Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.

Ülésnapok - 1920-124

A Nemzetgyűlés 124. ülése 1920. évi november hó 9-én, kedden. 391 több mint 30.000 katasztrális bold uradalmi birtok terül el, amiből 12.000 katasztrális hold a francia férjnél lévő báró Springer-leány tulajdonában van. (Igazi Ugy van!) Ez a helyzet nemcsak az én kerületem privilégiuma. Nagyon sok helyen- van ez igy. Ezek a példák nemcsak fényesen igazolják a földbirtok igazságosabb elosztására törekvő politikánk helyességét, de egyszersmind kirívón jellemzik a régi letűnt liberális korszak égbekiáltó mulasztásait. (Ugy van !) Nem akarom bővebben fejtegetni tovább földbirtokpolitikánk általános elveit, hiszen annak jogossága és feltétlen szükségessége minden kételyen felül áll. De engedtessék meg, hogy röviden összefoglaljam aggályaimat a földbirtokreform-kérdés tulaj donképeni tető alá hozatala tekintetében. Kötelességszerűen teszem ezt, mint olyan ember, aki két évtizeden keresztül szakszerűen foglalkoztam birtokrendezések kivitelével és az ezzel kapcsolatos birtokpolitikai kérdésekkel. (Halljuk! Halljuk !) Az az általánosságban felállított és igazán emberséges érzelmeket visszatükröző alapgondolat, mely a törvényjavaslaton átvonul, kérdés, vájjon a megvalósítás pillanatában, amikor szakszerű kivitelre kerül a sor, nem fog-e olyan akadályokba ütközni, amelyek a kivánt nemes céllal teljesen ellenkező hatást váltanának ki, épen azoknál, akiken segíteni akarnak. A föld nagyon türelmes, azt tetszésünk szerint darabolhatjuk ugy, ahogy akarjuk. A hiányos tervek szerint felosztott föld is türelmes marad, nem ugy, mint a rossz tervek szerint épült ház vagy híd, amely összeomlik. így tehát nagyon vigyáznunk kell arca, hogy a kivitel során olyan körültekintő, részletes útmutatást adjanak a szakköröknek, hogy egyrészt visszaéléseknek és rosszhiszeműségnek teljesen elejét vegyék, másrészt a végrehajtás teljes egészében megnyugvást keltsen. Fájdalommal kellett a múltban tapasztalnunk, hogy a nemzet létét alapjában érintő legfontosabb technikai kérdésekben a szabályozó törvények és rendeletek szerkezete részletes alapossággal felölelt minden lehetőt, csak épen a legfontosabb, a tulaj donképeni végeredményt előállító technikai megoldást helyezte vagy labilis alapokra, vagy olyan korlátok közé szorította, hogy a gyakorlati kivitelnél a szakértőt a helyes észszerű megoldástól kényszerítőiéi?; eltérítette. Fájdalommal kell ezt megállapítanom, de a valóságban ez tényleg igy van. Egyszerű magyarázata, hogy még a legfontosabb és legkülönlegesebb szakismeretet igénylő technikai kérdéseket is jogászok csinálják. (Ugy van! Ugy van!) Elismerem, hogy a földbirtokreform kérdése feltétlenül elsősorban a leghozzáértőbb jogérzéket és közgazdasági tudást igénylő, de ezeknek a Kiváló ismereteknek határa a jogviszonyok megalapozásával teljes' n megszűnt. A jogi és közgazdasági szempontok figyelembevételével elbirált eset most már kizárólag technikai kivitelt igényel, mert végeredményben a föld helyes felosztását csakis műszaki munkálatnak minősíthetjük. Ez az, amire célozni kívánok, hogy a kivitelre vonatkozó szabályok megszerkesztésénél a legkiválóbb specialista szakkörök vonassanak be és a kiviteli szabályok megalkotása már a törvény tárgyalása alatt megkezdődjék, nehogy ugy járjunk ezzel is, mint a kisbérletekről szóló törvénnyel, ahol a kivitelt szabályozó rendelet még ma sem készült el. (Ugy van ! Ugy van !) Elsősorban feltétlenül szükségesnek tartom, hogy áttekintő pontos képet nyerjünk Magyarország nagybirtokainak eloszlásáról és helyzetéről, valamint az igényjogosultak számáról és azok igényeiről. E nélkül csak kapkodás lenne az egész reform. Ez a munka 2—3 hónap alatt minden nagyobb anyagi áldozat nélkül megvalósítható. Itt van az országnak körülbelül 300 tagból álló állami földmérnöki kara, akik községről-községre járva gyorsan és pontosan feltüntethetik a nagybirtokok elhelyezkedését és ez alatt az idő alatt összeállittathatják a község elöljáróságával az igényjogosultak számát. A vázrajzok adatait kicsinyítve berajzolják az ország teljes térképébe, amiről azután első tekintetre megállapíthatja bárki, hogy hol és mily mérvű felosztás válik szükségessé. Ez az egész földbirtokreform alfája. De nem hagyható figyelmen kívül a felosztható birtokok minősége és elhelyezkedésének kérdése sem. Mert nem az a fontos, hogy mennyi földet adunk valakinek, hanem az, hogy milyen földet és hogy hol adhatjuk azt. Aki keresztülment egy tagosításon, az tudhatja, milyen óriási fontosságú ez a két kérdés. (Igaz. Ugy van.) De itt nem egyszerű tagosításról van szó, ahol megvan a felosztandó birtok kerete és előre meg van határozva az igényjogosultak száma. Itt oly felosztással állunk szemben, amelyet successive évről-évre fejlesztenünk kell, de ahol fontos okok miatt mégis meg kell előre határozni a határát a felosztandó komplexumnak. Mert, t. Nemzetgyűlés, a földbirtokreformot nem lehet máról holnapra megvalósítani, a felosztásnak lépést kell tartani a kereskedelem és az ipar fejlődésével. Gazdasági berendezkedés nélkül a mai viszonyok mellett vajmi csekély lehet az a terület, amelynek megművelését magára vállalhatja a szegény nép. Ma csak arra gondolhatunk, hogy a községhez legközelebb eső nagybirtokrészek oszthatók fel azonnal, amelyeket a községi szegény emberek megművelhetnek, mert a távolabb eső helyekre igaerő hiányában napról napra nem képesek kijárni. A távolabb eső helyeken csak akkor oszthatók fel a birtokok, ha egyszersmind tanyaépitkezésre alkalmai anyag is áll majd a nemzet rendelkezésére, valamint ha meglesznek az odavezető utak is. (Helyeslés.) T. Nemzetgyűlés ! Épen ez a pont az, ahol nemzetgazdasági szemponból feltétlenül szükséges előre és szakszerűen megállapítani a felosztható terület határát, mert a nagybirtokosnak felette