Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.
Ülésnapok - 1920-125
A Nemzetgyűlés 125. ülése 1920. évi november hó 10-én, szerdán. 407 van! Ugy van! jobb felöl.) mindenesetre mindannyiunkat kötelez arra, hogy a legteljesebb bizalommal fogadjuk az ő fellépését ezzel a törvényjavaslattal. (Elénk éljenzés és taps jobbfelöl.) Azonban ő is csak ember, ő is csak egy ember, és nem bir megküzdeni a viszonyokkal akkor, ha nemcsak a törvényhozás, hanem az egész nemzet, a nemzetnek minden jóravaló fentartó eleme nem működik közre, hogy olyan viszonyok teremtessenek itt, hogy ezt a reformot, amely életkérdése a jövő ezredévnek, békés, rendes viszonyok között lehessen végrehajtani. T. Nemzetgyűlés! A történelmi előzményeket, amelyekkel ez a törvényjavaslat ide került a Házba, mindenesetre figyelembe kell venni, ha a konklúziókat le akarjuk vonni, hogy a végrehajtás terén semmiféle meglepetés ne érjen bennünket. A földbirtokpolitikára a törvényhozás, illetőleg jobban a társadalom figyelmét három dolog hivta fel: a kivándorlás, az idegen kéz terjeszkedése és az agrár-szociális zendülések. A kivándorlással kapcsolatban különösen a Tiszántúl láttuk azt, hogy az uzsora, még pedig az uzsorának mindenféle faja annyira kihúzta a magyar nép lába alól a talajt, hogy egészségesen gazdálkodó kisemberek is kénytelenek voltak földjüket árverés folytán otthagyni és, koldusbotot véve kezükbe, Amerikába menni. Ebben nemcsak az egyes uzsorások működtek közre, nemcsak a tartolciak, akik vagy 200 %-os kamatot szedtek attól a nyomorult hegyvidéki földmivelőtől, attól a bihari kisgazdától, akik egész falvakat tönkretettek, hanem közreműködtek ebben a mi pénzintézeteink is, amelyeknek sem nemzeti, sem eddig szociális érzékük évtizedeken keresztül nem volt. A parcellázó bankok csodás dolgokat műveltek ebben az országban. Én még ezelőtt tiz esztendővel gyakorlati működésem közben tapasztaltam eseteket, egész sorát hozhatnám fel a községeknek, amelyek jöttek panaszkodni, hogy egy-egy ilyen bank utján belementek parcellázásokba és nemcsak az uj föld úszott el, hanem a régi föld is utána ment. (Ugy van! Ugy van ! jobbfelöl.) Miért ? Azért, mert uzsoraáron adták tovább a földet és olyan magas kamattal, hogy a legjobb gazda sem birt azon boldogulni. Hegedüs György: Zsidó manipuláció volt ez is! Schandl Károly : Az volt a baj, hogy a föld annak idején kereskedelmi portéka lett, merkantilizálták a földet is, ahelyett, hogy az állam már akkor belenyúlt volna a földbirtokpolitikába és legalább is irányitotta volna a parcellázásokat. Ugy vagyunk ezzel a kérdéssel is, mint a rekvirálások és maximálások kérdésével. A liberális törvényhozásban, amikor kértük, hogy az ipari cikkeket is maximálják és rekvirálják, ha már a mezőgazdasági cikkeknél ez a rendszer van, szóval hogy egyenlő elbánásban részesüljön az ipari és a mezőgazdasági termelés, az akkori többségnek vezére azt mondotta, hogy az ipari cikkeknek természete nem tűri meg a maximálást, nem tűri meg a szétosztást. (Mozgás jobbfelöl.) A föld természete még kevésbé tűrte volna meg azt, hogy merkantilizálják, hogy egyszerűen portéka legyen, hogy bankok, üzletemberek csak azért adjál?: tovább a kisembereknek a földet, hogy azután egy-két év múlva azoktól biztosan visszavásárolják. (Ugy van! jobbfelöl.) A másik dolog, amely a földbirtokpolitikára irányitotta már korábban a törvényhozás, illetőleg a társadalom figyelmét, az idegen kéz terjeszkedése volt. Hogy az idegen kéz terjeszkedése révén hány millió hold került külföldi mágnások, külföldi pénzemberek kezére, azt, ugy hiszem, felesleges itt fejtegetnem, ez a statisztika mindannyiunk előtt ismeretes. Hegedüs György: Hohenlohe herceg. Az egész Felvidék az övé! Schandl Károly: Egész dominiumok jutottak idegenek kezére, ugy hogy előrelátható volt az a veszedelem, hogy a magyar föld kicsúszik a magyarság kezéből. Nem akarok itt szólani Erdélyről, — arról majd későbben fogok szólani — de utalok arra, hogy a hét millió holdnyi mágnásbirtokból több mint két millió volt külföldi mágnásoknak a földje. (Ugy van! jobb felől. Egy hang a jobboldalon : Hitbizomány !) Az idegen kéz terjeszkedése kapcsán lehetetlen szó nélkül hagyni azt a gyors birtokszerzést, amit a magyarországi zsidók elértek. En sohasem voltam hive az erőszakos antiszemitizmusnak, nem is helyeslem az antiszemitizmust olyan értelemben, hogy a zsidóság ellen bolseviki eszközökkel dolgozzunk. Nem helyeslem azt akkor sem, ha kommunisták alkalmazzák a bolseviki eszközöket keresztény magyarokkal szemben, akkor sem, ha keresztények használják zsidókkal szemben. ( Ugy van ! jobbfelöl.) A nemzetre nézve nagy veszedelem az, ha mi nem törvényes utón, nem törvényes eszközökkel iparkodunk a magyar faj szupremáciáját biztosítani. (Ugy van! jobb felöl.) De a magyar faj szupremáciáját ebben az országban minden körülmények között és minden törvényes eszközzel biztosítani kell és lehetetlen elzárkóznunk ennél a javaslatnál is a magyar faj szupremáciájának biztosítása elől s örömmel állapítom meg, hogy azok az elvek, amelyek ezt a szempontot biztosan érvényre juttatják, ebben a törvényjavaslatban le vannak fektetve. Utaltak itt már arra, hogy Magyarországon — mert hiszen idegen kéznek nevezem a zsidó kezet is — a zsidóság birtokfoglalása milyen nagyarányú volt. Én csak 1912-ből említek meg egy statisztikát, amely szerint a közép- és nagybirtokokból összesen 2,116.000 katasztrális holdnyi terület van a zsidóság tulajdonában, bérletében 2,715.000 katasztrális
