Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.

Ülésnapok - 1920-124

À Nemzetgyűlés 124, ülése 1920. javaslatnak megvalósulása tulaj dohképen a történelmi osztály érdekében is áll, teljesen helyes, mert hiszen azokon a birtokokon, amelyek majd kezükön megmaradnak és amelyeket a kisajátítás meghagy a részükre, legalább gond nélkül fognak tudni élni. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon,.) De kunt a közéletben, igenis, folyik a küzdelem ez ellen a javaslat ellen és előre megjósolhatom, hogyha ebből törvény lesz, folyni fog a küzdelem a végrehajtás körül. Figyelmeztetem a mélyen tisztelt minister urat, hogy nagy gondja legyen erre akkor, amikor ennek a javaslatnak a végrehajtására kerül a sor, mert a közéletnek olyan számottevő tényezője, mint amilyen a régi közéletben Ghillány Imre is volt, még mindig azt az álláspontot vallja, hogy : »Megszoktuk már, hogy nálunk a nemzet jövőjére legnagyobb fontossággal biró kérdések, mint a választójog és a birtokpolitika, nem az egyetemes nemzeti érdek szempontjából kezeltetnek. Mindkét kérdés olyan, amely nagyon is alkalmas az emberben a lappangó önző vágyak és szenvedelmek felkeltésére. Megállapíthatjuk, hogy a nagy hullámokat kiváltó birtokpolitikai kérdésben vajmi kevés a tárgyilagos cikk és a tárgyilagos beszéd és mindenki csak arra törekszik, hogy a más földjét Ígérgesse és ajándékozza a nyugtalanok részére. Megfeledkeztek e kérdés feszegetői arról, hogy a magántulajdon elvének önző érdekekből való megsértése egyenértékű a kommunizmus utjának egyengetésével és hogy ezen a lejtőn nincs megállás, csak rohamos hanyatlás az összeomlás felé.« Itt, ebben a fejtegetésben, amelyre jellemző, hogy a címe az : »Helyes birtokpolitika», az a felfogás jut kifejezésre, hogy ez a Nemzetgyűlés kortesszolgálatokat jutalmaz akkor, mikor a földbirtokreformot megvalósítja, hogy ez a Nemzetgyűlés másnak földjeit Ígérgeti és ajándékozza. Pedig ez a Nemzetgyűlés akkor, midőn a tulajdon szentségéhez nyúl — amint Giesswein mélyen t. képviselőtársam nagyon helyesen mondotta — a tulajdon szentségéhez azért nyúl, hogy abból a szentségből adjon a szegénység részére és azok részére, akik véres verejtékükkel annyit áztatták ezt a hazai földünket. Amikor tehát a tizenkettedik órában ilyen hangot használ valaki, ebből le lehet vonni a következtetéseket. Igenis, ellenünk vádak hangzanak el künn a nép között, vádak hangzanak el künn a társadalmi életben és nekünk ezeket a vádakat vissza kell utasítanunk, mert tudjuk azt, hogy azoknak a vádaknak nincs más céljuk, mint diszkreditálni ezt a Nemzetgyűlést. Pedig én őszintén megmondhatom, hogy ehhez nincs joga senkinek, mert ennek a Nemzetgyűlésnek összeállítása a legszélesebb választójog alapján a nép akaratából folyt és ennek a Nemzetgyűlésnek kötelessége is a nép szükségleteit felismerve, ezeknek kielégítéséről gondoskodni. (Ugy van! jobb felől.) Ez nem kommunizmus, ez nem kortesszolgálatok jutalmazása, mert amikor egy millió földnélküli embernek adunk mi földet, amikor 340.000 törpebirtokosnak adunk földet, évi november hó 9-én, kedden. 365 amikor másfél millió emberrel igyekszünk szaporítani azoknak az exisztenciáknak számát, akik mint önálló xeisztenciák uj erőforrásai lesznek a mi nemzeti újjászületésünknek : akkor ilyen vádakkal nem lehet minket illetni, (Ugy van! jobbfelől.) És azontúl, egészen őszintén megmondom, bármilyen nagyrabecsülöm azokat a mozgalmakat, amelyeket a területi integritás érdekében egyes hazafias egyesületek folytatnak, én a területi integritás érdekében eddig folytatott összes mozgalmaknak, eddig folytatott összes propagandának nem tulaj donitok annyi jelentőséget, mint annak, ha ezt a földreformot becsületesen megalkotjuk. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Tessék körülnézni a környéken levő államokban, mit látunk? Azt látjuk, hogy mindenhol igyekeznek a föld igazságtalan eloszlását megváltoztatni és ha mi itt benn nem inaugurálunk olyan becsületes agrárpolitikát, hogy az iránt a bizalmat nemcsak itt, hanem a tőlünk elszakadt magyar testvéreink körében is felkeltsük, akkor hiába csinálunk propaganda-gyűléseket, akkor hangzatos jelszavakkal és plakátokkal hiába csinálunk hangulatot, az csak hangulat marad. A mi véreinknek ide visszavágyakozását az fogja fokozni, ha mi összes intézményeinket ugy alakítjuk át, hogy arról a tőlünk elszakított testvéreink arra fognak ráismerni, hogy ebben az országban van a helyük, mert itt a nép szükségleteit igyekeznek nemcsak felismerni, hanem kielégíteni is. Ennek a demokratikus birtokpolitikának tehát legnagyobb jelentősége van a mi területi integritásunk szempontjából. Hosszas vitákat hallottunk itt arról, hogy nincs elég földünk, és tulaj donképen csak egy elvi kijelentés az, amelyet mi itt teszünk. Különösen kívülről hangzanak el olyan kijelentések, amelyekből arra következtetnek, hogy tényleg mi talán egy olyan javaslatnak törvényerőre emelésével foglalkozunk, amely csak írott malaszt marad, és amelyet nem fog sikerülni a való életbe átültetnünk. Én az ország valamennyi vármegyéjét ismerem, különösen a megmaradt csonka Magyarország vármegyéit. Amikor a vidéken megfordulok, falusi ember lévén, érdeklődöm az ottani viszonyok iránt és azokat a statisztikai adatokat, amelyeket a mi mindnyájunk által tisztelt képviselőtársunk, Kenéz Béla előadó ur itt felsorakoztatott és amelyekből kivehetjük és megismerhetjük azt, hogy körülbelül mennyi föld áll rendelkezésünkre, nem is veszem figyelembe. En azoknak, akik aggodalmaskodnak, csak egy gyalogsétát ajánlok a Tiszántúl, egy gyalogsétát ajánlok a Dunántúl, nézzék meg ott természetben azt, hogyan helyezkednek el a birtokok, nézzék meg ott a népesség eloszlását, nézzék meg az egyes birtokkategóriák arányszámait és meg fognak arról győződni, hogy igenis, van elegendő föld, csak ehhez a földhöz becsületesen kell hozzányúlni és ennek a földnek elosztásában érvényesíteni kell azt az elvet, hogy szaporítani kell az önálló exisztenciák számát, apasztani