Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.

Ülésnapok - 1920-112

39' A Nemzetgyűlés 112. ülése 1920. évi szeptember hó 27-én, hétfőn, hatáskörükben annyira függetlenek egymástól, hogy a segédszolgálatnál mindenütt nehézséget fog okozni az, bogy a személyzet független lesz a rninistertől. Aki már látta, hogy a ministeriumokban a fogalmazói kar és a segédszolgálat milyen gyakran ellentétbe kerül egymással, az igazat fog nekem adni abban, ha azt"mondom,hogy azt hiszem, hogy ebből nagyon sok kellemetlenségfog származni. Egyébként azonban elismerem azt, hogy bizonyos fokig jó az, hogy a pénzügy minister ur bizonyos egységes elvek szerint fogja az egyes ministeri umok számvevőségének működését szabályozni. Ez feltétlenül szükséges, mert hiszen a pénzügyminister a közgazdasági ministereknek ép olyan vezére, mint a ministerelnök a politikus ministerek vezére. Ezért természetes, hogy a pénzügyminister nek valamivel nagyobb hatalmat kell adni, mint aminőt a magyar alkotmányjog eddig adott, de túlzásba menni azért nem szabad. Én csak a túlzásokat kifogásolom ebben a törvényjavaslatban, és azt hiszem, hogy az igen t. pénzügyminister ur nekem igazat fog adni ebben a tekintetben. Ami a 11. §-t illeti, abban a következő kitétel van ((olvassa) : »Állami bevételek, illetőleg állami pénzek sem közvetve, sem közvetlenül pénzintézeteknél el nem helyezhetők és azok által nem kezelhetők. Ez alól csak a pénzügyminister tehet kivételt.« Ezt a szövegezést én ebben a formában nagyon szerencsétlennek tartom, mert hiszen ha az államnak több pénze van, mint amennyi épen szükséges, mégis csak a pénzintézeteknél kell azt elhelyezni, itt pedig az van, hogy sem közvetve, sem közvetlenül pénzintézeteknél ezek a pénzek el nem helyezhetők és csak kivételesen tehetik oda a pénzügyminister beleegyezésével. Ez a szövegezés szerencsétlen. A törvénynél fontos az, hogy olyan precizitással legyen szövegezve, amely a tényeknek és viszonyoknak megfelel.. Szerény nézetem szerint ezt helyesebb volna ugy szövegezni, hogy »a pénzügyministernek mindig beleszólási joga van abba, hogy milyen pénzintézeteknél helyezik el az állam felesleges pénzét és alapját.« A 13. §. is mutatja, hogy itt csak a szövegezés rossz, mert azt mondja (olvassa) : »Az összes állami és államigazgatás allatt álló alapok vagyonának kezelése és afeletti rendelkezés csakis a pénzügyministerrel egyetértőleg történhet. Ez a rendelkezés a legfőbb állami számvevőszéknek az 1870. évi XVIII. te. 17. §-ában meghatározott ellenőrzési jogát nem érinti.« A 13. §-ban a törvényjavaslat maga mutatja, hogy az alapokat mégis csak el kell valahol helyezni, hogy azok kamatozzanak. Most tehát az a tiszteletteljes kérdésem a pénzügyminister úrhoz, hogy mit akar csinálni tulaj donképen a pénzügyminister ur ezekkel az alapokkal, ha nem akarja azokat a pénzintézeteknél elhelyezni, illetve a szövegezés szerint ott csak kivételesen akarja azokat elhelyezni. Hol lesz tehát azok normális elhelyezése ? Akar egy nagy állami bankot, vagy általában mi a szándéka ? Abból, hogy csak kivételesen szabad a pénzintézeteknél elhelyezni állami pénzeket, önkéntelenül felmerül az a kérdés, hogy vájjon mit akar a pénzügymiminister ur normális elhelyezési módnak kreálni. Ennél a pontnál megemlítem azt, hogy az ország érdekében, és különösen a keresztény és nemzeti politika érdekében, nagyon jó volna, ha tudnók azt, hogy az állam vagyona, az állami pénzek és alapok milyen pénzintézeteknél vannak elhelyezve. (Helyeslés a baloldalon.) Bátor leszek erre vonatkozólag a részletes tárgyalásnál inditványt tenni abban az irányban, hogy a pénzügyminister urnák tessék kimutatni azt, hogy melyik és milyen pénzintézeteknél vannak elhelyezve ezek az állami pénzek és alapok. Ezt azért szükséges tudnunk, mert most láttuk azt, hogy a régebbi időben az állam nagyon gyakran egy vagy másfél százalékra, sőt gyakran kamatmentesen helyezte el pénzeit az egyes bankokban. Ez olyan segélnyujtás a bankok számára, amit mi most a keresztény politika érdekében akarunk felhasználni. Megemlítem még azt, jóllehet ebben a törvényjavaslatban erről nincs szó, hogy itt az összes ministerek és minden utalványozási joggal felruházott állami intézmény a pénzügyminister ur szigorú birálata és gyámkodása alá kerül. A túlzásokat leszámítva nem kifogásolom ezt,*de igen t. pénzügyminister ur, a pénzügyminister urat ki ellenőrzi ezután? Ez rendkívül fontos kérdés. B. Korányi Frigyes pénzügyminisier : Az államszámvevőszék. Ereky Károly : Az állami számvevőszék? Rendben van. Iklódy-Szabó János előadó: A parlament. Ereky Károly : Akkor azonban ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban kényszerülök megemlíteni azt, hogy az 1870. évi XVIII. te. szerint a számvevőszéknek feltétlenül kell lenni elnökének és alelnökének, ma pedig nincs, mert az idézett törvény 6. §-a szerint az elnököt a törvényhozás által delegált három jelölt közül Őfelsége a király nevezi ki, az alelnököket pedig az elnök által delegáltakból a ministerelnök ellenjegyzésével nevezi ki a király. Ezen a téren tehát valamit kell tenni, mert ha a pénzügyminister ur olyan féltékeny arra, hogy az összes ministereket ellenőrizze, akkor mi itt a Nemzetgyűlésen féltékenyek vagyunk arra, hogy a pénzügyminister urat is ellenőrizze az állami számvevőszék. Azt hiszem, a pénzügyminister ur is helyesli, ha felemlítem, hogy sürgősen méltóztassék egy egyszakaszos törvényt beadni, ha szükséges, vagy pedig per analogiam a Nemzetgyűlés és a kormányzó ur őfőméltósága az 1870. évi XVIII. te. alapján állítson elnököt az állami számvevőszék élére és intézzük el ezt a kérdést, mert joggal merül, fel az a követelésünk, hogy ha a pénzügyminister ur olyan féltékenyen ellenőrzi az állam érdekeit, akkor nekünk, a Nemzetgyűlésnek, épen olyan féltékenyen kell ellenőriznünk az állami érdeket a pénzügyminister úrral szemben. Ez a jogos és helyes álláspont.