Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.

Ülésnapok - 1920-124

380 A Nemzetgyűlés 124, ülése 1920. zat, betörik a fejed. Griger igen t. képviselőtársam felszólalalása és az a vita, amit ez maga után vont, azt bizonyítja, hogy ennek a példabeszédnek tényleg van alapja. En nem tudom megérteni, hogy Griger képviselőtársamnak ezt a felszólalását miért tüntetik fel olyan színben, mintha ez egy osztály ellen irányulna, pedig, nézetem szerint, az ő egész felszólalása csak az igazság lefektetése volt. Tasnádi Kovács József : Egy kis túlzás volt benne ! Kerekes Mihály: A tiszta igazság lefektetése volt ez, azé az igazságé, amely végigvonul a magyar nemzet történetén évszázadokon keresztül. Ma, amikor a földreformot tárgyaljuk, szükség van arra, hogy ezek az igazságok leszögeztessenek és én mondhatom, hálás vagyok Griger képviselőtársamnak, hogy ezt a munkát, amelyet úgyis el kellett volna a magyar Nemzetgyűlésben valakinek végeznie, elvégezte mindnyájunk helyett. Tisztelt Nemzetgyűlés ! A magyar történelem azt bizonyítja, hogy a magyar köznemesség évszázadokon keresztül a függetlenségi harcát vivta Magyarországon. Azt bizonyítja, hogy a magyar köznemesség a függetlenségi harcokban ment tönkre az országban. Akkor, amikor Jármy t. képviselőtársam itt javaslatot tesz, hogy az évszázadok folyamán eladott ősi birtokok kerüljenek vissza régi tulajdonosaikhoz, ezt az indítványt én ilyenformán nem tenném magamévá, hanem igenis elfogadnék egy olyan javaslatot és el is vártam volna a törvényjavaslattól, hogy ez benne legyen, hogy azok a birtokok, amelyeket évszázadokon keresztül a Habsburgok koboztak el hazaárulás címén, jogos tulajdonosaiknak visszaadassanak. (Ugy van! Taps.) T. Nemzetgyűlés ! Ha végignézünk a történelmen, azt látjuk, hogy hazánknak nagy fiát, Rákóczit, megfosztották a birtokától, azután Bercsényit és a többieket. Ha tovább megyünk, látjuk, mi volt a szatmári békének az ara. Es ha ezt az irányvonalat nézzük a nemzet történelmében, akkor feltétlenül arra az alapra kell nekünk, a mai kornak, helyezkedni, hogy ha a háború alatti birtokszerzések erkölcstelenek akkor erkölcstelenek azok a birtokszerzések is, amelyek évszázadokon keresztül a magyar nemzet legjobbjainak halála, kiutasítása, száműzetése révén szereztettek meg egyesek által Magyarországon. (Ugy van! Ugy van!) Jármy képviselőtársam javaslatát ilyenformán képzelném megvalósítani, nem ugy, hogy ha valaki eladta, vagy elkártyázta a birtokát Monte Carlóban, az hozzá visszakerüljön . . . Meskó Zoltán : Ferblin ment el, nem MonteCarlóban ! Kerekes Mihály : Mindegy, hanem ugy értem, hogy azok a birtokok kerüljenek vissza utódaikhoz, ha vannak ilyenek, akiknek ősei ilyen hazafias szellemben viselkedtek e hazában (Helyeslés.) évi november hó 9-én, kedden. T. Nemzetgyűlés Î Dräxler képviselőtársam megemlékezett a népoktatás emeléséről is ami a földreformmal kapcsolatban nagyon is szükséges. Ezfc mindannyian aláírjuk. En csak egy tényre kívánok itt rámutatni. Orosházán a város rendkívül nagy áldozattal fentart egy iskolát, amelyet a mindenkori kormányok soha semmivel sem támogattak. Amikor csak egy egyszerű dolgot kértek a kormánytól, azt, hogy ismerje el ezt az iskolát egyenrangúnak a középiskolával és a nyolc éve itt eltöltött tanulók érettségi bizonyítványát egyenrangúnak a reáliskolai érettségiével, ezt sem adták meg az iskolának, pedig azt a munkát végezte, amire a magyar nemzet jövő életében igen nagy szükség lesz. Süket fülekre talált itt minden kérés. Gyönyörű memorandumban mutatott ra az ottani igazgató aki naggyá fejlesztette ezt az iskolát, a kormány előtt, hogy mit kellene tenni, ami semmi áldozatába sem kerül az államnak, mert hiszen a város ad hozzá minden anyagi erőt, de erkölcsi érték kellene a város részére, nem adták ezt meg. Nem kellett ez Magyarországon. Tasnádi Kovács József : Bizonyára nem volt kormánypárti. Kerekes Mihály : Itt csak választani kellett és erre a célra kellett kihasználni a népet, nem pedig fejleszteni kulturailag és anyagilag. Azt mondja továbbá Dräxler képviselőtársam, hogy forrjanak össze az országban a nincstelenek a legmagasabbakkal, forrjanak össze a főnemessel és a gróffal stb. Hát hiszen adja Isten, hogy ez bekövetkezzék, de én, t. Nemzetgyűlés, nem tudom elképzelni ezt az időt. Hazafias érzelemben össze fognak forrni, de hiszen ebben nem is kell összeforrni, mert én ugy ismerem a magyar népet, hogy a magyar nemzet legszegényebb fia is ép olyan jó hazafi ebben az országban, mint a gróf, azonban a lelki összeforradás nehezen fog menni, nehezen mert egy történelmi tény áll előttünk, ezeréves története a magyar nemzetnek, ott pedig azt tanultuk meg, hogy még a köznemesség sem tudott összeforrni lelkileg a főnemessel, mert a főnemes nem merte a leányát odaadni a köznemesnek, vagy csak igen kevés esetben. Ennek az összeforradásnak tehát hosszú idő kellene, ^nemzeti érzésben pedig össze sem kell forrni, mert merem állítani, hogy nemzeti érzésben a magyar paraszt áll azon a fokon, mint akármelyik főnemes Magyarországon. (Ugy van! jobbfelöl.) Meskó Zoltán: Egészségesebb a vére! Kerekes Mihály: T. Nemzetgyűlés! A földreformon végighúzódik a bizonytalanság ; nem látunk benne határozott hangot. Csak a*t látjuk benne, ami védi a nagybirtokot s megmutatja, hogy miként tudjon kicsúszni a felosztás vagy kisajátítás alól; ezt látjuk minden pontban biztosítva. De nem látjuk biztosítva azt, — és leszegezem ezt a tényt — amire szükség van,