Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.
Ülésnapok - 1920-126
470 A Nemzetgyűlés 126. ülése 1920, évi nov. hó 11-én, csütörtökön. Vasadi Balogh t. képviselőtársam is felemiitette, hogy 1848 óta nem foglalkoztak a magyar kormányok a birtokpolitikával és ennek a kérdésnek ilyen hosszú időn keresztül való elhanyagolása okozta azt, hogy ma már odaértünk, hogy a megoldást tovább nem halaszthat]uk. Az amerikai visszavándorlókról is beszélt a képviselő ur. Kívánatosnak tartja, hogy az amerikai visszavándorlóknak is biztositsuk azt, hogy itt e hazában földhöz juthassanak. Ez is egyik fontos és meglehetősen nehéz kérdése a földreformnak, mert hiszen az bizonyos, hogy örülnünk kell azon, ha Amerikába szakadt véreink újra visszajönnek az őshazába, visszajönnek a nemzet családjába, itt birtokot szerezhetnek maguknak, esetleg az Amerikában szerzett vagyont, azt a drága pénzt idehozhatják a nemzeti vagyon gyarapítására. A képviselő ur felhozta, hogy Amerikában inkább ipari munkások azok és amikor visszajönnek Magyarországba, talán nem alkalmasak annyira a föld művelésére, tehát inkább az ipari gócpontokban kellene őket elhelyezni. Ebben a tekintetben nem osztozom teljesen a képviselő ur nézetében, mert a magyar kivándorlóknak jelentékeny része életét előzőleg itt már mint földművelő élte át és ugy ment ki Amerikába, (Ugy van!) ugy hogy ha Amerikában már ipari munkás is lett, mert más munkát nem tudott kapni, azért ért a földműveléshez, mert azt megtanulta előbb, amikor Magyarországon volt, és ha itt földhöz jut, ami, ugy tudom, legfőbb törekvése majdnem minden Amerikából visszavándorlónak, akkor meg is tudja azt művelni. Mi nagyon szivesén segitjük ezt elő, amennyiben ez módunkban ^an és különösen a telepítést talán velük lehetne megoldani, mert inkább van erre pénzük, mint a helybelieknek. Azonban azt is hangoztatta egyik képviselőtársunk, hogy elsőbbséget nem adhatunk nekik a hazai nincstelenekkel szemben, mert ez utóbbiak védték a hazát és véreztek érette, az amerikai visszavándorló testvéreink azonban ettől mentesek voltak. Hegyeshalmy Lajos: Nem rajtuk múlt. Nem tudtak hazajönni ! Szabó István (myyatádi) földművelésügyi minister : Kuna P. András t. képviselő ur felhozta, hogy a nagybirtokosok a bérletet nem a kisembereknek adták, hanem mindig másoknak. Erről sokat lehetne beszélni. Teljesen igaza van a képviselő urnák, mert tudom saját kerületemből is, ahol ismerem a viszonyokat, hogy régi idő óta birtokok, amelyekre nagy szüksége lett volna a népnek, sem kérés, sem könyörgés, sem semmiféle erőfeszités révén megszerezhetők nem voltak. Magam is közbeléptem több izben, azonban ez elérhetetlen volt. Ennek okairól nagyon sokat lehetne beszélni. Nem utolsó helyen áll az a megjegyzés, amelyet hallottam, hogy igen sok esetben nem is a birtokos volt az oka, hanem a bir^ tok. kezelője, intézője, vagy fődirektora. Hiszen bizonyos oldalról érthető is, mert a gazdatiszti osztály azt hiszi, hogy a földbirtokreform révén megfogynak a nagybirtokok és az ő működési köre is megcsappan ... Frühwirth Mátyás: Tévesen hiszi! Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : . . . azon működött tehát, hogy az ő helye biztositva legyen és nem szívesen látta a birtok feloszlását, mert ha a birtokok feloszlanak, kevesebb gazdatisztre van szükség. Ami azt a vádat illeti, hogy a bérlők voltak olyan élelmesek, hogy nemcsak a birtokosnak fizettek bért, hanem esetleg a gazdaság intézőjének is, tehát ennek saját érdeke is azt kívánta, hogy a földbirtokosnak olyan jelentést tegyen, hogy az a bérlet sokkal eiőnyösebb, ha egy kézen van, ezt megengedem, ilyeneket lehetett sejteni, de bizonyítani természetesen nem lehet. Tény azonban az, hogy ezek a bérletek nagyon helytelen politikából mindig egy kézbe adattak és az illetők nem válogattak, hogy ki az, aki azt a földet kérte, annak adták, aki több előleget adott, A kisbérlők hátrányban voltak, mert előleget nem adhattak és a legtöbb esetben ezért nem kapták meg a bérletet. Az a magyarázat, hogy azok nem lettek volna jó fizetők, vagy nem művelnék jól a földet, csak olyan magyarázat volt, amely okul szolgált arra, hogy ugy járjanak el, ahogy eljártak. Dräxler t. képviselőtársam szintén nagyon sokat és nagyon szakszerűen beszélt az iskolákról. Ebben a tekintetben az előbb már volt szerencsém nyilatkozni. Nagyon helyesen emiitette azt meg, hogy a munkaerő sokkal előnyösebben, sokkal nagyobb mértékben használtatik ki, ha magántulajdonosok művelik a földjüket, mert ezek nem tekintik a 8 órai időt, hanem még az éjjelt is munkanappá változtatják át sürgős munka idején. Sokat tudnék beszélni erről, valamint arról, hogyan műveli a kisgazda a földet, hogyan dolgozik, hány órát dolgozik egy napon, azonban az idő rövidsége miatt tovább kell mennem. Kerekes Mihály t. képviselőtársam felhozta, hogy a régi szabadsághősöknek elkobzott vagyonát vissza kellene adni a földreform alkalmából. (Helyeslés jobhfelől.) Bármennyire kívánatos, bármennyire helyes volna, hogy azoknak adjunk földet, akik azért vesztették el földjüket, mert az osztrák elnyomással szembeszállottak és a magyar nemzet szabadságát védték, nagyon soknak egész családja már kipusztult, utódaik fel sem találhatók és a mostani viszonyok között, bármennyire helyes volna, nincs meg rá a lehetőség másképen, mint ugy, amint a törvényjavaslat a középbirtokokkokra módot ad neki, vagy az elővételi jog alapján egy olyan birtok eladásra kerül, amelyet meg akar venni egy olyan család örököse, amely tényleg valamikor elvesztette földjét. A mindenkori földmivelésügyi kormány vagy az a birtokrendező bíróság, ha ily módon az állam kezébe kerülhet az a birtok, mindenesetre azon lesz, hogy az a birtok visszajusson annak a családnak a kezébe. | Többet e tekintetben nem tudunk csinálni.
