Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.
Ülésnapok - 1920-111
A Nemzetgyűlés 111. ülése 1920. évi szept. hó 25-én, szombaton. 17 , Egy másik dolog a nyersanyaggal való ellátás. G-yárakat, nagyüzemeket nem tudunk kevés nyersanyaggal meginditani, akárhány ipari műhely azonban, ha kapna egypár kilő bőrt, vagy más nyersanyagot, meg tudna indulni és tudna pár embert alkalmazni. Ezekre mind nem vagyunk tekintettel. Arra kellene kérni a kereskedelemügyi minister urat, hogy ezen a téren is sürgősen tegyen valamit és jöjjön végre azzal a nagyszabású iparpolitikával. Láttunk a Nemzetgyűlés előtt a t. pénz ügy minister ur részéről rengeteg nagyszerű törvényjavaslatot ; de nem elég az adókat felsrófolni bevételekről hamarosan gondoskodni, hanem arra is kellene törekednünk, hogy a termelés megindításának a módjait találjuk meg ipari téren is. Erről azonban eddig nem hallottunk semmit itt a Nemzetgyűlésen. Usetty Ferenc : A kisiparról egy szó sem esett, mióta itt vagyunk ! Frühwirth Mátyás: Ausztriában külön ministeriális hivatal van, u. n. gazdasági tanácsok működnek, amelyek gondoskodnak arról, hogy a nyersanyagot összegyűjtsék és a műhelyeket inditsák meg, amennyire csak lehetséges. Minden héten van egy kimutatás a Nemzetgyűlés előtt, amelyben az a hivatal jelenti, hogy azon a héten ennyi meg ennyi műhelyt állított üzembe, ennyi meg ennyi emberrel több van alkalmazva. Ilyen preciz intézkedéseket tesznek és ilyen részletes, alapos munkát végeznek külföldön, és nálunk ezekről mind hallgatnak, ezekről komoly tervek nem hangzanak el, és eddig komoly tervek végrehajtásáról szó nem volt. Indítványozom, hogy a t. Nemzetgyűlés kérje fel az igen t. kereskedelemügyi minister urat, hogy a kisiparosság nyersanyaggal való ellátására vonatkozólag legközelebb preciz tervekkel jöjjön. (Elénk helyeslés.) Elnök : Kivan még valaki a tárgyhoz szólni? Ha nem, akkor a vitát berekesztem. Felteszem a kérdést, elfogadja-e a Nemzetgyűlés a kérvényi bizottságnak azt az indítványát, hogy a kérvény pártolólag adassék ki a kereskedelemügyi minister urnák? (Igen.) Ha igen, akkor ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Az idő előrehaladottsága miatt felfüggesztjük a kérvények tárgyalását és áttérünk az interpellációkra. Az ülést 10 percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Következnek az interpellációk. Szólásra következik? Kontra Aladár jegyző: Karafiáth Jenő. Karafiáth Jenő:T. Nemzetgyűlés! A proletárdiktatúrának egy igen keserves, de másfelől a néplélek, az elégedetlenség megnyilatkozása szempontjából igen tanulságos és mindenesetre megszívlelésre érdemes jelensége volt az egyes élelmiszerekért, tűzifáért, szénért való »sorbaállás«. NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1920—1921. — VI. KÖTET. En tartozó kötelességemnek tekintem most, amikor módjában volna még csirájában orvosolni a dolgokat, elsősorban a közélelmezésügyi minister urnák, akinek személye iránt a legnagyobb tisztelettel és bizalommal viseltetem, figyelmébe ajánlani azt, hogy a proletárdiktatúrának szerencsétlen emléke újból előreveti árnyékát és a mindennapi életnek keserves gyötrődése, amely különösen egyes osztályokra nehezedik nagy súllyal, újból kisért, hogy visszajön. Azért vagyok kénytelen ezt szóvá tenni, mert épen a nagy nyomorban sínylődő és bizony a nehéz megélhetési viszonyok között szinte türelmetlen köztisztviselői osztályból egyszerre többen fordultak hozzám nemrégiben ezzel a panasszal, és többek között a tüzifa-szétpsztással járó nagy nehézségeket tették szóvá. Én utánajártam a dolognak, és mielőtt felszólaltam volna, meggyőződtem arról, hogy alapos ez a kifogásuk, alapos az ő felhozott érvük. Egyrészt arról van szó, hogy alaposan meg kell fontolni, vájjon célravezető-e, helyes-e, hogy egyes helyeken jól bevált, kitűnően működő, sőt az áruknak még a tisztviselők házához szállítására is vállalkozó u. n. köztisztviselői beszerzési csoportokat most radikálisan, minden kivétel nélkül megszüntessük, kizárólag azért, hogy minden köztisztviselői fogyasztási szövetkezet összpontosittassék most, amikor még nem történt meg a kellő előkészület, a kellő gondoskodás arról, hogy a köztisztviselők fogyasztási szövetkezetében mindezen ügyeknek megfelelő lebonyolítása^ biztosittassék. En a magam részéről nem sok reményt fűzök ahhoz a rendszerhez, amely csak azért, hogy a régin változtasson, szakit a decentralizálással és áttér a centralizálás rendszerére, talán, hogy rövidesen ujabb tapasztalatok folytán kénytelen legyen újból, de talán más formában a decentralizálás rendszerére visszatérni. A papiroson történő teoretikus, bürokratikus intézkedések a legveszedelmesebbek, mert a mindennapi élettel nincsenek szerves összefüggésben. Hogy pl. mást ne említsek, a dohányjeggyel kapcsolatban van szerencséin megemlíteni, hogy pl. a dohány járandóság szétosztásánál az történt, amit az egyes kistrafikosok ezerszer is elpanaszoltak, hogy a tőszomszédságukban lakók helyébe olyan vevőket kaptak, akik tőlük igen messze laknak, viszont pedig jómagam is saját lakóhelyem helyett, tőlem szinte hét mérföldre eső kisárudába utasíttattam. (Mozgás.) Amint közbeszóló képviselőtársam Hegyeshalmy Lajos meg is jegyzi, pestieket Budára osztottak be és vice versa. Mindenesetre kitalálták e tekintetben is azt a módszert, amely leginkább alkalmas arra, hogy ugy a közönséget, mint a kisárudásokat bosszantsa. Visszatérve azonban voltaképeni interpellációm tárgyára, hangsúlyoznom kell, hogy nagyon jól ismerem és tisztában vagyok azokkal az érvekkel, melyeket pro vagy contra fel lehetne hozni a centralizálás szükségessége tekintetében. 3
