Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.
Ülésnapok - 1920-126
494 A Nemzetgyűlés 126. ülése 1920. évi nov. hó 11-én, csütörtökön. valótlan eseteknek egész láncolata van felsorolva, csupa, hazugság. És még egy dologra akarnék rámutatni, arra t. i., hogy idebent nálunk sincs szükség ezektől a dolgoktól megrémülui, mert amint már egyszer hangsúlyoztam : a Nemzetgyűlésnek és a kormánynak abszolúte véve rendelkezésére áll a szükséges erő, amelyet érvényesíteni is fog tudni. A kormánynak és a Nemzetgyűlésnek van kire támaszkodnia, ugy hogy egész nyugodtan folytathatja a maga békés, épitő munkáját, mert azt abszolúte senki sem fogja megzavarhatni. Kérem, méltóztassanak felvilágosításaimat tudomásul venni. (Általános élén/c liélyeslés és taps.) Elnök: Áttérünk már most napirend szerint a földbirtok helyes megoszlását szabályozó rendelkezésekről, szóló törvényjavaslat részletes tárgyalására. (Éljenzés.) Következik a cini. Gerencsér István jegyző (olvassa a cimet, amely észrevétel nélkül elfoqadtatik. Olvassa az 1, §-t.) I)r. Szilágyi Lajos ! (Felkiáltások : Nincs itt !) Bihari Szabó József ! Szabó József (biharnagybaj omi) : Igen tisztelt Nemzetgyűlés! Képviselőtársaink egy több tagból álló csoportjától azt a megtisztelő megbízást vettem, hogy az első paragrafus harmadik pontjához módosító indítványt terjesszek be. A javaslatnak a földmivelésügyí, igazságügyi, közigazgatási és pénzügyi bizottsági szövegezése szerint az 1. §. harmadik pontjának első része igy hangzik (olvassa) : »Ennek a törvénynek alkalmazása szempontjából közérdekű földbirtokpolitikai célnak nyilvánítható különösen az arany vagy ezüst vitézségi éremmel kitüntetett íöldmivelők, a földmives hadirokkantak, a munkaképes földmives hadiözvegyek és felnőtt hadiárvák földhöz juttatása.« Ezzel kapcsolatban, mélyen t. Nemzetgyűlés, megbízatásom szerint indítványozom, hogy a »célnak nyilvánítható« szavak igy módosíttassanak : »cél«. Ne adjunk alkalmat a végrehajtó bíróságnak arra, hogy a törvény generális intézkedésének végrehajtása közben ő határozza meg azt, hogy valakinek adható-e föld vagy sem, hanem maga a törvény betűje, szava határozottan mondja ki, hogy ez cél és ezt igy és nem másképen kell végrehajtani. Másik javaslatom pedig az arany vagy ezüst vitézségi éremmel kitüntetett földmivesekre vonatkozik. Az eredeti törvényjavaslatban ez a rész igy hangzott : »különösen a vitézségi éremmel kitüntetett földmives«. (Egy hang balról : Az a második szakasz!) Látszik tehát, mélyen t. Nemzetgyűlés, hogy az uj javaslatból kimaradt a bronz, csak az arany vagy ezüst vitézségi érem említtetik. Ezt tehát szeretném visszaállítani ugy, amint az eredeti javaslatban volt. Nem fosztunk itt meg jogától senkit, sőt a jogot ki akarjuk terjeszteni azokra is, akik az arany és ezüst vitézségi érmesek után következnek, a sorrend pedig változatlan marad. Ha tehát méltóztatnak elfogadni, akkor ez a rész igy fog hangzani (olvassa) : »Ennek a törvénynek alkalmazása szempontjából közérdekű földbirtokpolitikai cél különösen a vitézségi éremmel kitüntetett földmivelők, a földmives hadirokkantak, a munkaképes földmives hadiözvegyek és felnőtt hadiárvák földhöz juttatása«. Ezután következik tovább a szöveg, amit szintén leírtam és igy terjesztem be indítványomat. (Helyeslés.) Elnök: A ministerelnök ur kivan szólni! Gr. Teleki Pál ministerelnök : T. Nemzetgyűlés ! Nem ehhez a tárgyhoz kívánok szólni, csak egy kijelentéssel tartozom, melyet azért szeretnék megtenni, hogy a naplóban nyoma legyen. Tudniillik az előbbi vitára vonatkozólag meg kell jegyeznem, hogy az elnök ur az én kérésemre engedte meg Huszár Károly képviselő urnák a hozzászólást, és ezen az alapon kellett a többi képviselő urnák is megadnia a szót és kellett volna hogy megadja a szót még másoknak is, ha az illető képviselő urak nem állottak volna el a szótól. (Ugy van!) Magam részéről sem akartam ugy nyilatkozni, hogy arra, amit mondok, reflektálni ne lehessen, és amint látszik, szükséges is volt a reflexió, hogy igy némi további felvilágosítást is adhassak. Csak ezt kívántam megjegyezni, hogy a naplóban benne legyen. (Helyeslés.) Elnök : Kivan még valaki szólni ? (Senki sem.) Ha szólni senki sem kivan, akkor berekesztem a vitát. A földmivelésügyí minister ur kivan szólni. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: T. Nemzetgyűlés! Kérem a t. Nemzetgyűlést, hogy az eredeti szöveget méltóztassék elfogadni. (Helyeslés.) Hosszú vita folyt erről a kitüntetéseknél, (Egy hang jobbról : Egy áltáléin nem kell a kitüntetést bevenni!). de ha már felmerült az az eszme, hogy bizonyos sorrendben felvegyük őket, akkor nem lehetett kitérni az arany- és ezüst-vitézségi érmesek elől, mert ezek a legnagyobb kitüntetések, amit a legénység kaphatott. (Ugy van!) Ha pedig az összes kitüntetéseket vesszük, a bronzérmeseket is, akkor, mivel csaknem az összes hadviselteknek meg kellett, vagy meg kellett volna kapnia a bronzéremmel való kitüntetést, ez olyan tömegeket jelent, hogy nem igen van értelme a különbségtételnek. (Ugy van!) Különben is, t. Nemzetgyűlés, azt mondja maga a szöveg: »Közérdekű földbirtokpolitikai célnak nyilvánítható«, tehát nem nyilvánítandó, hanem csak nyilvánítható, és igy ez nem azt jelenti, hogy feltétlenül csak ezek kaphatnak földet. Azért kellett azt mondani, hogy nyilvánítható, mert megtörténhetik az életben, hogy az arany- vagy ezüst-éremmel kitüntetett katona azóta rossz útra tévedhetett, vagy gonosztevő lehetett belőle, és mint ilyet, a községi képviselet és a bíróság ki is zárja a földigénylésből. Csak annyit lehetett tehát mondani, hogy »nyilvánítható«.
