Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.
Ülésnapok - 1920-121
A Nemzetgyűlés 121. ülése 1920. évi november hó 5-én, pénteken. 265 tet képező birtoknemek, kisbirtokok, középbirtokok. Ahhoz sem fér kétség, hogy a latifundium, a nagybirtok a javakban való duslakodásnak, a gőgnek, a fényűzésnek, az élvezetek hajhászásának tenyészhelye, aminek természetes következménye a vagyon nélkül maradó emberiség nagyobb részének Ínsége, nyomora, szegénysége és elkeseredése, (Ugy van!) A nagybirtok túltengésének ezen társadalmi veszedelmeire utalt Lloyd George hires, nagyszabású és messze elhangzó glasgowi beszédében, amelyet mi is megszívlelhetünk és amely méltó arra, hogy a magyar Nemzetgyűlés naplójában megörökíttessék. Nagyon keveset olvasok fel belőle. Azt mondotta (olvassa) : »A közelmúltban Szudán csatornázásának kérdésével foglalkoztunk. Amint tudják, e nagy és széles folyam, melytői ugy Szudánnak, mint Egyiptomnak termékenysége függ, elég vizgazdag ahhoz, hogy mindkét országnak mindkét részét táplálja. Ám ha egy vagy más okból a viz a felsőbb vidéken elpazaroltatik, az egész ország a terméketlenség és éhség áldozatává lesz. Felső-Szudánban egy óriási terület abszorbeálja a vizet s ezáltal mocsárrá változik, mely lázas betegségeket terjeszt. Ha a viz arányosan oszlanék el és arányosan hasznosittatnék, elegendő volna ahhoz, hogy a legkisebb völgyet is megtermékenyítse és az egész vadont rózsakertté varázsolja. Igaz, igy sem volna egyenlőség az embsrek között, részint azért, mert egyiknek-másiknak jobb föld jut, részint azért, meit egyik-másik jobban érti művelését. Ám ha az egyik jobb módban is élne, mint a másik, mindenki tisztességesen megélhetne és boldogulhatna. íme, ez a mi szociális viszonyaink tükre. Egyesek a nemzeti vagyonból őket megillető részt bírnak, és nem nélkülöznek. Más néprétegeket elborít a gazdagság áradata és ezáltal mocsarakat teremt, amelyek megmérgezik, a szociális atmoszférát. Soknak exisztenciája egy kis víztartótól függ, amelyban alig van néhány csepp viz és az is minden gazdasági válságnál egyszerre elpárolog. És végül temérdek sok olyan férfi, és nő is van, akit a viz még dagály esetén sem ér el. Ezek az emberiségnek elhervadt, nyomorukban eldurvult, sivatagban élő példányai, akiknek szeméből még a könnyforrás is kiszikkadt. Mit tegyünk? Bátor lélekkel kell hozzálátnunk a baj gyógyításához. Eddig félénkek és gyávák voltunk, de most revideálni fogjuk a magántulajdont és nem fogjuk kímélni azokat a kiváltságos urakat, akiknek egy ember áll rendelkezésükre, aki gallérjukat felköti, két ember, akik reggelire lágytojást szolgálnak fel nekik, egy harmadik, aki ajtót nyit nekik, egy negyedik, aki leveleiket irja, egy ötödik, aki öltözteti, egy hatodik, aki kccsikáztatja őket.« (Felkiáltások a jobboldalon: Ez Magyarországra szól!) Azért olvasom fel, mert Magyarországra is ráillik. (Tovább olvassa :) »Nem fogjuk kímélni azokat a gazdag naplopókat, akik bőven vannak képviselve Angoiországban, akiket NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1920—1921. —- VI. KÖTET. mindenütt látni, a londoni klubbokban, a vidéken puskával a hátukon, kutyával a hátuk mögött, vagy a golfjátéknál, vagy veszedelmes sebességgel az utakon végigszáguldozni s akik mindezt nem azért teszik, hogy a munkában elernyedt idegeiket felfrissítsék, hanem azért, mert ezt tekintik egyedüli komoly életfeladatuknak.<i így beszélt Lloyd George. (Felkiáltások jobbfelől: Teljesen ránk illik!) B. Szterényi József; Mikor? Túri Béla: 1907-ben 1 Grigsr Miklós : Az évet nem tudom. Majd szolgálok az adattal. Bizonyos, hogy az atóbbi tiz év alatt. így beszélt Lloyd George, az angol kincstári kancellár a gazdag naplopókról, a nagy vagyonok és nagy jövedelmek szociális veszedelméről. Fangler Béla : Visszaszívta később ! Griger Miklós : Igaz, hogy Lloyd George az angol viszonyokról beszélt, de azt hiszem, ez a beszéd nálunk is visszhangot kelthet. Ám menjünk tovább, A társadalmi "veszélyen kivül a népesség gyarapodásának és a nemzet honvédelmi erejének fokozása is ok arra, hogy a törvényhozás a latifundiumokat ne becézgesse. Hogy a nagybirtok túltengése megritkítja a lakosságot és meglassítja szaporodását, erre vonatkozólag Kenéz Béla igen tisztelt képviselőtársam tegnap az adatoknak és eiveknek egész sokadalmát sorakoztatta fel. Épen ezért a magam részéről csak hozzájárulhatok Kenéz Bélának ama kijelentéséhez, hogy egyenletesebb birtokmegoszlás mellett sűrűbb a népesség, oagyobb az állam honvédelmi ereje és igy súlya is a nemzetek egymásközt való érintkezésében. Már most, ha igaz az, amint hogy igaz, hogy a népszaporodás az állam hatalmának és külső tekintélyének egyedüli biztos alapja, kis nemzeteknél pedig a fenmaradásnak egyedüli biztositéka, . . . B. Szterényi József: Ez ugy van! Griger Miklós : . . . nekünk. Csonka-Magyarország nemzetgyűlési képviselőinek gondoskodnunk kell arról, hogy a magyar föld rendeltetésének megfelelően a maradék magyar fajnak gyarapodását szolgálja. (Helyeslés.) Sorainkat megritkította a háború; a gazdasági válság és a megélhetés nehézsége apasztja a házasságkötések és születések számát, ritkulunk, fogyunk, s azért feltétlenül élnünk kell azzal az egyetlen eszközzel, amely a háború és a gazdasági válság népritkitó hatásait ellensúlyozni képes, amelynek népsüritő hatása kétségtelen : a föld helyes megoszlását célzó és végrehajtó, gyors, őszinte, jól megalapozott és gyökeres birtokreformmal. Barla-Szabó József : És helyes egészségügyi politikával ! Griger Miklós:. A nagybirtok-rendszer túltengése azonban nemcsak azért ritkítja népességünket, mert megakadályozza annak természetes szaporodását, hanem azért is, mert valóságos kivándorlási ügynöksége a hajótársulatoknak. 34
