Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.

Ülésnapok - 1920-124

364 A Nemzetgyűlés 124. ülése 1920. évi november hó 9-én, kedden. leg fennállanak és ha ő egy kissé túlzottan élezte is ki a régmúlt időkkel szemben kritikáját és ha talán tévedett is akkor, amikor egyes személyeket emelt ki a múltból és azokhoz kapcsolt bizonyos elismerő nyilatkozatokat, mégis kétségtelen az, hogy az ő megállapításai nagy részben történelmi tényeken alapulnak és hogy az a hang, amely az ő ajkán megszólalt, kétségtelenül nem az ő hangja, hanem annak a népnek érzületét és gondolkozását is kifejezi, amely nép őt a nemzetgyűlésbe beküldte. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon.) Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés ! Széchenyi gróf mélyen tisztelt képviselőtársam, amikor kritika tárgyává tette Griger barátomnak felszólalását, nézetem szerint túllőtt a célon, mert hiszen az ő beszédérői azt megállapítani, hogy abban bolsevista hang jutott kifejezésre, kissé túlzás volt. Sokkal helyesebb lett volna, ha Széchenyi gróf mélyen tisztelt képviselőtársam egyszerűen arra az álláspontra helyezkedik, hogy a történelmi osztálynak a régmúlt évtizedekben követett magatartásáért sem a mostani történelmi osztály képviselőit nem lehet felelőssé tenni, sem pedig általánosítani nem lehet, mert hiszen akkor még senkit sem és igy a történelmi osztályt sem hathatta át Magyarországon az agrárdemokrácia gondolata, amely Magyarországon igazán csak két évtizede van meg. Emellett, ha felsorolta volna az 1848 előtti és az azt követő időkben s a legutóbbi időkben is a történelmi osztály ama képviselőinek működését és a törvényhozásban kifejtett akcióikat, akikre mindannyian szívesen és hálásan emlékezünk vissza, azt hiszem, nagyobb szolgálatot tett volna annak az osztálynak, amelynek védelmében felszólalt s amely osztályról ma Pallavicini őrgróf mélyen tisztelt képviselő ur megállapította, hogy a történelmi osztály a politikai közéletbe kilépve ugy sem képvisel jelentékeny erőt, mert ebben az osztályban nem Volt összetartás és egységes politikai gondolat a múltban sem. Nagyon örülök, hogy ez a megállapítás épen a történelmi osztály egyik tagja részéről hangzott el, inert ebben a mi demokratikus felfogásunk mellett rendkívül súlyos bizonyítékot, igen súlyos argumentumot kaptunk. Mi épen azért akarunk a demokráciára áttérni az egész vonalon, mert Pallavicini képviselő ur is és mindannyian megállapíthatjuk, hogy az elmúlt évtizedekben a nemzetre a legnagyobb szerencsétlenséget az a körülmény hozta, hogy a főúri történelmi osztály, amelynek kezében volt Magyarország földjének legnagyobb része és az egész politikai közhatalom, sohasem tudott összetartani és sohasem tudott egységes politikai irányt követni. Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés 1 Emlékezzünk vissza a közelmúlt évtizedre. Itt igenis fényesen beigazolódott az, amit ma önvallomásképen Pallavicini őrgróf t. képviselő ur elmondott, mert ott azt láttuk, hogy a parlamentben két csoport állott egymással szemben, egy kisebb és nagyobb csoport, mindegyiknek vezetője egy-egy történelmi rév viselője volt és mivel nem volt közöttük összetartás és nem tudták megtalálni azt a bizonyos plattformot, amelyre ráállva, ennek a nemzetnek szolgálatot tehettek volna, egymással szemközt állva, össze nem tartva és széjjelhuzva, valósággal elenerválták, elernyesztették a törvényalkotás munkáját és be kell vallanunk, hogy az utóbbi évtizedben — ha igazságosak akarunk lenni — épen azokkal szemben nem volt meg a Nemzetgyűlésben és kint a népben sem az igazi szimpátia, alak a reálpolitikának voltak a hívei, akik az igazi reálpolitikát hangozattták, mert Magyarországon mindig könnyebb volt azoknak a politikusoknak tapsokat szerezni, akik jelszavakkal jöttek a nép közé, akik olcsó tapsokra, babérokra pályáztak. De én ezt meg tudom bocsátani, s meg tudom bocsátani azoknak a pártoknak is, amelyek nem tudtak részt venni a kormányzatban, mert az opportunitás követelte meg azt, hogy még a függetlenségi párt és más pártok sem jöhettek elő bizonyos demokratikus kiegyenlítő gondolattal és nem előzhették meg bizonyos intézkedésekkel, felismerve a kor szükségleteit, azokat az eseményeket, amelyek bekövetkeztek, mert hiszen ott volt Damokles kardjaként az egész parlament felett és minden aktivitásra törekvő politikus felett a bécsi felfogás, amely régi, örökös, szinte megrögződött álláspont volt, amely a függetlenségre való törekvést sehogy sem engedte érvényesíteni és minden olyan demokratikus alkotást, amely szaporította volna azoknak a kis exisztenciáknak a számát, amelyek •— mint a legutóbbi idők is bemutatták — a legbiztosabb alapjai és oszlopai voltak a nemzet fenmaradásának, mindig elleneztek és akkor, amikor mi ezekben az időkben mindezekre visszagondolunk, arra kell gondolnunk, hogy amikor majd a magyar alkotmány alapjait lerakjuk, akkor a múlt tanulságait is vonjuk le és fektessük le azokban az alapelvekben, melyekben nemzeti életünket épiteni akarjuk, (Helyeslés a jobboldalon.) Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés ! örömmel konstatálom azt, hogy itt a Nemzetgyűlésen csaknem mindannyian egyetértünk abban, hogy ebből a törvényjavaslatból törvény legyen és ha tudjuk is azt, hogy ez egy kompromisszumnak eredménye, s ha tudjuk is, hogy ez a javaslat sok kívánni valót hagy maga után, mégis legalább megnyugvás az, hogy itt a Nemzetgyűlésen ennek a javaslatnak a sorsa biztosítva van. Nem győzöm azonban eléggé hangsúlyozni, hogy ne méltóztassanak azt gondolni, hogy ugyanazok a gondolatok, ugyanazok az érzések és törekvések hatják át az egész magyar társadalmat, mint amelyektől át van hatva ez a Nemzetgyűlés és ennek a Nemzetgyűlésnek -— mondhatnám — minden tagja. Gróf Apponyi Albert és gróf Széchenyi Viktor t. képviselő uraknak az a felszólalása, melyben a történelmi osztály felé fordulva azt mondották, hogy szívleljék meg az eseményeket és fogadják szívesen ezt a javaslatot, mert ennek a