Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.
Ülésnapok - 1920-126
A Nemzetgyűlés 126. ülése 1920, '. évi nov. hó 11-én, csütörtökön. 481 is bátrabban viselkedett-e, igen vagy nem ? (Zajos éljenzés a bal- és a jobboldalon.) Mert, t. Nemzetgyűlés, én annak ellenére, hogy a Népszava ökölnyi betűkkel kivánt és kiáltott halált fejemre, nem bujdostam el és nem bujdostam ki, (Éljenzés.) hanem tovább lengettem Fejér megyében a keresztes trikolort. (Éljenzés.) Elmentem többek között Mórra, a gróf ur székhelyére, ahonnan ilyen szives meghívást kaptam: »Te büdös pap, ha eljössz, mezitelenre vetkőztetünk és szántatunk veled!« — és mégis elmentem a honvédelmi minister ur kedves feleségének társaságában és ezzel a hitvalló asszonnyal hirdettem ott a keresztény magyarság örökké szép, akkoriban ugyan elhomályosodott és diszkreditált igéit, állandó veszedelemben. (Elénk éljenzés.) Igaz, hogy a gróf ur is elment Mórra, de már akkor, amikor a proletárdiktatúra letört, amikor a proletár öklök le voltak béklyózva, akkor ment oda mandátumáért. (Derültség.) Ha t. képviselőtársam emlékezetéből kiestem, az még hagyján, én nem bánom, ha ő végkép elfelejt engem ; ez azonban, azt hiszem, múltkori^ beszédem után nehezen fog neki sikerülni. (Elénk derültség.) Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Különösen tiltakozom a gróf ur azon beállitása ellen, hogy (Olvassa) : »... ebből a beszédből ugyanaz a hang hangzott, amelyet a kommunista agitátorok ajkáról hallottam elhangzani«. Berki Gyula : Ez, túlzás ! Griger Miklós: En soha nem mondtam azt, hogy a magyar arisztokrácia kizárólag nagyfülü hülyékből áll ós beszédem ilyen benyomást jóhiszemű hallgatóban nem is kelthetett, (Ugy van ! jobbfelöl, ) amint azt a gróf ur rámkenni, rámbizonyitani szerette volna. (Ugy van! balfelöl.) Most azonban teljes tisztelettel leszegezem azt, — nem akarok senkit sem sérteni — hogy a gróf urak hallása nem épen elsőrendű, (Derültség.) mert vagy akkor nem hallottak jól ezek a gróf urak, amikor az én beszédemet szivesek voltak végighallgatni, vagy pedig akkor nem hallottak jól, amikor a kommunista agitátorok beszédeit végighallgatták. (Ugy van! Ugy van!) Tasnádi Kovács József: Akkor külföldön voltak ! Griger Miklós: Ha nem hiszik, tegyenek egy próbát, áldozzanak egynéhány ezer koronát és ezt a néhány ezer koronát ajánlják fel a szociáldemokrata pártnak avégből, hogy az én beszédemet kinyomassa és széles ez országban terjessze. (Elénk derültség.) Meg vagyok győződve, hogy az a néhány ezer korona a gróf urak kezében marad, mert a Conti-utcában azt fogják mondani, vagy ha nem mondják, legalább gondolni, hogy: »Mi már sok baklövést követtünk el, de ez lenne a legnagyobb baklövés, amit elkövethetnénk.« Mert ebből a beszédből tudnák meg a kisemberek, azok, akik nem tudNEMZETGYÜLESI NAPLÓ. 1920—1921. — VI. KÖTET. ják, hogy az ember küzdhet több jogért, nagyobb darab kenyérért és lakályosabb otthonért ugy is, hogy amellett megmarad önérzetes, gerinces, dacos, magát büszkén magyarnak valló magyarnak. (Élénk helyeslés és taps.) Mert, igen t. Nemzetgyűlés, beszélhet és irhát ám az ember az igazságtalanság és jogtalanság ellen akkor is, ha nem nemzetközi szocialista és kommunista. (Ugy van! jobbfelől.) íme, egy kis füzet, a Károlyi-rezsim idejében jelent meg. Nem én irtam, hanem egy jezsuita páter. A nevét nem mondom meg azért, mert attól félek, hogy a »Gondolat« cimü keresztény lap őt is kipellengérezi, mint ahogy engem kipellengérezett, és azért sem, mert esetleg még internálják is, mint a társadalomra veszedelmes embert. (Derültség.) Azonban a képviselő urnák nagyon szivesen megmondom, hogy kiről van szó. Mindenesetre minden gyanún felül álló pap irta ezt a kis füzetet, olyan pap, akiről még Széchényi Viktor gróf igen tisztelt barátom sem mondhatja azt, hogy kommunista elveit vékony vallási selyempapirba burkolja. Ezt a füzetet egy jezsuita pap irta, azonkivül egyházmegyei jóváhagyással is van ellátva, tehát feltétlenül megbízható irodalmi termék. (Derültség.) Ebben az iratban ez a jezsuita páter, aki előtt kalapot emelek, mert látom, hogy van benne szociális érzék, aki tudja azt, hogy a szociális rohadtság az a szemétdomb, amelyen a szociáldemokrácia burjánzik, amelyet nem rózsavizzel kell locsolgatni, hanem el kell söpörni, azt irja »A csúnya múlt« cimü fejezet* ben (olvassa): »Bún volna visszasirni azt a komisz régi világot, mert az embertelen elnyomás kőszivü világa volt az. Magyarország 20 millió lakosa közül vagy százezer már itt a földön mennyországban élt. Emeletes büszke paloták, perzsa szőnyegek, szalonok, mahagóni fából készült bútorok, párnázott hintók és kényelmes gépkocsik állottak rendelkezésükre. A néma bámulat és a sárga irigység középpontjai voltak Ők. Nem volt kivánság, melyet egy egész lakájhad ne sietett volna teljesíteni. Kezükben volt a pénz, a föld, a politikai hatalom. Soraikból kerültek ki a nagybirtokosok, bankárok, gyárosok, börzespekulánsok. Nekik dolgozott a nép az ezerholdas földeken, fülledt gyárakban és pokoli sötétségü bányákban. Ok többnyire nem dolgoztak, csak élvezték a földi mennyország gyönyöreit. Ellenben a nyomorgó milliók ott verejtékeztek a földeken, a perzselő hőségben, ott görnyedtek a zakatoló gépek pokoli lármájában, ott turkáltak vakondok módjára a föld gyomrában és csákányozták az ércet és szenet. És jutalmat kaptak érte ? Igaz, volt olyan földesúr és munkaadó is, aki megbecsülte a munkásban az embert és a testvért. De ritka volt, mint a fehér holló. Ilyen világot bűn volna visszasírni. A régi világ továbbá a vérlázító egyenlőtlenségek világa volt. Nem Istentől szándékolt 61
