáért adnak egy úgynevezett korona-dinárt ; de a polgároktői nemcsak elvették eddig a terményeiket, hanem most már pénzüket is el akarják venni s azt is lehetetlenné akarják tenni. Ehhez a pénzügyi művelethez őnekik jogi alapjuk egyáltalában nincsen. (Ugy van! TJgy van!) Nem lehetséges az, hogy a megszálló csapatok ráerőszakolhassák az ő államuk pénznemét azokra a területekre, amelyeket ki kellene nekik üriteni s amelyek tulajdoképen a békeszerződés szerint is Magyarországhoz tartoznak. (Általánoshelyeslés.) Az után a közgyűlés után mindjárt felmentek a polgármesteri hivatalba, ott a régi polgármestert felszólították, hogy adja át hivatalos helyiségeit. Nendtwich ez ellen a legerősebben tiltakozott. (Elénk helyeslés.) Meskó Zoltán: Éljen! Perlaki György: Hivatkozott arra, hogy az egész közgyűlés megválasztása törvénytelen volt. hivatkozott továbbá arra is, hogy tehát igy a tisztujitó választás is törvénytelen s ő törvénytelenül megválasztott egyéneknek a helyét semmi körülmények között át nem adja. Erre Linder egyszerűen letorkolta őt, letartóztatta; felültették rögtön egy kocsiba és szerb katonai fedezet mellett — anélkül, hogy családjától elbúcsúzhatott volna — kihozták a demarkacionális vonalra s itt azután kitették. Másnap délelőtt 10 órára összehivták az összes városi tisztviselőket és felszólitották őket, hogy a kommunista-éra szolgálatába szegődjenek, mert ha ezt nem teszik, akkor délután 3 óra után megkezdik a tisztviselőknek családtagjaikkal együtt a kitoloncolását. (Nagy zaj. Felkiáltások : Hallatlan!) Hát, t. Nemzetgyűlés, több mint valószínű, én hiszem, hogy az ottani tisztviselők jórésze meg fogja tagadni a szolgálatot és azután ezeket a szerencsétleneket ki fogják ide tessékelni, ha mi nem tudjuk ezt megakadályozni. (Zaj.) Patacsi Dénes : Vagyonukat pedig elveszik ! (Folytonos zaj,) Perlaki György: T. Nemzetgyűlés! Azt hiszem, vagonlakó van már elég. (TJgy van! Ugy van!) Es itt akarom felhívni az entente figyelmét, hogy ne elégedjék meg az entente azzal, hogy missziói utján néha-néha megnézi a mi vagonlakóink nyomorúságát, hogy néha ide küldöttségek jönnek a mi nyomorúságunk megtekintésére; hanem hathatós eszközökkel törekedjenek is oda, hogy ez a nyomorúság ne fokozódjék. Ennek pedig egyedüli szere az, ha megakadályozzák, hogy ezeket a tisztviselőket évi szeptember hó 28-án, kedden. onnan kiutasítsák, és elérik, hogy ezek a tisztviselők, ha a szolgálatot meg is tagadják, családjaikkal együtt régi lakhelyükön megmaradjanak és megengedjék, sőt elősegítsék azt, hogy az ő megélhetésükről más hazafias emberek, akik ezt szükségesnek tartják, gondoskodhassanak. Ezek után, t. Nemzetgyűlés, még a saját személyünkre vonatkozólag is óhajtok egy-két szót szólni. Mi, akik ott a kerületeknek meg nem szállott részét — mondjuk : a csonka kerületeket — képviseljük, kötelességünknek tartjuk azt, hogy necsak a kerületünk polgárságának érdekeit képviseljük, hanem azokat a kerületeket is, amelyek nem voltak abban a helyzetben, hogy ide képviselőt tudjanak felküldeni. (Helyeslés.) Ezeknek érdekeiért mi - teljes erőnkkel sikra szállottunk a múltban és sikra fogunk szállani a jövőben is. Mégis azonban nagyon nehéz a mi feladatunk akkor, amikor nem tudjuk, hogy családtagjaink, akik odahaza rekedtek, nem fognak-e ezért megbűnhődni. Ez, nézetem szerint, tulaj donképen indirekte megsértése a mentelmi jognak, mert akadályoz bennünket abban, hogy szabadon és függetlenül gyakorolhassuk képviselői jogainkat. Elvégre az embernek mégis csak szivéhez nőtt a családja és fáj az, ha tudja, hogy az itteni felszólalása után odahaza bántódás éri a családtagjait. Ebben a tekintetben feltétlenül szükséges lenne a beavatkozás és feltétlenül lehetővé kellene tenni azt, hogy mi az ottani polgárság érdekeiért mindenkor sikra szállhassunk és a tulaj donképen nekünk itélt területek polgárságának vagyoni jólétét, életbiztonságát itt előmozdíthassuk. Linderéknek is óhajtok innen egy üzenetet küldeni. (Halljuk! Halljak!) Linderék avval áltatják magukat, hogy az itteni magyar nép örömmel fogja majd őket fogadni és felszabaditóként üdvözli majd őket. (Zaj.) Ez óriási tévedés, mert nemcsak a polgári elem, de a munkásság is már teljesen megunta azt a kalandorpolitikát, amelyet ők folytatnak. Ma már a munkásság is belátja azt, hogy Magyarországot csak ugy tudjuk újból talpraállitani, csak ugy tudunk itt jólétet teremteni, ha nem helyezkednek újból az osztályharc politikájára, hanem az osztályharc helyett a megértés politikáját hirdetik. Es én azt mondom nekik, hogy nagyon tévednek, ha azt hiszik, hogy az osztályharccal eredményt fognak elérni. A harcnak csak egy eredménye lehet : lesz egy legyőzött és egy győző, tehát az osztályharcnak eredménye az lesz, hogy lesz egy legyőzött osztály és egy győző osztály. A legyőzött semmi körülmények között nem fogja egyszerre rabigába hajtani a fejét és örökké lemondani arról, hogy újból felébredjen, hanem akkor majd az fog harcot kezdeni. Az osztályharcnak eredménye tehát az, hogy egyszer ez, máskor amaz kerekedik felül ; állandó tusakodás