Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.

Ülésnapok - 1920-124

388 A Nemzetgyűlés 124. ülése 1920. gondolnunk kellene arra is, hogy — amint mindannyian tudjuk — igen sok tisztviselő van, aki szívesen otthagyná azt a bűzös irodahelyiséget és elmenne gazdálkodni, földet túrni, mert sokkal jobban tudná biztosítani a maga kenyerét. Barla-Szabó József: Akkor lenne többtermelés ! Budaváry László : Talán itt egy kissé tágíthatnánk azon a szigorú meghatározáson, hogy csak egy hold földet kaphatnak. Olyan esetben, amikor valamely tisztviselő a gazdálkodásra akarja magát rászánni, mert kedvet érez magában erre, sőt a legtöbben értenek is hozzá, hiszen a tisztviselőknek igen nagy százaléka földmivescsaládból származik és gyermekkorában, ifjúságában már belekóstolt a földmivelés titkaiba, ilyen esetben a kormányzat kissé erősebb segédkezet nyújthatna ezeknek, hogy bizonyos mennyiségű földhöz — amelyből tisztességesen megélhetnek — hozzájuttasa őket. Annyival is inkább szükség van erre, mert, amint látjuk, menekült testvéreink is és a többi állásnélküli tisztviselők is úgyszólván kenyér nélkül töltik napjaikat. Ha tehát mi földhöz juttatva őket, eltereljük őket olyan pályákról, amelyeken már számuknál fogva is boldogulni nem tudnak, ezzel javítunk nemcsak az ő helyzetükön, hanem Magyarország szánalmas helyzetén is. De nekünk erőteljesen hónuk alá kell nyúlnunk és főképen magyar véreinket kell odasegitenünk, hogy meg tudjanak élni a maguk tisztességes munkájából és emberségéből, mert ma egyetlenegy munkaerőt sem nélkülözhetünk ebben az országban. Teljesen kifosztott állam vagyunk, a háború teljesen kifosztott bennünket, a vörös rablók megraboltak bennünket és ezek után a nagy pusztulások után is még egy ujabb sáskajárást kellett végigszenvednünk, az oláh megszállást, amely minden gépünket, minden elmozdítható dolgunkat elvitte, csak azt hagyta itt nekünk, amit a legszívesebben odaadtunk volna pereputtyostól. így nem nélkülözhetünk ebben a szerencsétlen országban egyetlen munkaerőt sem és nem kívánhatjuk az emberektől, hogy munka nélkül boldoguljanak, hanem földhöz, keresethez juttatva őket, meg kell őket mentenünk a magyar állam számára. Ezt azonban csak ugy érjük el, ha az előbb említett módon erőteljes kézzel belenyulunk az említett kérdések megoldásába, ha a földbirtok helyesebb megoszlását olyankópen iparkodunk elérni, hogy elsősorban is főképen csak keresztény magyar emberek kezére juttatjuk a földet és inkább meghagyják a keresztény nagybirtokosok kezén is a nagybirtokot, de a zsidók kezén még csak kisbirtokot sem szabad hagynunk (Ugy van! a szélsobalóldalon.) mert, mint a múltkor említettem, mindig szivesebben látok akárhány ezer hold földet egy nemzeti és keresztény szempontból megbízható keresztény földbirtokos kezén, mint egy fél katasztrális évi november hó 9-én, kedden. holdat egy megbízhatatlan zsidónak a kezén. (Helyeslés a szélsobalóldalon.) En tehát igenis hangsúlyozom, hogy nekünk minden melléktekintet nélkül meg kell ezt a kérdést oldanunk. Ha azt fogják reánk mondani, hogy antiliberálisak vagyunk, ezzel egyátalában nem kell törődnünk. En legalább részemről gyűlölő ellensége vagyok annak a liberalizmusnak, amely itt évtizedeken át teljesen kitombolta magát. Apponyi Albert igen tisztelt képviselőtársunk megemlékezett a liberalizmusról és azt mondotta, hogy a liberalizmus a múlt század második negyedétől kezdve igen sok hasznos reformot hajtott végre, itt jogállapotot, jogegyenlőséget, szabadságjogokat teremtett. Igen, csakhogy az a liberalizmus, amelyről Apponyi Albert gróf igen tisztelt képviselőtársam megemlékezett, keresztény liberalizmus volt, annak a liberalizmusnak áronban, amely néhány évtized óta itt rongálja, pusztítja a nemzetet és amelynek keserű gyümölcseit ma itt élvezzük, a keresztény liberalizmushoz egyáltalában semmi köze, az közönséges zsidó liberalizmus, amelyet nekünk minden erőnkkel el kell fojtanunk és le kell tipornunk. Mert hiába hozunk itt mi akárminő üdvös intézkedéseket, ha a közéletünk talajából ki nem pusztítjuk a mérget, ki nem szaggatjuk a dudvát, akkor itt újra csak romhalmaz lesz minden, itt újra a pusztulás útjára térünk, mert nem elegendő, ha egy beteget, aki belülről beteg, kívülről megsimogatnak, hanem a bonckéssel bele kell hatolnunk abba a beteg testbe és ugy kell onnan a betegség kórokozó csiráit kivágni. A jelen esetben is igy van ez, mert minden romlásunkat ennek a zsidó liberalizmusnak köszönhetjük. Ennek köszönhetjük azt, hogy itt kivirágzott az a szociáldemokrácia is, amelyről itt olyan nagy beszédet tartott Csizmadia képviselőtársunk és itt megvádolta a tiszta múlttal rendelkező keresztény szocializmust is, hogy ez tulajdonképen nem más, mint az a szocializmus, melyet ő emlegetett ma, melynek ő híve, mert szocializmus csak egy van és szociáldemokrácia és keresztény szocializmus egy. Erre a kérdésre nem szándékoztam kitérni, de nem hagyhatom felelet nélkül Csizmadia Sándor t. képviselőtársamnak ezt a beállítását, mert ő megfeledkezett arról, hogy a nemzetközi szociáldemokráciának végső célja a valláserkölcsnek, a nemzeti érzésnek lerombolásával a kommunizmus kiépítése, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) ha kell — mint ahogy megmutatták — a proletárdiktatúra árán is, a keresztény szocializmus pedig, a magántulajdon alapján állva, a krisztusi valláserkölcsnek és a nemzeti érzésnek fejlesztésével a keresztény nemzeti Magyarországot akarja bűvös erővel felépíteni. • Ezt nem lett volna szabad összetéveszteni. De ezzel agitálnak külön a vidéken is és teszik a nemzetet antiszociálissá, mert mindenütt azt