Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.

Ülésnapok - 1920-124

A Nemzetgyűlés 124. ülése 192t keresztyén lélek, s amely törvényekben a szociális érzék és megértés nyilvánul meg, amelyek tehát valóban alkalmasak a nemzeti gondolat stabilizálására, megerősitésrée. A földbirtokreform javaslatát én ebből a szempontból vizsgálom elsősorban és azt hiszem, hogy keresztényibb, vallásosabb cselekedet nincs, mint ha azokat támogatjuk, akik támogatásra szorulnak, mint ha igyekszünk kiküszöbölni azokat a nagy ellentéteket, amelyek évszázadokon keresztül folytonosan csak növekedtek és sohasem csökkentek az egyes társadalmi osztályok között, amely ellentétek az utóbbi hat esztendő alatt már a gyűlöletté fajultak, mert én ennek a hat esztendőnek pusztítását legveszedelmesebbnek azon a téren tartom, amelyen a lelkeket rombolta. Amikor az emberi szivekben a gyűlölet kapott helyet, amikor az emberek közé a gyűlölet vert éket, akkor kezdődött a magyar nemzetnek az a legszomorúbb órája, amelyben az egyes társadalmi osztályok ellenségekként állottak egymással szemben. Es mivel ez a javaslat alkalmas eszköz arra, hogy azt az osztálygyülöletet, amely az egyes társadalmi osztályok között a háború alatt különösen megszaporodott, némileg csökkentse és levezesse, ebből a szempontból tulaj donitok legnagyobb értéket ennek a javaslatnak. Szociális igazságtalanság is az, hogy amig az egyik oldalon rongyokba burkoltan látjuk a falu népének nagy tömegét, addig a másik oldalon látjuk a birtokok igazságtalan eloszlását és látunk igen sok nagybirtokot olyan kezekben, amely kezekben azok sem a nemzeti, sem a keresztény célokat nem szolgálják, (Ugy van ! ZJgy van ! a jobboldalon.) Ha mi igazán szociális lelkülettől vágjunk áthatva, akkor nekünk ezeket a szociális igazságtalanságokat eliminálnunk kell, eliminálnunk kell nem beszéddel, hanem cselekvéssel, mert hiszen a háború alatt és a forradalmi idők alatt a nép egyet megszokott, hogy az Ígéretekben bőven van része, sőt igényeit túlzott mértékben felfokozták, egészen addig a fokig, amelyen ezek az igények kielégíthetők már nem is voltak, és csak a gyűlöletet növelték, ellenben a szociális igazságtalanságok megszüntetésére egyetlen lépést nem tettek. En a múlt kritikájába csak igen röviden bocsátkozom és erre az késztet, hogy néhány képviselőtársam, köztük G-riger t. barátom és Széchenyi gróf mélyen tisztelt képviselőtársam is foglalkoztak a múlttal. Ha a múlttal foglalkozunk, akkor igazságosaknak kell lennünk, nem lehet minden rosszat az úgynevezett régi liberális politikának és e régi politika vezetőinek nyakába varrnunk. Engedelmet kérek, az agrárdemokrácia gondolata, a demokratikus agrártörekvések uj keletűek, alig két évtizedes keletűek és talán azt mondhatnám, hogy öntudatosan, a faj ismeretében és a faj lelkületében élő érzések és gondolatok birtokában az agrárdemokrácia gondolatát a politikai közélet porondjára nagyatádi Szabó István hozta. Nem emelhetünk vádat csak ugy általánosságban a régi liberális politika reprezentán. évi november hó 9-én, "kedden, 363 saival szemben. El kell ismernünk, hogy volt azok között sok olyan kiváló egyéniség, akinek nevéhez sok olyan alkotás fűződik, amely valóban az egyetemes nemzeti érdekeket szolgálni volt hivatva és valljuk be egészen őszintén, nemcsak a régi liberális politika vezetőiből hiányzott az agrárdemokrácia gondolata, hanem hiányzott a többi pártokból is. Azt vetette a mindnyájunk által tisztelt Apponyi Albert gróf képviselőtársunk szemére Griger t. barátom, hogy ő a liberális politikát szolgálta és nem csatlakozott egy kifejezetten keresztény irányzatú párthoz a régi parlamentben. Az a régi keresztény irányzatú párt, amely a régi parlamentben helyet foglalt, az sem volt átitatva az agrárdemokrácia gondolatától. Csak saját életemből veszek egy példát. Amikor Baranya vármegye törvényhatósági bizottsága ezelőtt tiz esztendővel foglalkozott bizonyos agrár vonatkozású kérdésekkel, én azokhoz a kérdésekhez hozzászóltam és épen a régi politikai világ keresztény oldaláról vették ezt tőlem a legrosszabb néven. Amikor csak kifejezést mertem adni annak a gondolatnak, hogy Magyarország helytelen földbirtokeloszlását meg kell változtatni, akkor egyszerűen azt mondották és azt irták hivatalos lapjukban, hogy én magánvagyon elrablására kész alak vagyok. Ez a felfogás és ez a meggyőződés nem volt sem keresztény, sem demokratikus felfogás és épen azért nem lehet Apponyi Albert gróf mélyen tisztelt képviselőtársunktól rossz néven venni, hogy ő a régi parlamentben másképen találta meg a maga helyét és igazságtalanok lennénk vele szemben, — nekem ugyan nem hivatásom, hogy védjem, ő erre nem is szorul rá — ha ezt el nem ismernők épen mi, akik a függetlenségi eszmét, a függetlenségi gondolatot akarjuk intézményesen is állami életünkbe bevezetni és akik ugy akarjuk jövendő alkotmányunkat felépíteni, hogy abban a nemzeti független Magyarország gondolata, jusson kifejezésre. Őróla el kell ismerni, hogy a nemzeti gondolatnak mindig olyan apostola volt, aki nemcsak itt a belföldön, de a világ minden részében, a külföldi államokban is nagy szolgálatokat tett a nemzetnek. Mivel én teljesen az agrárdemokrácia gondolatától vagyok átitatva származásomnál és születésemnél fogva is, azért látom ennek a javaslatnak jövőjét minden hiányossága és hibája mellett is, mert ebben a nemzetgyűlésben és a jövő nemzetgyűlésekben is csak olyanok foglalhatnak helyet, akik igazi néppolitikát akarnak, (Helyeslés.) mert a nép, ha másról nem tett tanúbizonyságot, most, amikor az általános, egyenlő, titkos választójog alapján hozta meg a maga ítéletét, egyről tanúbizonyságot tett, hogy a saját társadalmi osztályából felemelkedett intelligencia egy részére és a saját fajtájára bizta rá a maga képviseletét. Én mégis igazságtalannak tartom a Griger t. barátommal szemben elkövetett kritikát, mert el kell ismerni, hogy azok a történelmi tények, amelyeket ő felsorolt, nagy részben tény-