Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.

Ülésnapok - 1920-124

386 A Nemzetgyűlés 124. ülése 1920, amiből Magyarországnak csak haszna származhatik. Amikor azonban azt mondom, hogy a magyar földnek vissza kell kerülnie a magyar kezekbe, akkor természetes, hogy itt Magyarországon igen sokakat élénken izgat ennek a kérdésnek felvetése. Mert ma, mint ahogy láttuk az itt felsorolt statisztikai adatokból, — amelyeket én megismételni már nem akarok — Magyarország földjének hihetetlen nagy százaléka csúszott át a zsidóság kezére. Olyan százaléka, amely amig egyrészt ezt a fajt megerősítette, teljesen a nyakunkba ültette, addig a magyar emberek lába alól kihúzta a talajt, földönfutó koldus szegényekké tette őket. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Azt mondják erre sokan, hogy : de mit szól hozzá a külföld, ha mi olyan antiliberálisok vagyunk és elvesszük a zsidóktól a földet? Hát, mélyen tisztelt Nemzetgyűlés, én meg vagyok róla győződve, hogy az a külföld mindig csak a mi zsidóinkon keresztül beszél, a külföld az ő véleményét nem a mi meghallgatásunkkal szűri le, nem érdeklődik irántunk, nem jön ide tanulmányozni a mi viszonyainkat, hanem a hazaáruló, a külföldre menekült és ott sugdosó és ellenünk lázító zsidóság szavára épiti fel a maga véleményét a magyar nemzettel szemben. (Igaz! Ugy van! balfelöl) Hát nem törődünk vele, mert velünk sem törődtek, amikor ki voltunk teritve a vérpadra, amikor mindenféle nyomorult féreg ott rágott, faragott rajtunk, akkor sem törődtek velünk. (Igaz! Ugy van! bed felöl.) Álljunk tehát végre a magunk lábára, mert a magyar nemzetnek joga van ugy megalapozni a maga jövőjét, amint azt célszerűnek találja, és ha igy látjuk célszerűnek, — amint szent kötelességünknek kell ismernünk, hogy a magyar föld csakugyan visszajusson a nemzetfentartó magyarság kezére — akkor ne kérdezzük meg se az oláht, se a csehet, se a szerbet, se a franciát, se az angolt, hogy vájjon mit szól hozzá, mert nekünk jogunk van a mi vérünk hullásával szerzett földet magunknak örökáron megtartani. (Igaz! Ugy van! Felkiáltások balfelöl: Nem is kérdezzük!) Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés ! A zsidó kézen lévő földbirtokokból itt, Magyarországon csaknem minden földéhséget ki lehetne elégíteni. Nem is volna nagy szükség arra, hogy a keresztény kézen levő kis-, közép- ós nagybirtokokhoz hozzányúljunk, ha egy radikális intézkedéssel egyszerűen arra a térre mennénk át, hogy igenis, visszaszerezzük, jogosan visszasajátitjuk magunknak a tőlünk elrabolt földet. Csak bátor, erős kézzel bele kell nyúlni ebbe a kérdésbe, mert ehhez a magyar nemzetnek joga van. Ez a törvény, amely most szőnyegen fekszik, abban az időben, amikor a magyarok Istenének segítségével megszállott területeink vissza fognak jutni hozzánk, természetesen a évi november hó 9-én, kedden* most megszállott területekre is érvényben lesz. (Igaz ! Ugy van ! balfelöl.) Nekünk tehát már most, ezzel a földreformmal kapcsolatban gondoskodnunk kellene olyan módozatokról, amelyek itt a magyar faj szupremációját vannak hivatva biztosítani. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Igen helyesen jegyezte meg tegnap ékes beszédében Czettler Jenő t. képviselőtársam, hogy nekünk nagyon nagy súlyt kell helyeznünk a telepítésre, mert igenis iparkodnunk kell arra, hogy pl. azokon a veszélyeztetett nemzetiségi vidékeken, ahol láttuk, hogy a magyar fajt teljesen kiszorították, újból biztosítsuk a fölényt, hogy oda magyar telepeseket vigyünk, (Ugy van ! balfelöl) hogy ott uj virágzó falvakat, városokat, végvárakat, határerősségeket teremtsünk magyar véreinkből, hogy adandó alkalommal ne kerüljünk olyan szánandó helyzetbe, hogy az ott lakók egyszerűen egy kézlegyintésre, hazaáruló módon csatlakoznak a megszálló hatalmakhoz. (Igaz! Ugy van! Helyeslés balfelöl.) Telepítési törvényeink vannak. Ezeket a mai nehéz viszonyoknál fogva természetesen át kellene alakítani és ezeket életbeléptetve a legsürgősebben a cselekvés terére lépni. Egészségtelen állapotnak tartom azt, hogy Magyarországon a lakosság legnagyobb része hatalmas nagy gócpontokba iparkodik beszorulni. Látunk itt Magj-arországon hatalmas nagy városokat, de viszont napi járóföldre is elmehetünk anélkül, hogy egy-két tanyán kivül más lakóhelyet találnánk. Nekünk az ilyen nagy területeken, — mondjuk — egyes nagybirtokokon kisajátításokat kell végeznünk telepítési célokra és uj községeket, városokat kell alapitanunk, azokat mintaszerűen berendeznünk és azokba egészséges szellemet belevinnünk, hogy a nép megelégedett és boldog legyen. A városok, — mint a kommunizmus alatt is láttuk — a nagy városok és főképen az ország fővárosa, Budapest minden bűnnek és szennynek úgyszólván gyűjtőhelye volt és innen áradt szét a sok romlás az egész országra és még a falunak tiszta levegőjét is iparkodott megfertőzni. Nekünk ezeket a nagy városokat széjjel kellene szednünk és inkább kitelepíteni a vidékre, decentralizálni, hogy ne legyenek ilyen nagy, bűnös községek, hanem inkább egészséges kis falvak, ahol boldog és megelégedett nép él. Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés ! A földbirtokreform megvalósítása és annak egészséges, ügyes végrehajtása által igen sok ősi bajt tudunk a nemzet életéből kiküszöbölni, de természetesen csak akkor, ha ezt — hogy ugy mondjam — sovén nemzeti szellemben fogjuk végrehajtani. Nekünk nem szabad itt melléktekintetekre figyelemmel lennünk s amit annak idején a zsidókérdésről elmondott beszédemben kifejtettem, azt ma is fentartom, sőt hangsúlyozom, aláhúzom, hogy fő-fő követelménynek tartom most is és mindenkor, hogy Magyarországon többé zsidó se ne vehessen, se ne bérelhessen földet, sőt a kezükön