Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.

Ülésnapok - 1920-124

374 A Nemzetgyűlés 124. ülése 1920. évi november hó 9-én, kedden. rengeteget. Ha erélyesen, mindeneknek a megnyugtatására fogjuk ezt a reformot megoldani, meg vagyok győződve, hogy száz propagandánál, száz irredentánál többet tettünk a területi integritásért, mert az elszakított részek lakosai azt fogják látni, hogy nálunk igazság van, nálunk megvan a megélhetés lehetősége mindenki számára, hogy nálunk nincs senki mostoha ezen a földön, hanem mindenki ebből a földből az édesanyából magáénak mondhat annyit, amennyi szorgalma, munkája révén megilleti, és ott az elszakított részeken mindenki igyekezni fog azon, hogy visszajusson ide, hogy mindezen jókban osztályrészes lehessen. (Élénk helyeslés.) Abban a reményben, hogy ilyen irányban alkotjuk meg ezen javaslatot és ilyen irányban fog a végrehajtás megtörténni, elfogadom a javaslatot a részletes tárgyalás alapjául. (Elénk éljenzés és tajjs jobbfelöl, a szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Szólásra következik ? Héjj Imre jegyző: Temesváry Imre! (Felkiáltások : Nincs itt!) Jármy József ! Jármy József: T. Nemzetgyűlés! Griesswein Sándor képviselőtársunk kifejtette, hogy a földbirtokmegoszlás helyes aránya az, ha van kisbirtok, középbirtok és nagybirtok. E tekintetben maga a törvényjavaslat is programmként jelöli meg a lehetőség szerint ujabb középbirtokok alakítását. Miután azonban nem látok gondoskodást azt illetőleg, hogy az alakítandó középbirtokok tulajdonosai olyan elemekből kerüljenek ki, amely elemek már előzőleg is gazdasággal foglalkoztak és a régi tradícióknál fogva is beleélték volna magukat abba, hogy birtokosok legyenek, egy indítványt leszek bátor majd beterjeszteni, melynek indokolásaként legyen szabad előrebocsátanom a következőket. (Halljuk ! Halljuk !) Mint minden nemzetnek, nekünk is feltétlenül szükségünk van olyan intelligenciára, amelynek ideje van ahhoz, hogy necsak testi munkával foglalkozzék. (Halljuk ! Halljuk !) Ez az intelligencia régente a magyar középbirtokosság volt, a 48-as időket megelőzőleg a nemesi osztály, amely ezer éven keresztül megtette itt kötelességét minden téren, magyar volt és mindazokat, akik felküzdötték magukat, tárt karokkal befogadta. (Igaz! Ugy van!) Az a bizonyos osztály ellentét tehát, amelyről annyit hallottunk és hallunk, már akkor sem volt meg ; később pedig, 1848 után, épen ez a magyar nemesség volt az, amely óriási áldozatokat hozott, nemcsak elszenvedett nagy vérveszteségek folytán, hanem az osztrák kormány által elrendelt vagyonelkobzások következtében is (Igaz! Ugy van! jobbfelöl), úgyhogy elmondhatjuk, hogy ez a nemesi osztály volt az, amely minden tekintetben és állandóan magyar hazafias érzésűnek bizonyult. Ennek a középbirtokososztálynak tönkrejutása 1848 után következett be. Utalok e tekintetben a Bach-korszakbeli uzsoratörvényre, mely egyenesen ezen osztály ellen hozatott. (Igaz ! Ugy van !) Utalok a későbbi időkből az Osztrák-Magyar Bank üzemszabályaiból kilógó lólábakra ; utalok meghozott kereskedelmi törvényünkre, amely mig egyfelől minden tekintetben elősegítette a kereskedelmet, másfelől agrárius szempontból teljesen rossz törvénynek bizonyult; védte a kereskedőt és nyomta az agráriust. Ha tehát jó agrárpolitikát óhajtunk, akkor feltétlenül ki kell terjeszkednünk kereskedelmi törvényünk megváltoztatására is. (Igaz ! Ugy van! Helyeslés jobbfelöl.) T. Nemzetgyűlés ! A bécsi politika mindig odakonkludált, hogy a magyar középbirtokosságot, amely olyan élénk szerepet játszott az 1848-iki eseményeknél, háttérbeszoritsa, tönkretegye. (Igaz! Ugy van!) Számtalan példát tudnék erre felsorolni, időkímélés okából azonban méltóztassanak megengedni, hogy erre most ne térjek ki. (jjelyeslés. Halljuk! Halljuk!) Fokozta ennek a mi magyar középbirtokososztályunknak tönkretételét, helytelen örökösödési törvényünk is. A birtokok mindjobban elaprózódtak, mígnem valóságos törpebirtokokká váltak, aminek következtében középbirtokososztályunk tagjai mind nagyobb számban voltak ráutalva arra, hogy a közszolgálatban keressék meg kenyerüket. Köztudomású, hogy a nemzeti éra elkövetkezte óta épen a középbirtokosság fiai voltak azok, akik hivatalnoki karunk és tisztikarunk 60—70%-át képviselték. Emellett gazdasági tekintetben is rossz fordulatot vettek a dolgok. A megmaradt birtokok is lassanként eladósodtak, egy részük bérbeadatott, ugy hogy a legtöbb ilyen birtok kisiklott az eredeti tulajdonosok lába alól. Ma már az a régi középosztály, — amely tulajdonképen nem is volt osztály — a régi középbirtokosság, legalább 90°/o-ában föld nélkül van. (Ugy van! jobbfelöl.) Pataesy Dénes : A hadimilliomosok összevásárolták földjeiket a háború alatt, hogy ne kelljen katonának menniök. Jármy József : A bérlő lett az ur a birtokon, s a bérlő a legtöbb esetben nem tartozott a nemzetfentartó elemhez. Tasnádi Kovács József: Sőt! Jármy József: A középbirtokosságnak a köznépre és a gazdasági alkalmazottakra gyakorolt áldásos befolyása, az a jótékony hatása, amit minden birtokos, de leginkább a középbirtokos tud kifejteni, amely állandóan nemzeti irányú volt s különösen a nemzetiségi vidékeken rendkívüli jelentőséggel birt, lassanként megszűnt. Tisztán és kizárólag ennek köszönhetjük a nemzetiségi kérdés megújhodását, azt az erős agitációt, amely az internacionális szellemű bérlőktől eredt. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon és balfelöl.) T. Nemzetgyűlés ! Ma a változott viszonyok és valutánk teljes leromlása következtében tisztviselői karunk, mely a régi közép-