Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.

Ülésnapok - 1920-124

368 A Nemzetgyűlés 124. ülése 1920. országon. Elismerem azoknak a férfiaknak az érdemeit, akikről Czettler Jenő és Pallavieini őrgróf t. képviselőtársaim megemlékeztek, akik sokat tettek a mezőgazdasági kultúra emelése érdekében. Hálátlanság volna azonban, ha megfeledkeznénk arról, aki a magyar politika küzdőterére először hozta öntudatosan az agrár demokrácia gondolatát. Ez a mi t. földmivelésügyi ministerünk, nagyatádi Szabó István. (Élénk éljenzés és laps a jobboldalon.) Utalok arra, hogy ő ezt a gondolatot nem papirosról olvasta le. Akik ismerjük az ő életét, ismerjük az ő fejlődését, amelyen keresztülment, mint 32 holdas kisgazda, tudjuk hol kezdte, a legalacsonyabb fokon. Amig arra a tudatra ébredt, hogy tulaj donképen a falusi földmivelő tömegekben van az igazi nagy erő és ennek fejlesztése adja meg a nemzet jövendőjéhez a legbiztosabb alapot, addig hosszú, keserves munkában telt el az élete. Az ő szereplése a magyar közélet terén azért is érdekes, mert ő fokról-fokra jött. Nem került egyszerre a Nemzetgyűlésbe, mint sokan a mai Nemzetgyűlés tagjai közül. 0 az agrárdemokrácia gondolatát először a somogymegyei törvényhatósági közgyűlésen hirdette. Amikor látták ott annak igazságát, amikor az ő hivei felismerték annak lehetőségét, hogy ezt nemcsak olyan szűk körben, hanem az ország törvényhozásában is kifejezésre lehet juttatni, akkor küldték őt ide. Én tartozom azzal az én vezéremnek, hogy kijelentsem itt, ezen a helyen, a nemzet szine előtt, hogy azok, akik őellene a közeimaltban azt a vádat emelték, hogy ő ellensége a nemzeti és keresztény gondolatnak, azok nem ismerik az ő életét, nem ismerik az ő puritánságát. . . (Felkiáltások a jobboldalon : Nem akarják ismerni!) Nem akarják ismerni és veszélyesnek tartották, ha ő megjelenik a politikai küzdőtéren. Mert aki saját erejéből küzdötte fel magát odáig, hogy egy nagy társadalom vezére legyen, az joggal félelmes ellenfél. Utalok arra, hogy itt ebben a parlamentben, a régi parlamentben az 1910-iki felirati vita alkalmával nagyatádi Szabó István volt az, aki először komolyan felemelte szavát az agrárdemokrácia érdekében és ügyel meztette az akkori kormányzatot arra, hogy vigyázzon, mert a nép kezéből kicsúszik a föld, vigyázzon arra, hogy a nép kezébe minél több kisbérletet juttassanak és erősitsék a kisgazdatársadalmat, mert szükség lehet még egyszer erre a társadalomra. Akkor mélyen t. Nemzetgyűlés, még csak helyeslés sem kisérte Szabó István szavait. Engedelmet kérek, ezért felelős az egész régi parlament, felelős nemcsak a kormányzópárt, de felelősek a többi pártok is, mert a többi pártok sem támogatták az ő törekvését. És én felteszem a kérdést, mélyen tisztelt Nemzetgyűlés : ha megtörtént volna, hogy tiz esztendővel ezelőtt egy mérsékelt agrárreformot készitenek és ez az agrárreform már végre van hajtva akkor, amikor a világháború a nyakunkba szakadt, vájjon lehetett volna-e a kommunista, a bolsevista eszméket a falusi nép lelkébe beleplántálni % (FeíkiáUá'. évi november hó 9-en, kedden. sok : Soha !) Nem mondom, mélyen tisztelt Nemzetgyűlés, hogy elkerülíük volna az összeomlás után az anarchiát, mert annak mélyebben fekvő okai vannak, annak okai összefüggésben vannak a dualisztikus monarchia szerkezetével, Összefüggésben vannak más körülményekkel is, azonban, mélyen tisztelt Nemzetgyűlés, ha mi szaporítottuk volna az önálló kis exisztenciák számát, egészen bizonyos, hogy a bolsevisták számát ezzel már előre is csökkentettük volna, és még az a lehetőség sem lett volna meg, hogy Magyarországon csak átmenetileg is tudjon ez az eszme és ez a gondolat helyet foglalni. Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés ! Nagyon érdekes az az utolsó figyelmeztetés, amely 1918 május 19-ikén hangzott el, amikor egy ilyen szövegű határozati javaslat került a kormány kezébe, amelyet nagyatádi Szabó István készített (olvassa) : »Adassék meg az államnak a kisajátítási jog mindazon nagybirtokokra nézve, amelyek magyar nemzeti szempontból a nemzetiségi vidékeken a kisajátítást szükségessé teszik ; adassék meg az államnak a kisajátítási jog mindazon nagybirtokok egész vagy részbeni területére nézve, amelyekre a földmivesnép terjeszkedése és a hazatért katonák lelkületének megnyugtatása szempontjából szükség van ; az eladó és bérbeadó nagy- és középbirtokokra nézve a vételi jog elsősorban a kis-exisztenciák részére és az altruista intézmények részére biztosittassék. Akadályoztassék meg, hogy a bankok és a parcellázási vállalatok a népet kiuzsorázzák és hogy a bankok az ország igen jelentékeny részét bérbe vegyék«. Meskó Zoltán : A magyar vérből arany lett a bankok kezén. Berki Gyula : Melyen t. Nemzetgyűlés ! Ez volt az utolsó komoly szó, amelyet ő mondott, érezve azokat a nagy eseményeket, érezve azt a nagy szerencsétlenséget, ami bekö vétkezhetik. Ezek után kérdezem, ki volt az, aki ebben a régi parlamentben legelőször a keresztény és nemzeti gondolatot képviselte ? Nagyatádi Szabó István volt az, mert ő intézményesen akarta ezt a gondolatot megvalósitani és ha voltak is a keresztény gondolatnak a régi parlamentben kipróbált és edzett harcosai, semmi esetre sem lehet őt azok közé sorolni, akik nem a keresztény nemzeti Magyarország érdekében harcoltak és küzdöttek. Meskó Zoltán : Akkor nem kellett az agrárpárt. Berki Gyula : Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Ezzel kapcsolatosan foglalkozni akarok még azzal a kérdéssel, amelyekről őszintén megmondom, lehet, hogy csak az én egyéni felfogásom, de súlyt helyezek rá, hogy ez itt elhangozzék. Ez a földbirtokreform nem emelkedik törvényerőre, ha az agrárdemokrácia követelményeinek és a falusi nép vágyainak kifejezését és ügyét szolgáló agrárvezérek kezet nem fognak ennek a törvénj^javaslatnak valóra váltásában. Rubinek Gyula minister ur, akinek nagy része van a javaslat megalkotásában, a régebbi évtize-