Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.

Ülésnapok - 1920-124

A Nemzetgyűlés 124. ülése 1920. Gaal Gaszton: Az elővásárlás! Vasadi Balogh György: Mert arra, hogy a magánügyleteket rendezze és vezesse, nem tudom elképzelni, hogy szükséges-e nagy állami apparátust fentartani. Az elővásárlási joggal kapcsolatos teendőket a földmivelésügyi ministeriumnak egy osztálya, mely mostanig elvégezte, azt hiszem, azután is elvégezheti majd, és ahhoz egy teljesen nagy apparátust fentartani felesleges. Azt hiszem, hogy itt talán ellentét van a két intézkedés között, mert egy végleges, élethossziglani kinevezést olyan csekély hatáskörre, mint ennek a hivatalnak öt év után marad, nem tartok szükségesnek akkor, amikor folytonosan arról beszélünk, hogy nem birjuk a köztisztviselők ellátását, nem birjuk vállalni a terheket, amelyeket államra ró. Miért szaporítsuk tehát olyan nagy számban és mértékben ezeket? Épen ezzel kapcsolatban arra is alludálok, ' ogy a köztisztviselői kérdés megoldását bizonyos mértékben a földbirtokreform keretében tartanám helyesnek. Magam is, mint köztisztviselő, aki köztük élek, tudom, hogy a 800, vagy akár 8000 koronás drágasági pótlék havonkint nem sokat segít a tisztviselő helyzetén ; emellett a természetbeni ellátás, bármilyen nagy a jóindulat a kormányban, mire végrehajtásra kerül, mire oda kerül, akin segíteni kell, elolvad, mint a hó tavasszal, (Ugy van !) Mert ezen szövetkezetek és közellátási intézmények, ugy veszem észre, nagyon jók arra, hogy azok, akik ott ülnek a tüz körül, belejöjjenek jó stallumokba és hozzájussanak a legelőnyösebb módon azon ruházati és egyéb cikkekhez, de azokra az X. Y. kishivatalnokokra vagy írnokokra, akik ott ácsorognak a beszerzőbolt előtt, ez a segítség semmi. Nem lehetne ezt olymódon megcsinálni, hogy a kormány például a köztisztviselőknek is minden város határában egy bizonyos területet megváltana, mint állami tulajdont, amelyikből egy bizonyos rész mint stallum, mint fizetés járna annak a hivatalnoknak, aki ott szolgál ? (Helyeslés.) Azt hiszem, ezen a módon meg tudná magának termelni, ami szükséges, a kertieket, de megvolna a módja arra is, hogy állatokat, baromfit ós egyebet neveljen. Tehát a természetbeni ellátás a legegyszerűbben és a hivatalnokcsaládra a legjobb módon lenne megoldva. Ha itt szükséges volna bizonyos megváltási összeg is, azt hiszem, minden hivatalnok nagyon szívesen venné, ha abból a rettenetesen nagyra rugó segélyből bizonyos százalékot havonkint vagy évenkint arra fordítanának, hogy ez a föld megváltassák, bizonyos idő után a tulajdonába menne és mire nyugdíjba megy, nem volna kitéve annak a lehetetlen helyzetnek, "hogy pár korona nyugdíjjal elmehet koldulni, mert az a nyugdíj elég arra, hogy meghalnia ne kelljen, de megélni belőle nem lehet. Nagyon szeretném erre a szempontra évi november hó 9-én, kedden. 373 is felhívni a Nemzetgyűlés figyelmét, hogy ezen a téren is, a tisztviselő kérdés megoldása tekintetében itt valamelyes módosításokat lehetne a törvényjavaslaton tenni. Még arra a kérdésre szándékozom felhívni a Nemzetgyűlés figyelmét, amely a járadékbirtokkal van kapcsolatban. Az eredeti javaslat és a bizottsági javaslat között, ugy vettem észre, bizonyos erős, lényegbeli eltérés van, mert a bizottság által tett módosításnál, ha jól emlékszem, az van, hogy 32 esztendő az a határidő, amelyre a járadékbirtok szól és 32 év előtt meg sem váltható, csak bizonyos módosítások, vagy bizonyos kedvezmények mellett. (Egy hang jobbról: Elrontottak a javaslatot!) Én a 32 évet nagyon nagy időnek tartom arra, hogy ez alatt, aki a földet műveli, ezt meg is válthassa. Ugy képzelem ezen járadékbirtokot, amelyet bérletnek is nevezhetnék, hogy, amikor elvesszük és odaadjuk valakinek, a nagybirtokos keresztet vethet rá, mert nem az övé ; viszont miért kötjük meg akkor a megváltás határidejét vagy módjait ? Ha valaki bérel hat holdat és egy év után abban a helyzetben van — és adja Isten, hogy mielőbb mindre eljöjjön ez — hogy ha nem is az egészet, hanem egy-két holdat megvehet belőle, azt vehesse meg azonnal, és marad a többi mint járadókbirtok ; és annál előnyösebb lesz, minél hamarább tudja a többit is megvenni. Minek kötjük meg a kezét ? Szerintem csak az volna helyes, ha bizonyos irányelveket állapitanának meg a megváltás árára nézve és bizonyos irányelvet arra nézve, hogy a bérlet ne mondassék fel bizonyos ideig, ami alatt a bérlőnek meglegyen az alkalma, hogy megváltsa a bérletet. A vidéken való járkálásaim közben úgyis azt az impressziót nyertem, hogy a földigénylőknek legalább is 70%-a inkább erre a járadékbirtok-rendszerre pályázik, mert belátták azt. hogy nekik olyan tőkeerejük nincs, hogy vegyenek is földet, meg instruálják is. Mind avval a gondolattal barátkozott meg, hogy bérelni fog, neki fekszik a munkának, dolgozik, gyűjt egy kis vagyont, s a mint csak lehet olyan gyorsan meg is akarja venni. Neki csak az a megnyugtató, ha pl. hat holdat bérel és egy év múlva meg tud abból venni egy holdat, hogy azt mondhatja: ez az enyim, szereztem. A részletes tárgyalásnál annak idején ilyenirányú módosítást szándékozom tenni, de már most is felhívom erre a Nemzetgyűlés figyelmét. (Helyeslés jobbfelöl.) T. Nemzetgyűlés ! Befejezésül még csak azt akarom megemlíteni, hogy a földbirtokreform voltaképen az a pont, melyet Archimedes keresett, amelyből kiindulva ki tudja vetni a világot sarkaiból. Csonka Magyarországnak is a földbirtokreform helyes megoldása fogja megadni azt a szilárd pontot, amelyből ki tudjuk vetni sarkaiból azt a világot, amelyet körülöttünk gyűlölködés vont s amely elszakított a mi területünktől