Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.

Ülésnapok - 1920-124

370 A Nemzetgyűlés 124. ülése 1920, Az 1848-iki íöldDirtokreform, amely Kossuth | Lajos nevéhez fűződik, a jobbágyság felszabadításával egy határozott nagy lépés volt abban az irányban, hogy milliókat juttasson földhöz, igy az állam fentartását is a milliók feladatává tegye és milliókat vonjon be azokba a keretekbe, amelyek nemcsak azáltal tágulnak, hogy itt polgárjogot, tehát egyenlőséget kaptak a jogok tekintetében, hanem egyenlőséget kaptak a terhek viselésében is. Az 1848-iki jobbágyfelszabaditásnál az volt a legnagyobb hiba, hogy ad hoc, pillanatnyilag megcsinálták, de nem gondoskodtak arról, hogy amikor ujabb és ujabb követelmények fognak előállani, amikor ujabb és ujabb igényeket kellene kielégiteni, azt erőszakosság, forradalmi mozgal- ' mak nélkül lehessen megtenni. Ëpen ezért vezetett a föld birtokreform most, 70 évvel 1848 után olyan erőszakos kirobbanáshoz ; ennek magyarázatát csak ott találom, hogy ez alatt a 70 év alatt érdemben tényleg egy lépést sem tettünk tovább azon az utón, amelyen 1848-ban elindultunk. A mostani földbirtokreformnál az első szempont, amelyet figyelembe veszek az, hogy vájjon ez a törvényjavaslat ad-e garanciákat, ad-e lehetőséget arra, hogy nemcsak ma, hanem egy messze belátható időn belül is mindenkor meglegyen a mód az esetleg keletkező igények kielégítésére ; hogy vájjon lesz-e lehetőség arra, hogy tíz, tizenöt, húsz, esetleg harminc év múlva is minden erőszakoskodás, minden ujabb rendzavarás nélkül el tudjon helyezkedni Magyarországon az a rész, amelynek vágya akkor is az lesz, hogy földet szerezzen. Őszintén meg kell mondanom, hogy ebben a törvényjavaslatban nem látom biztosítva ennek a lehetőségét, mert maga az, hogy a kisajátítási jogot öt évre terjeszti ki, szerintem nem megoldás, már csak abban a tekintetben sem, hogy magának ennek az öt évnek keretén belül sem fog biztosítékokat adni arra, hogy mindenféle jogos igény kielégülést nyerjen. Az az ötévi határidő, szerintem, alapjában véve csak annyiban alkalmas, hogy öt év alatt talán változik valahogy a világ, talán másfelé terelődnek az érdeklődések, talán más irányba terelődnek az emberek elhelyezkedési igényei és akkor talán ez a kérdés gyökeres orvoslás nélkül is lekerülhet a napirendről. Véleményem szerint ebben a tekintetben az is hibája a törvényjavaslatnak, amit ugy fejezett ki a minister ur, hogy ebbe voltaképen igazán a végrehajtás fog életet vinni, mert az fogja , biztosítani ennek az elvnek megvalósulását. Épen ezen a téren nem látom a biztositékát annak, hogy azonnal meg lehetne fogni a dolgot, hogy azonnal hozzá lehetne kezdeni az igények kielégítéséhez anélkül, hogy esetleges hosszabb procedúráknak volna kitéve, mert hiszen maga a földbirtokrendező-biróság felfogásától nagyon sok függ ebben a tekintetben, és ez, mint minden hivatal, minden adminisztrációval foglalkozó bürokrata intézmény, nagyon évi november hó 9-én, kedden. sok alkalmat és módot fog arra nyújtani, hogyha neki ugy tetszik, elhúzhasson bizonyos dolgokat. Még ha valami úton-módon gondoskodtunk volna arról, hogy egy bizonyos földterület azonnal rendelkezésre álljon, akkor legalább is elértük volna, hogy mindenütt a legégetőbb szükségleteket ki tudtuk volna elégíteni. Én ezt ugy gondolnám megvalósíthatónak, ha a törvényjavaslat kimondta volna azt, hogy minden nagyobb birtok 10—20%-áig, a nagyság szerint, azonnal rendelkezésre bocsátandó, hogy azt az igénylők kielégítésére felhasználják. Szerintem ugyanis egy 2000 holdas birtok üzemét nem zavarhatja meg az, ha mi 200 holdat erre a célra elveszünk. Utóvégre 1800 vagy 2000 holdon ugyanazok a berendezések, ugyanazok az instruálások szükségesek és ez a 200 hold. amely azonnal rendelkezésre állt volna, mégis már tényleg jelét adta volna annak, hogy nemcsak törvényt hoztunk, hanem annak végrehajtását is azonnal megkezdtük. A másik szempont az, amit sokszor hangoztatnak, hogy a nagybirtoknál egy bizonyos nyugodtság szükséges ahhoz, hogy beruházásokat teljesítsen. Ha mindig feje felett érzi a Damokles kardját, hogy el fognak venni belőle, nem fog olyan nyugodtan instruálni és nem tud berendezkedni hosszabb időre. Én ugy gondolom, hogy ez a törvényjavaslat, amely — mondom — egy kompromisszum eredménye, amely senkit sem elegit ki, nem lesz olyan törvény, amelynek meghozásával megállhatunk ezen az utón. Én ezt a javaslatot azért üdvözlöm igen nagy örömmel, mert ez az első lépés, amelyet végre meg kellett tenni, de mint a gyermek, ha elkezd járni, az első lépés után megteszi a második, harmadik, negyedik és ötödik lépést is, épugy ez a földbirtokreform is, amely most megindul a maga utján és félve, tapogatózva megteszi az első lépést, tovább fog menni, úgyhogy én nem csak gondolom, de meg is vagyok arról győződve, hogy 100 vagy 150 év múlva ez az ut oda vezet, hogy Magyarországon úgynevezett nagybirtok nem lesz. Ha tehát a nagybirtoknak számolnia kell azzal a lehetőséggel, hogy bizonyos idők elmultával mindig le fognak faragni belőle valamit, akkor a nagybirtoknak azzal számot kell vetnie, hogy hogyani mily módon rendezkedhetik be azoknak a viszonyoknak megfelelően. Ez voltaképen nem azt jelenti, hogy máról-holnapra el kell határoznia, hogy aki azelőtt nagybirtokos volt, az már most semmi se legyen, hanem arról van szó, hogy a törvényes úton-módon ennek a végrehajtása lassított tempóban évtizedekre ki van tolva, és igy megadjuk az alkalmat arra, hogy ez a nagybirtokos próbálja meg a maga elhelyezkedését mint mezőgazdasági gyáros, mint a mezőgazdasági ipar megteremtője, és lassanként álljon be helyzet, amely természetes folyománya ennek, hogy amikor a birtokok kisebb darabokra széttago-