Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.

Ülésnapok - 1920-121

262 A Nemzetgyűlés 121. ülése 1920. áldásosán szolgálja, hogy annak áldásából min­denki életszükségleteinek megfelelően részesül­hessen. E megállapítással nem kivánom a föld világ­kommunizmusának tantételét hirdetni, mert hisz az emberiségnek a természet törvényei szerint való fejlődése minden kommunizmust lázár, főleg azonban a földre vonatkozó kommunizmust zárja ki, de annál erősebben ki akarom domborítani azt a gondolatot, hogy a föld és az ő kincsei nem ké­pezhetnek monopóliumot, (Ugy van!) hogy amint minden embernek joga van a levegőhöz, a nap­sugárhoz, a világossághoz, ugy joga van a földhöz is, hogy a magántulajdonban lévő föld nem képez­heti akadályát az emberiség haladásának és bol­dogulásának és hogy minden kiváltságnak, minden előjognak el kell söpörtetnie, ha az a földnek az emberiség javára való kiaknázását megnehezíti, megakadályozza vagy lehetetlenné teszi. (Ugy van! Ugy van!) És hinni remélem, hogy amikor ezt a gon­dolatot kiemelem, a t. Nemzetgyűlés, valamint a magyar társadalom óriási többségének szivéből beszélek. ( Ugy van ! Ugy van !) Ma már e fórumon más az uralkodó hangulat, mint amilyen évekkel azelőtt volt, amikor a földbirtok igazságtalan megoszlását, ezt a társadalmat senyvesztő beteg­séget, ezt a nemzetet fenyegető bajt még csak észre sem akarták venni, annál kevésbé orvosolni. Ma már, hála az égnek, annak az örvendetes jelen­ségnek vagyunk tanúi, hogy a népképviseletnek tagjai között, ha a terápiánál meg is szakad, de legalább a diagnózisnál szembeszökő az egyetértés. Ugyancsak társadalmunk széles rétegeiben évekkel azelőtt az volt az uralkodó felfogás, hogy szociális kérdés nincs, hogy társadalmi é§ gazda­sági berendezkedésünk, következőleg a földbir­toknak megoszlása ideális, olyan tökéletes, amilyen csak lehet, hogy az »mindig igy volt« és »örökké igy fog maradni«, hogy a tömegnyomorért egyet­len egy emberi intézmény sem felelős, és hogy tudománytalan, utópisztikus, sőt forradalmi jel­legü minden kísérlet, mely az összes néprétegek életszükségleteinek, életviszonyainak állandó és hathatós javítását célozza. Ma azonban már a köz­vélemény is hangosan hirdeti, hogy szociális kérdés igenis van, ( Ugy van ! a baloldalon.) hogy ennek a kérdésnek megoldása nem állhat szentimentális beszédekből, de még néhány ingyenebéd-akció­ból és gyermekmenhely létesitéséből sem, hanem egyedül a keresztény igazságosság kérlelhetetlen diadalából. (Igaz ! Ugy van !) Szép dolog a keresztény irgalom, de még szebb a keresztény igazságosság és cselekedet, amely nem tűri, hogy egy és ugyanazon állam területén élő honszerző' utódok közül a milliókra menő nagyobb rész a vagyontalanságnak örökös rabszolgaságára legyen kárhoztatva, mialatt néhány kiváltságos ember munka nélkül élvezi a gondtalan életnek előnyeit és nem tűri, hogy a társadalom óriási része kizáras­sék a föld ama javainak élvezetéből, amelyek Isten gondolata szerint minden embert meg­illetnek, évi november hó 5-én, pénteken. Mert, t. Nemzetgyűlés, a Teremtő nem kon­tár. Olyannak teremtette földtekénket, hogy abból mindenkinek juthat, ha az őt illető részt jogilag el nem zárják előle. Földünk művelhető területe cirka hét és fél milliárd hektár, az emberiség száma pedig 1*8 milliárd, s igy minden főre átlag három hektár termőföld esik, ami untig elég egy embernek élelmezésére. Hogy az emberiség na­gyobb részének még sincs földje, ez csak amellett szól, hogy a földmonopólium nem természeti, hanem jogi, még pedig nagyrészt az emberiség egy részének önzéséből folyó jogi akadály. (Ugy van ! a jobboldalon.) Nem csoda, hogy a kitagadottak e jelenség ellen, a föld és nép viszonyának e diszharmóniájá­val szemben nemcsak tiltakoztak, hanem annak megszüntetése végett a történelem folyamán véres harcokat is vivtak. A nagy osztályharcok is, ame- , lyek a társadalmi rendnek átalakítását célozták, végső ideáljukat tekintve, a földbirtokért folytak ; a városból indultak ki s a falun dőltek el. A föld­reformra vonatkozó ideál ugyan mindig más és más volt, de apostolai, katonái és vértanúi egy gondolatban, egy elvben mindig megegyeztek ; abban t. i., hogy egészséges szociális viszonyok lehetetlenek ott, ahol a földmiveléssel foglalkozó népnek óriási része a földtől el van zárva. (Ugy van! a baloldalon.) Nem állitom, hogy az emberiség történelmének kovásza nem a földkérdés volt, annjd azonban bizonyos, hogy minden népnek agrártörténetében ez játszotta a döntő szerepet, sőt — amint a javaslathoz fűzött indokolás is megjegyzi — voltak korszakok, amelyeknek egye­temes történetében is a földkérdés az volt, ami a zenedarabban a vezérszólam. Nem akarván obstrukciós beszédet mon­dani, (Haljuk! Halljuk!) — elég hosszadalmas leszek — nem terjeszkedem ki a Hellaszban és a római birodalomban lefolyt ama véres harcokra, amelyeknek célja a birtokeloszlás rémitő arányta- ' lanságainak megszüntetése volt, csak arra kérem a t. Nemzetgyűlést, méltassa szíves figyelmére a törté­nelemnek megvesztegethetetlen szavát és perdöntő Ítéletét, és szüntesse meg az állam érdekében azt a tűrhetetlen jogi állapotot, amelynél lehetséges, hogy a földmiveléssel hivatásszerüleg foglalkozó nép millióinak egy talpalatnyi földje sincs és döntse meg azt a .birtokpolitikai rendszert, amely a szo­ciális atmoszférát megmérgezi, az állami rendet és a társadalmi konszolidációt veszélyezteti. (Helyeslés.) Igaz ugyan, t. Nemzetgyűlés, hogy akár zilált pénzügyi viszonyainkat tekintjük és ezzel kap­csolatosan a földár és a törlesztés megállapításai­nak nehézségeit, akár a termelési eszközöknek hiányát és közélelmezési érdekeinknek rendkívüli érzékenységét : a mostani idő a birtokpolitikai reform sikeres végrehajtására nem mondható a legkedvezőbbnek. Ám ennek a kérdésnek meg­oldása elől az ország, és különösen a falu békéjé­nek veszélyeztetése nélkül nem térhetünk H. Ismétlem azt, amit előttem szólott t. képviselő-«

Next

/
Oldalképek
Tartalom