Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.

Ülésnapok - 1920-124

362 A Nemzetgyűlés 124. ülése 192t arra, hogy ez alkalommal kisbirtokokká tétesse­nek — addig a földbirtokreformot nem lehet meg­oldani. (Felkiáltások balfelől: A javaslat hozzányúl ezekhez is !) Legyen szabad pár szóval rámutatnom arra, hogy ezek az óriási papi birtokok, a maguk eredetét és célját tekintve, mennyire idejüket mul­ták, mennyire megértek már arra, hogy igénybe vegyük őket a földbirtokreform céljaira. Tudjuk, hogy ezeket legnagyobbrészt Szent István ajándékozta a papságnak, aki kikötötte, hogy a papok ellenszolgálat fejében templomokat épitsenek, iskolákat tartsanak fenn, majd a ban­dériális rendszer felállitásával a honvédelmi köte­lezettségnek is eleget tegyenek. Tudjuk, hogy Mohácsnál Tomori 26 derék paptársával együtt elesett, régen tehát a papság kötelessége a had­viselés és az iskoláztatás volt. Mi történt azonban idők folyamán? Az ok­tatás teljesen állami kezelésbe ment át, sőt az én vidékemen ismerek apácákat, akik ugyan szer­zetesrendi apácák, mégis bemennek az adóhiva­talba és ott leányn,evükön, egy volt minister ki­utalása alapján, felveszik a drágasági és mindenféle egyéb segélyeket, amik az állami tisztviselőknek járnak. Es nem vesz részt a papság a hadviselés­ben sem, (Igaz ! Ugy van ! jobbfelől.) ma már nem is kötelessége a habomban fegyvert fogni, csak a front mögött kell a lelkészi teendőket ellátnia. Mindezen felül a papságot családi tradiciók sem fűzik ahhoz a birtokhoz, amely minden 20 esztendő­ben más és más gazda kezébe kerül, aminek követ­keztében a papi birtokokon folyik a legprimitívebb, a legrosszabb gazdálkodás is, azon egyszerű oknál fogva, mert egyik haszon éhező sem akar nagy beruházásokat eszközölni, nem tudva meddig lesz a birtok az övé, nem tudva azt sem, ki lesz az utódja, nem akarja tehát összes jövedelmét beruházásokra forditani. (Felkiáltások balfelől : Zsidó bérlők kezén vannak a papi birtokok!) Hogy milyen nagyok ezek a birtokok, arra vonatkozólag legyen szabad az én vármegyémre, Fehér vármegyére A onatkozólag felsorolni néhány adatot. Fehér vármegyében apátsági birtok van 2943 katasztrális hold ; rendházi 33.505 hold ; vallási közalap 11.342 hold ; püspökségi birtok 2906 hold ; a káptalannak van 14.608 holdja, ami együttvéve, csak Fehér vármegyeben, 65.304 katasztrális hold legjobb termőföldet jelent. Itt van azonban az esztergomi káptalan 70.910 holdja és az ottani püspökség 95.983 holdja ; a kalocsai káptalan 24.045 holdja és a püspökség 87.433 holdja ; az egri káptalan 116.138 holdja és az ottani püspökség 42.397 holdja ; a győri káptalan 14.698 holdnyi birtoka és a püspökség 18.874 hold földje ; a fehér­vári káptalan 11.841 holdja és a püspökség 7656 holdja ; a váci káptalan 4112 holdja és a püspök­ség 27.582 holdja, végül a veszprémi káptalan 54.633 katasztrális holdnyi birtoka és az ottani püspökség 65.618 holdat kitevő földje. A nagy­váradit nem olvasom fel, mert azzal — sajnos — ezido szerint nem rendelkezünk. . évi november hó 9-én, kedden. Igen t. Nemzetgyűlés ! Föld nélkül földbirtok­reformot nem lehet csinálni, a földkérdést nem lehet megoldani. (Felkiáltások a középen: Pénz nélkül még kevésbé I) Nekem nem célom az. hogy a papokat e birtokoktól megfosszuk. Én csak arra törekszem, hogy ők megkapják ezekért a nekik járó összeget, — ami az ő szempontjukból talán mindegy is — de engedjék át azokat a birtokokat, amiket még Síent István idejében kaptak, az or­szág belső rendjének és békéjének biztosítására. (Igazi Ugy van! Helyeslés jobbfelől.) T. Nemzetgyűlés ! Beszédemet Griger . Mik­lós képviselőtársam és igen t. barátom szavaival végzem, aki azt mondotta, hogyha ez a törvény­javaslat csak azért készül, hogy a magyar nép szemébe port hintsen . . . Gaál Gaszton : Ugyan, ne mondjatok min­dig ilyen frázisokat ! Cserti József : . . . akkor majd el fog jönni az az idő, amikor nem a hintáslegények és a szabad­kőművespáholyok malteros legényei csinálnak itt forradalmat, hanem az elégedetlen milliók. Ettől azonban Isten óvjon mindnyáj undat. Tasnádi Kovács József : A parasztot nem lehet beugratni ! Kerekes Mihály : Dehogy nem ! Nyolc forint­ért Ígérted neki a búzát, meg a csizmát ! (Zaj.) Tasnádi Kovács József : Közönséges rá­fogás ! Kerekes Mihály : Ott voltam ! (Zaj a bal­oldalon. Elnök csenget.) Cserti József : Elfogadom a törvényjavasla­tot, először azért, mert nem vagyok ellenzéki képviselő ; másodszor, mert ha nem is nyer ez­által végleges megoldást ez a kérdés, mégis egy lépést látok a javaslatban a nagy cél felé, végül elfogadom azért is, mert remélem, hogy a rész­letes tárgyalás alkalmával majd mindazok a nagy hibák, amelyekre rámutattam, ki fognak küszö­böltetni. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök : Ki következik % Héjj Imre jegyző: Berki Gyula! Berki Gyula : T. Nemzetgyűlés ! Egy tör­vényjavaslat fekszik előttünk, amely kétségtele­nül egy lépés azon ideál felé, amely felé mi törek­szünk, hogy az agrárdemokrácia gondolatát a való életbe átvigyük, hogy erre az alapra épitsük fel azt a jövendő Magyarországot, amelynek fel­építésére vállalkoztunk. Én minden habozás nél­kül kijelentem, hogy mióta ez a Nemzetgyűlés együtt van és itt javaslatokat tárgyal, ezt a javas­latot tekintem az első olyan javaslatnak, amely hivatott arra, hogy azt a nagy célt, amelyet a Nemzetgyűlés nagy többsége maga elé tűzött, tudniillik a keresztyén és nemzeti gondolatnak az állami életbe való intézményes átvitelét, meg is valósítsa. Mert a keresztyén és nemzeti gon­dolatot nem frázisokkal, nem egyéni akciókkal és törekvésekkel, hanem azzal szolgáljuk, ha olyan törvényeket alkotunk, amelyekben le van fektetve az igazi keresztény gondolat, az igazi

Next

/
Oldalképek
Tartalom