Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.

Ülésnapok - 1920-124

À Nemzetgyűlés 124. ülése 1920. dekben kissé távol állott az agrárdemokrácia gondolatától, de ő maga mondta egy, a földbirtok­reform ügyében megtartott konferencián azt, hogy »szükséges a föld igazságtalan eloszlásának megváltoztatása, mert a szociális békének stabi­lizálása és az állam jövőjének és a nemzet területi integritásának biztosítása máskép el nem képzel- * hető.« Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Akkor, amikor a mi agrárvezéreink és ezek közé sorolom sokoró­pátkai Szabó István minister urat is. (Éljenzés) összefogtak ennek a gondolatnak szolgálatában, egyúttal biztosították is ennek a gondolatnak sikerét és a való életbe való átvitelét. Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Azok, akik az agrárdemokráciának gondolatától át vannak hatva, igazán örömünnepet ülnek akkor, amikor ezt a javaslatot, amely ha minden tekintetben nem elégíti is ki őket, mégis megszavazhatják és a nemzet javára és boldogulására alkalmazhatják. Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés ! Kengeteg sok baj van körülöttünk, azt látjuk, hogy egyrészt saját hibánkból, másrészt hibánkon kivül olyan jelenségek mutatkoznak a gazdasági, társadalmi és pénzügyi élet terén, amely jelenségek mind alkalmasak arra, hogy ezt az amúgy is megkín­zott, meglehetősen demoralizált és igazán sok egzaltált emberrel telitett magyar nemzeti társa­dalmat újra megingassák. Szükségesnek tartom itt kijelenteni, hogy borzasztó konzekvenciái len­nének annak, ha épen akkor, amikor a földrefor­mot tárgyaljuk, és amikor a földreform tárgyalása összeesik egy másik szomorú aktussal, a béke ratifikálásának kérdésével, akkor azt a kis rendet, amelyet nagy munkával és mindannyiunknak összetartásával, összefogásával sikerült megterem­teni, most itt felborítanánk és ezzel a falusi nép lelkületében azt a gondolatot keltenők, mintha mindaz, ami itt Budapesten történt, csak azért történt, hogy a szőnyegen lévő földreform javas­latának törvényerőre való emelkedését megaka­dályozzuk. Meg vagyok róla győződve, mélyen tisztelt Nemzetgyűlés, hogy ez mindenkitől távol áll, a Nemzetgyűléstől pedig a legtávolabb van. Mégis azonban, amikor ilyen szerencsétlen­ségben vagyunk, amikor egy ilyen borzalmasan rossz béke áll itt előttünk, amely nemcsak leg­szebb területeinktől, az ország kétharmad részé­től foszt meg bennünket, hanem amely borzasztó szenvedéseket, megpróbáltatásokat és áldozat­készséget fog tőlünk követelni, akkor, mélyén tisz­telt Nemzetgyűlés, ennek a szegény nemzetnek épen ebben a szomorú pillanatban szüksége van a vigasztalásra, és egy ilyen kis vigasztalás ez a földreform. Bármilyen nyomorult viszonyok között vagyunk is ma, azt gondolom, hogyha komoly, intézményes munkával törekszünk arra, hogy a régi Magyarországunkat visszaállítsuk, ha mind­annyian arra törekszünk, hogy a rendet fentart­suk és a jogrendet megszilárdítjuk, akkor, mélyen t. Nemzetgyűlés, ez a kis haza is, ha ennek földjét igazságosan megosztjuk, elegendő lesz arra, hogy mi itt erőt gyűjtsünk ahhoz, hogy azt a Magyar­NEMZETGYULlSI NAPLÖ. 1920—1921. — VI. KÖTET. évi november hó 9-én, kedden. 36Ô országot, amelyet mi csak a Kárpátoktól az Adriáig tudunk elképzelni, visszaszerezzük. Ebben a re­ményben a javaslatot általánosságban elfogadom. (Élénk éljenzés és taps. A szónokot számosan üd­vözlik.) Elnök : Miután két óra van, az ülést fel­függesztem. Délután 4 órakor folytatjuk a tárgyalást. (Szünet után.) (Az elnöki széket Rokon szky István foglalja el.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik? Frühwirth Mátyás Jegyző: Szabó József! (Felkiáltások: Nincs itt!) Milcsevics János ! (Nincs itt!). Kerekes Mihály ! (Nincs itt!), Buda/áry László ! (Nincs itt!), Hegedüs György ! (Nincs itt!) Rupert Rezső ! (Nincs itt!) Szilágyi .Lajos ! (Niv.rs üt!) Vasadi Balogh György ! Vasadi Balogh György : T. Nemzetgyűlés ! A földbirtokreformnak a Nemzetgyűlés elé hozása egy régi adósság törlesztése,- amely azonban, ugy érzem, hogy — mint minden megalkuvási ered­mény — nem elégíti ki teljesen sem az egyik, sem a másik felet. Azt hiszem, a Nemzetgyűlés egy tagja sem tudja rámondani e javaslatra, hogy ez igazán az, amit ő magának elképzelt, amit ő megalkotandó­nak gondolt ; nem tudja senkisem jó leiekkel azt mondani, hogy az az évtizedes mozgalom, amely Magyarországon a földbirtok helyesebb megosz­tására törekedett, most olyan megoldással jufc nyugvópontra, amely legalább is egypár évtizedre biztosítja Magyarországon a földbirtok megoszlása tekintetében a belső rendet, a nyugalmat. Általában véve az a véleményem, hogy ami­kor a nagybirtokot és a kisbirtokot szembeállít­ják, amikor ezt a kettőt a földbirtokreformmal kapcsolatban olyannak tüntetik fel, mint amelyek voltaképen egymással ellenségekként szembeálla­nak : nem helyesen fogják fel a kérdést, annyival kevésbé, mert ugy a nagybirtok, mint a kisbir­tok részéről bizonyos averziók észlelhetők egy­mással szemben. A nagybirtokot a mai helyzetből megbírálni, hogy mi volt az a múltban, hogy abban a múlt­ban hogyan teljesítette a kötelességét, hibás be­állítás, mert mindenkor csak a saját történelmi miliőjébe beállitottan lehet valamiről bírálatot mondani. És ebben a tekintetben azt hiszem, hogy a mi nagybirtokunk a múltban azokat a kötelességeket, melyek hozzájárultak annak a földnek birlalásáhaz, amelyek honvédelem tekin­tetében a birtokosra nehezedtek, teljesítette ; de ma, amikor megváltoztak ezek a körülmények, amikor megszűnt mellékszolgáltatás, amely a privilégiumokat adta, szükségképen meg kell bizonyos formában változtatni azokat a körül­ményeket is, amelyeken belül ez a birtoklás lehetséges. 47

Next

/
Oldalképek
Tartalom