Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.
Ülésnapok - 1920-125
404 A Nemzetgyűlés 125. ülése 1920. sem szabad hagyni a földbirtokreformjavaslatban kifejezésre jutó szellem érvényesülésének elhomályositására, megakadályozására. Ebből a szempontból nagyon- helyeslem Rupert t. képviselőtársamnak tegnap a vitézi telkek dolgában kifejtett felfogását, mert nagyon jól tudjuk a közelmúlt hírlapi közleményeiből, hogy máris megvan a tendencia a nagybirtok részéről, hogy névre szólóan adományoztassanak, vitézi telkek olyan területen, ahol kisparcella alakjában több mint 10—15 éve bérlik azt a területet zselléremberek, akiknek igy a törvényjavaslat szerint elsősorban van joguk annak megszerzéséhez. A törvényjavaslatnak sok más üdvös hatása is lesz. Ezek elsősorban a népesedés terén fognak megnyilvánulni. Ezek nagy jelentőségét nagyon helyesen fejtette ki az előadó ur, amikor azt mondta, hogy a nemzeti jövedelem egyik legértékesebb tényezője, legfőbb eszköze: az emberi munkaerő. Ebből következik az is, hogy nekünk ennek a földbirtokreformnak megoldásával kapcsolatban helyes nemzetgazdálkodási politikát is kell csinálnunk. A helyes nemzetgazdálkodási politikának pedig két célja van : egyrészt az anyagi megerősödés, másrészt pedig a néperőnek, a faji erőnek megvédése, minél erősebb biztosítása és szaporítása. A néperőnek, a faji erőnek szaporítása pedig két módon lehetséges : egyrészt a születések szaporításával, másrészt a halálozások lecsökkentésével. Ami a születések szaporítását illeti, én meg vagyok győződve róla, hogy ez a törvényjavaslat itt Magyarországon a mi viszonyaink között igen kedvező viszonyokat fog magával hozni. Ha a külföldi állapotokat nézzük, akkor azt látjuk, hogy Franciaországnak, amelyet béke idejében Európa bankárjának tekintettek, tehát amelynek anyagi megerősödése kielégítő volt, Franciaországnak is emellett az anyagi gazdagsága mellett az volt az érdeke, hogy népessége minél gyorsabban és minél jelentékenyebben számbelileg is megnőjjön. Franciaországnak 27 milliónyi őstermelő lakossága épen a földbirtok helytelen eloszlása folytán 50 év alatt 19 millióra csökkent le és maga a francia nép, illetőleg annak vezetői belátták, hogy ez a depopuláció az ország erőinek teljes elsorvadására vezet, ha ezen idejében nem változtatnak, s épen ezért Franciaországban már a világháború kitörése előtt megalkották a kisbirtokok alakításáról szóló törvényjavaslatot, a családi házak építésének biztosításával. Ha Franciaországot összehasonlítjuk Németországgal és annak hatalmassá való növekedésével, erre nézve elegendő Rohrbach Pálnak, egyik legkiválóbb publicistájának, szavait idéznem, amelyek szerint Németország hatalmas anyagi, gazdasági és népesedési fellendülésének teljesen a felvilágosodásból eredő népszaporodás volt a magyarázója. évi november hó 10-én, szerdán. Nekünk, e csonka ország vezetőinek, nagyon fontolóra kell vennünk ezeket a tényeket, és a két ország állapotainak összehasonlításából magunkra nézve le kell vonnunk a következtetéseket, mért nálunk is sok tekintetben ugyanolyan állapotok voltak, aminőket Franciaországban tapasztalhattunk s amelyeket Franciaország részéről felsoroltam. Hiszen nálunk is, nagyon jól tudjuk, az ország igen nagy részében jelentékeny szigetek voltak, amelyekben épen a földbirtok helytelen eloszlása folytán divattá vált az egyke-rendszer, (Ugy van ! Wgy van ! a jobboldalon ) ahol ezt a rendszert állandóvá és maradandóvá tette népünknek az a félelme, hogy az ő csekély birtoka még jobban szétforgácsolódik. Én hiszem, hogy a mi népünk felfogásának megfelelő törzsöröklési rendszer javítani fog ezeken az állapotokon és a népszaporodásnak, a születések száma emelésének tényezőjévé lesz ; de ugyanekkor a megszaporodott munkáskezek érvényesülésére is meglesz a földbirtok helyes eloszlásával az alkalom, amellett pedig a járadékelv alkalmazása földmivelő családok nagyobb számú tagjainak megadja a módot, hogy a fölösleges munkáskezek a járadékelv alkalmazásával maguknak ismét birtokrészeket szerezhessenek. Amiként azonban emiitettem, a helyes népesedési politikának, amelynek kellő irányításával, kihasználásával, a mi faji erőnk megerősítésének tényezőjévé lesz ez a bír tok javaslat, egy másik módja a halálozások lecsökkentése. Itt megint Németország példáját említem fel, ahol az utóbbi 30—40 év alatt, épugy mint a világon mindenütt, a születések száma szintén jelentékenyen lecsökkent, de a nép mégis hatalmasan megszaporodott, s ennek egyedüli oka az volt, hogy Németország az egészséget védő intézkedésekkel meg tudta r oldani az ő faji ereje megvédésének kérdését. És hogy mi e tekintetben mennyire hátra vagyunk Németországtól, és milyen sok a tennivalónk, erre nézve elég hivatkoznom arra, hogy nagy Magyarországon 1910-ben húszmillió lakos közül 80.000 ember halt meg tüdővészben, ugyanakkor, amikor Németországban 70 millió lakosból 110.000, ami tehát annyit jelent, hogy csupán a tüdővészhalálozások terén Németország évente 170.000 emberéletet tudott megtakarítani a mi viszonyainkhoz képest, vagy másként kifejezve annyit jeleut, hogy mig itt Magyarországon ma is 250 élő lakos közül évente egy ember pusztul el tüdővészben, addig Németországban ma 636 emberre esik évente egy tüdővész-halálozás. Magyarországon tehát a tuberkulózis halálozási száma ezer lakosra átszámítva öt ezreléket tett hi, és ha azt nézzük, hogy ez a szám leginkább melyik társadalomra esik, szomorúsággal kell azt megállapítanom, hogy Magyarországon tüdővészben épen a földmivelő mun-