Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.

Ülésnapok - 1920-124

366 A Nemzetgyűlés 124. ülése 1920. évi november hó 9-én, hedden. kell a nagybirtokok számát és anélkül, hegy a nagybirtokokat akármilyen tekintetben, akár a termelés, akár a városi ellátás, akár a növénytermesztés, akár a mezőgazdasági ipar szempontjából, vagy akármilyen más szempontból megbántanék, igenis fogunk találni elegendő földet, amellyel, ha nem is teljesen kielégíteni, de mindenesetre megnyugtatni fogjuk tudni a mi tömegeinket. Ez nemcsak a tőlünk elszakított területek szempontjából, hanem saját nemzeti erőink fokozása szempontjából is kötelességünk. Ne méltóztassék elitélni azt a népet, amely hat esztendőn keresztül belefáradt azokba a küzdelmekbe és azokba a nélkülözésekbe, amelyekben része volt és ne méltóztassék tőlük rossznéven venni azt, hogy amikor az ember közöttük megjelenik, — a múltkor is volt alkalmam egyszer hallani — hogy amikor hazánk mai nyomorult sorsára hivta fel egy szónok a nép figyelmét és figyelmeztette arra, hogy a haza védelmére készen álljon, akkor egy ványadt arcú, rongyos ruhába öltözött, Amerikából visszatért dolgos, szorgalmas, csontos munkás azt mondotta, hogy igenis, meg fogjuk védelmezni a hazát, de kérünk magunknak ebből a hazai földből egy darabot, hogy mi is érezzük azt, hogy mit fogunk védelmezni. (Helyeslés jobbjelöl.) Ezekből a jelenségekből sok minden konzekvenciát lehet levonni és nekünk le is kell vonnunk a konzekvenciákat, mert lesz módunk és alkalmunk ahhoz, hogy necsak a most mezőgazdasági művelés alatt álló területeket kontempláljuk, hanem azokat is bekalkuláljuk, amelyek részben nem is állanak teljesen mezőgazdasági művelés alatt ; mert én őszintén megmondom, hogy én ezt a birtokreformot azoknak a nagy eszméknek és nagy gondolatoknak első bevezetőjéül, prológusául tekintem, amely gondolatok élnek a mi vezérünknek lelkületében. Hiszen mi, akik köiiilötte vagyunk és tíz esztendő óta figyeljük az ő működését, akik bámuljuk az ő életbölcseségét, az ő puritánságát, az ő meglátóképességét, tudjuk azt, hogy az ő lelkületében egy olyan agrár Magyarország képe él, amely nemcsak helyes birtokpolitikát csinál, hanem amely az állami igazgatást az"egész vonalon, a szociális életet, a pénzügyi berendezkedést, a kultúrát, mindent átalakítani akar ennek az agrár-demokráciának a jegyében. Akkor, amikor én a földbirtokreformot tekintem a most rendelkezésre álló földmennyiség szempontjából, akkor hozzáveszem, hogy folytatni fogjuk ezt a munkát és a földbirtokreformmal kapcsolatosan mindnyájunknak az a törekvése, hogy mindazokat a területeket, amelyek vadvizek alatt állanak, amelyek a mezőgazdasági kultúra szempontjából ma még nem hasznosíthatók, szintén meg fogjuk fogni és ehhez elegendő erőt fog nekünk adni az a tudat, hogy ezeknek az eddig haszontalanul fekvő birtokrészeknek a mezőgazdasági kultúrába való becsatolása nemzeti erősödésünkre fog vezetni, amire ha valaha, ugy ma igen nagy szükségünk van. Nem lehet itt eldönteni azt a vitát, amely megindult a földreform ellen, a többtermelés szempontjából, a városi ellátás szempontjából, az adópolitika szempontjából, az ipari üzemek szempontjából. Erre itt ugy sincs lehetőség. Egyet azonban tényként megállapíthatunk és ez az, hogy abszolúte nem áll összefüggésben a birtok nagysága a birtok termőképességével. Csak nézzük meg nagybirtokainkat. Nem szabhatjuk Ítéletünket külföldi viszonyokhoz, mert nálunk a nagybirtokok igen jelentékeny részén olyan extenzív gazdálkodás folyik, hogy ha kisgazdáink és törpebirtokosaink ugy gazdálkodnának, akkor igazán éhen kellene halni. (Ugy van! a jobboldalon.) Épen azért nagyon helyes az a törekvés, amelyet gróf Széchenyi Viktor t. képviselőtársunk hangoztatott, amikor azt mondta, hogy amikor földet adunk a népnek, igyekeznünk kell a nép kulturfokát is emelni és igyekeznünk kell olyan intézményeket létesítenünk, amelyek. a kisbirtokosoknak mezőgazdasági intelligenciáját fokozzák, mert ezáltal fokozzuk a föld termőképességét, fokozzuk a lehetőségét annak, hogy akkor, amikor elérkezik annak az ideje, hogy ebben az országban is áttérhetünk arra, hogy csak a középbirtokoknak és a kisgazdaságoknak alapjára helyezkedjünk, ehhez meglegyen népünknek megfelelő intelligenciája. Mert őszintén szólva, nagyon sokan vagyunk itt a Nemzetgyűlésen, akik nem ugy fogjuk fel a javaslatot, mint Czettler Jenő t. képviselőtársam, aki tegnapi beszédében azt mondotta, hogy reméli, hogy ez a javaslat évszázadokra elintézi Magyarországon ezt az agrárkérdést. Mi ezt egy állomásnak tekintjük és igenis, nem azon az állásponton vagyunk, hogy evvel megtevődött Magyarországon az agrárpolitika, a birtokpolitika keretében mindaz, amit évszázadokon belül még meg kell tenni. Mi ezt alapjául tekintjük az agrárdemokrácia alapján felépített Magyarországnak és arra az álláspontra helyezkedünk, hogy ezt tovább kell fejleszteni, amint tovább kell fejleszteni a nép intelligenciáját, műveltségét és azt az egész organizációt, amely a külföldön bevált a szövetkezetek formájában ; a mezőgazdasági ipar, tej gazdálkodás, állattenyésztést ép oly fokra tudta emelni, mint a nagybirtok. Elismerem, hogy ma nem az a helyzet, hogy teljesen áttérhetünk a középbirtok és kisbirtok formájára, de épen, mert ez a javaslat egy kompromisszum eredménye, mi nem foglalhatjuk el azt az álláspontot, hogy ezzel megtettük kötelességünket. Egyelőre megtettük, de igyekezni fogunk ezt a javaslatot továbbfejleszteni, igyekezni fogunk a kisgazdaságokat ugy organ izálni, hogy az azokban rejlő erő egyesittessék és azokban rejlő energia, városi ellátás, termelőképesség, adópolitika szempontjából épen annyi erő legyen, mint ma a jól kezelt nagybirtokokban, — hangsúlyozom — hogy jól kezelt nagybirtokokban.