Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.

Ülésnapok - 1920-112

A Nemzetgyűlés 112. ülése 1920, amely tulajdonkép már iú-lépi azt a határt, amelyet alkotmányjogilag meg lebet engedni. (Ugy van ! half elől.) A törvényjavaslat 6. §-ában az áll, hogy , az állami költségvetésben engedélyezett hiteleket a pénzügyminister ur bocsátja a pénzügyi viszonyokhoz képest az illető ministereknek rendelkezésére . Igen t. Nemzetgyűlés ! Mit ér akkor a Nemzetgyűlésnek az intézkedése, amellyel megszavaz valamely hitelt, ha a pénzügyminister egyszerűen hivatkozással a pénzügyi viszonyokra, nem folyósítja az illető ministernek ezt a megszavazott pénzösszeget ? Ez a törvényjavaslat egyenesen beleütközik abba az alkotmányjogi felfogásba, hogy a Nemzetgyűlés, illetőleg a törvényhozás dönt felett, hogy milyen hitelt szavaz meg. Tudom és méltányolom azt, hogy rendkivül nehéz helyzetben vagyunk most, de akkor méltóztassék a törvényben kimondani azt. hogy ez bizonyos határidőig érvényes, és tessék intézkedni aziránt, hogy a pénzügyminister ur ne sértse meg az 1897 . évi XX. te.-et, amelynek 14. §-a szerint a hiány fedezéséről a költségvetési törvényben ele re kell gondoskodni és a költségvetési törvényjavaslat benyújtásakor benne kell lenni a törvényjavaslatban annak, hogy milyen módon szándékozik a pénzügyminister a hiányt fedezni. Miután ez a költségvetési törvényjavaslatban, amely már szintén a Ház előtt fekszik, nincs benne, természetes dolog, hogy a pénzügyminister urnák ilyen törvénysértéssel kell valamiképen kimenekülnie a bajból ; talán ne mondjuk, hogy törvénysértéssel, de mindenesetre a törvény megkerülésével. A törvénysértés kifejezés csakugyan nagyon erős, mert hiszen csak a törvény megkerüléséről lehet szó. Az 1897. évi XX. te. ugyanis kimondja. hogy a hiteleket nem a pénzügyministernek szavazza meg a törvényhozás, hanem az egyes szakministereknek, és a pénzügyministernek abba többé beleszólása nincs. Hiszen, ha a Nemzetgyűlés, illetve a törvényhozás által megszavazott hiteleket a pénzügyminister kritika tárgyává teheti, akkor ezzel őt valóságos diktátori hatalommal a többi minister fölé tesszük. A pénzügyminister ur, aki ittt van a Házban és benne van a kormányban is, tehát a ministertanácsban is, ott felszólalhat olyan hitelek megszavazása ellen, amelyek folyósítására nem képes. Erre azt mondhatnák, hogy józan ésszel nem lehet feltételezni, hogy a pénzügyminister valami olyan megszavazott hitelt, amelyre feltétlen szükség van, megtagadjon, de viszont akkor józan ésszel nem lehet várni a Nemzetgyűléstől, hogy megszavazzon a pénzügyministernek olyan jogot, amellyel ugy sem akar élni. Lehetetlen, hogy mi törvényben azt mondjuk, iiogy a szakministereknek és általában az állami intézményeknek megszavazott hitelt még a pénzügyministertől tesszük függővé, hogy ő döntsön, folyósít] a-e, igen, vagy nem ? Méltóztassék a- 6. §-t megfontoltan, meggondoltan átolvasni, abban az van, hogy a pénzügyminister minden nemzetgyűlési határozatot illuzóriussá teheti. évi szeptember hó 27-én, hétfőn, 37 B. Korányi Frigyes pénzügyminister: Nincs benne ! Ereky Károly: A második dolog az, — ez ugyan már kevésbé érinti a Nemzetgyűlést,— hogy a ministertanácsi határozatot is illuzóriussá teheti a pénzügyminister, mert a 7. § azt mondja (olvassa): »Ha azonban a kiadás elodázhatatlan, vagy oly időben merül fel, midőn az országgyűlés együtt nem léte miatt, a pót- vagy rendkívüli hitel ki nem eszközölhető, az ily költséghez szükséges fedezetet a" ministertanács előzetes beleegyezésével csakis a pénzügyminister bocsáthatja rendelkezésére, mely esetben a pót- vagy rendkívüli hitel kérésének szükségessége elesik és ezekre a kiadásokra nézve a kormány a zárszámadások alkalmával nyerhet felmentést.« Ha nyilvántartás céljából szükséges, hogy csak a pénzügyminister bocsáthassa rendelkezésükre ezt a fedezetet, akkor a szakaszból hiányzik az a két szó, hogy »nyilvántartás szempontjából«, ha pedig tényleg ilyen abszolút jogot adunk a pénzügyminister urnák, akkor mit ér a ministertanács határozata? A pénzügyminister igy bármelyik pillanatban nyilatkozhat arra, hogy nincs pénzem s akkor a ministertanács határozata semmit sem ér. Ugyarez a helyzet e Nemzetg}^ülés határozatával szemben is. Iklódy-Szabó János előadó: Ha van pénz, akkor ad ! Ereky Károly : Az előadó ur közbeszólására azt jegyzem meg, hogy az 1897. é\i XX. te. 14. §-ában előírja azt, hogy a hiány fedezéséről a pénzügyminister tartozik gondoskodni és a költségvetési törvényjavaslatban már expressis verbis benne kell lennie, hogy a pénzügyminister a hiányt hogyan akarja fedezni. Most már előttünk fekszik a törvényjavaslat, de az nincs benne. B. Korányi Frigyes pénzügyminister: Benne van ! Ereky Károly : Igen, abban van egy szó arról, hogy hitel utján is fedezheti a hiányt. B. Korányi Frigyes pénzügyminister : És egyéb módon is. Ereky Károly : A költségvetési törvényjavaslat 4. §-a ilyen általános kijelentést tartalmaz. A pénzügyminister urnák azonban feltétlenül bele kell venni a törvényjavaslatba, hogy hogy gondolja ezt. Majd annak tárgyalásánál rá fogok mutatni arra, hogy 20—30 költségvetési törvényjavaslatban mily propoziciót tettek a pénzügyministerek. Az nem elintézés, ami ott van, és épen miután ott nincs elintézés, szükséges az, hogy a pénzügyminister ur itt ebben a 6. §-ban ilyen mentséget keressen. Ami ennek a

! törvényjavaslatnak további résíeit illeti, általánosságban megemlítem azt, hogy adminisztráció szempontjából rem helyes az, hogy a számvevőségi segédszolgálat az összes ministeriumokból a pénzügyminister alá koncentráltatik. Nem tudom, hogy van ez Angliában,-—az indokolás azt mondja, hogy igy van,— fáj dalom, rövid volt az időm, ahhoz, hogy utána nézzek, de ha fel is tesszük, hogy ott ugy van, nálunk a ministeriumok