Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.

Ülésnapok - 1920-125

A Nemzetgyűlés 125. ülése 1920. évi november hó 10-én, szerdán. 409 terén az utóbbi években 25%-kal csökkent a vetésterület és e csökkenés előidézésben nem a kisbirtok, hanem a nagyobb birtokok jártak elől amelyek a mostani gabonabeszolgáltatásnál is messze mögötte maradtak a kisbirtokoknak. (Igaz ! Ugy van ! jobb felől.) T. Nemzetgyűlés! Ha elismerem is, hogy egyes helyeken a kisbirtok mégis hátrányban van az intenzivitást tekintve a nagyobb birtokkal szemben, ki kell emelnem, hogy ennek nem annyira a kisbirtokosság az oka, mint inkább a viszonyok, a múlt kormánypolitikája, a múlt agrárpolitikája. (Igaz! Ugy van! half elöl.) A többtermelés jelszavát Lánczi Leó, Ullmann és a többi bankvezérek annak idején nem azért adták ki, hogy abból tényleg többtermelés legyen, hanem azért, hogy kortespolitikát csináljanak épen a gazdák, épen a demokratikus agrárpolitika ellen. (Igaz! Ugy van!) Mert a többtermelésnek sok feltétele van, de első feltétele az, hogy pénze legyen annak a gazdának, ha pedig pénze nincs, legyen olcsó mezőgazdasági hitele; már pedig Magyarországon olcsó mezőgazdasági hitel, sőt tovább megyek: normális mezőgazdasági hitel sem volt. (Felkiáltások jobbfelöl: Sohasem volt!) Franciaország joggal adta ki azt a jelszót, hogy pártoljuk a honi mezőgazdaságot, mert ott gondoskodás is történt arról, hogy a községi pénztárak révén, ahogyan náluk a szövetkezeteket hívják, a francia mezőgazdák 2°/o-os hitelt kapjanak. Méltóztassanak azonban nekem esak egyetlen egy esetet is felmutatni itt Magyarországon, amikor egy gazda, azért, hogy termelését javíthassa, 2%-os hitelt kapott volna. (Mozgás.) Erre nem volt még példa, ellenben nagyon sok eset van, amikor 20°/

0-on felüli, -os kamatot kellett fizetni. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelöl.) Tessék ilyen körülmények között intenzive gazdálkodni ! A többtermelés jelszavát bedobták a közvéleménybe azért, hogy a gazdatársadalmat kettéválasszák és megakadályozzák azt az agrárpolitikát, amely a háború következtében most mégis elkövetkezett. A mi bankjaink, pénzintézeteink mindig elől jártak az antiagrárius, a gazdaellenes hadjáratokban, de amikor tettekre került a sor, akkor aztán maguk vetették rá magukat a földre. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) Beszéltek a magyarországi birtokmegoszlásról, — és fizették a radikális politikusokat, hogy plakatirozzák ki — hogy egyik gazdatársadalmi osztályt a másik ellen uszítsák, (Ugy van! Ugy van!) hogy a föld népét ingereljék a nagyobb birtokosság ellen, de ezt nem azért tették,' hogy abból aztán valami egészséges birtokreform legyen, hanem azért, hogy a zavarokat azután a maguk politikai céljaira kihasználják. Nem mondták meg az igazságot, hogy voltaképen nagyon sok kötött birtok — értem NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1910—1921. — VI. KÖTET. ez alatt az alföldi városok, Szeged, Kecskemét és a többiek birtokait — a kisemberek kezén volt, még ma is ott van bérbe adva, tehát ezeket nem szabad a nagyobb birtokok közé számítani, hanem csinálták ezt az uszítást azért, hogy itt általános zavar, általános forradalmi hangulat legyen, amelyen keresztül azután ők az uralmukat fentarthassák. Csinálták azért, hogy igy a föld mobilizációját megindítsák és ezt a mobilizációt a maguk hasznára fordíthassák. Yégtelen nagy bűne volt a régi kormányrendszernek, hogy ebben kezére járt a pénzintézeteknek és bankoknak, és elősegítette azt, hogy az eladó birtokok nem kisemberek, nem magyarfajta emberek kezére jutottak, hanem megvették, vagy legalább bérbe vették azokat a Kereskedelmi Bank, a Magyar Bank, a külföldi bankok, és hozsannával fogadták a külföldi, a német bankokat, mikor eljöttek Szatmárba 25—30 ezer holdat lefoglalni, hogy : jön az idegen tőke és az is nekünk használ. (Egy hang jobbfelöl : Azzal csinálták a választásokat !) Az agrárszociális zendülések : a harmadik ok, t. Nemzetgyűlés, amely ráterelte a közfigyelmet a birtokpolitikára. Ezekről a dolgokról beszélhetek, mert magam is személyesen jártam annak idején a felzendült, lázadó agrárszociális munkásság körében ; ott szereztem tapasztalatokat és azt tapasztaltam, hogy többnyire, amikor érdeklődtünk mi, Széchenyi-Szövetségi ifjúság, az ő bajaik iránt, teljes bizalommal jöttek oda panaszaikkal, hogy vagy az aratásnál uzsorázták ki őket, vagy a haszonbéres, illetve feles földeknél, úgyszólván minden alkalommal megvolt a maguk panaszának jogosultsága, de amikor érdeklődtünk, hogy ki a földesúr, rendesen valami nagy zsidó bérlőre akadtunk, (Ugy van! Ugy van !) aki, ugy látszik, nemcsak a földet, hanem a népet is egyszerű portékának tekintette, csak annak tekintette az egész mezőgazdálkodást, hogy abból mennél több hasznot húzzon. (Egy hang jobbfelöl : Vérében van az uzsora!) Ha évszázadok óta megmaradt volna és megmaradna ma is az a szellem, hogy a mezőgazdálkodás nem egyszerű kereskedelmi üzlet, hanem nagy nemzeti misszió, ahol a gazdának nemcsak a földdel, hanem a néppel is éreznie kell a vérségi összeköttetést, meg kell éreznie annak minden fájdalmát, baját, megosztnia a néppel a maga szenvedését, de a maga nyereségét is : akkor ezek az agrárszociális zendülések nem következtek volna be. De nem következtek volna be, t. Nemzetgyűlés, akkor sem, ha az érdekelt tényezők már korábban kellő szociális érzéket tanúsítottak volna azok iránt az intézmények iránt, amelyek a földmivelő uépnek földhöz juttatását iparkodtak elősegíteni. Amikor Bihar megyében a 900-as években az első agrárszociális zendülések voltak, — azokat Mezőfi Vilmos vezette, — amikor a mezőgyáni és kötegyáni és a többi községi nép 52