Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.

Ülésnapok - 1920-111

18 A Nemzetgyűlés 111. ülése 1920, Ismételten hangsúlyoznom kell, hogy a közélelmezésügyi minister ur személye iránt a legteljesebb bizalommal viseltetem, és a legteljesebb bizalommal viseltetem Schnetzer tábornok ur személye iránt is, aki ebben a kérdésben a legközelebbről lesz érdekelve. Le kell szegeznem, hogy ez a kormány, szemben az u. n. Wekerle-féle »naturáliák«-kal, a legtöbbet tett eddig a köztisztviselők érdekében és szinte erején felül segitette a köztisztviselői osztályt, és ha mindehhez a városokban a villany- és gázszolgáltatással kapcsolatos kedvezményeket is megkapja a köztisztviselői osztály, melyekről szintén szó van, akkor tényleg nyugodtak lehetünk atekintetben, hogy államháztartásunk szempontjából a kormány mindent megtett a köztisztviselők érdekében és elment addig a határig, ameddig elmehetett. Nagyon kérem azonban, méltóztassék alapos megfontolás tárgyává tenni, hogy a köztisztviselők fogyasztási szövetkezetének jelenleg például olyan népes kerületekben, mint a IX. vagy a VIII. kerület, ahol a tisztviselők zöme lakik, egy-egy fiókja van, és méltóztassék figyelemmel lenni arra, hogy az egyes köztisztviselők hetekig robotolnak, — és félek, hogy ez a télen az összes áruknál is bekövetkezik, — amíg például tüziíajárandóságukat megkaphatják. Erre pedig a köztisztviselőknek idejük nincs, (Igaz! Ugy van!) háztartásbeli alkalmazottjaik nincsenek, és ha valakit meg akarnak bizni ezen feladat végrehajtásával, ez oly horribilis summába kerül, hogy emiatt úgyszólván az egész kedvezmény értéke illuzórussá válik. (Igaz! Ugy van!) Minden rendszernek megvan a maga előnye és a maga hátránya. Szerény nézetem szerint csakis az a rendszer arathat teljes és tökéletes sikert, mely a közönség legaprólékosabb érdekeire is a legnagyobb figyelemmel, a legőszintébb megértéssel és a legteljesebb méltánylással van. (Igaz! Ugy van!) Van szerencsém megemlíteni, hogy a köztisztviselők különösen azzal a kormányintézkedéssel voltak a múltban megelégedve, amikor a kormány aziránt intézkedett, hogy a nehezen házhoz szállitható cikkeket, élelmiszereket, fát, szenet intézményesen megszervezve, tehát olcsón, önköltségi áron házhoz szállítsák. A múltban az is megtörtént, hogy kivezényelt katonák voltak segítségére e tekintetben a köztisztviselői osztálynak. Mondom, az volna a végső cél, hogy ezeket a legszükségesebb cikkeket házhoz szállítsák, mert csak ezáltal tudna megszabadulni a köztisztviselői osztály azoktól az uzsorásoktól, akik épen a házhoz szállításnál jelentkeznek leginkább, és sok család csak ezáltal szabadulna meg attól a "sok gondtól, mely ezzel együtt jár. Most akadt a kezembe egyik hetilapnak egy cikke, mely a következőképen szól erről a kérdésről (olvassa) : »A köztisztviselők fogyasztási szövetkezete, a békében sokat szidott szövetkezet négy háborús év lethargiája után a közeljövőben, mint a évi szept. hó 25-én, szombaton. közalkalmazottak kedvezményes ellátásának szétosztó intézménye, ismét jelentős szerephez jut. A szövetkezet folyó hó 26-ára hirdetett közgyűlésének tárgysorozatában szerepel az erre vonatkozó szerződés is. Azt hisszük, hogy a mai cselédtelen világban, mikor a középosztály úgynevezett uriasszonyai már halálosan ki vannak merülve a sorbanállás, cipekedés, inzultusok ötéves robotjától, a szövetkezet minden tagja igazat ad nekünk abban, hogy a szövetkezet akkor emelkednék a helyzet magaslatára, vagyis régi tagjait akkor elégítené ki és akkor hóditana meg sok ezer uj tagot, ha a szerződést, amit a kormánnyal fog kötni, ugy kötné meg, hogy a kedvezményes árukat tagjai részére ismét a házhoz szállíttatja. A régi tagok tudják, hogy a szövetkezetnek más beszerzési forrással szemben csak két nevezetes előnye volt: jól megmérte az árut és házhoz szállította, Különösen ez utóbbi volt az az erős kötelék, mellyel tagjait szorosan magához fűzte és e kötelék újbóli megerősítése a kedvezményes ellátásnál már csak azért sem ütközhetik semmi nehézségbe, mert meghatározott számú tag meghatározott mennyiségű árut rendelne, a kocsi és lótartás költségei tehát fillérig kiszámíthatók és megoszthatók volnának. Meg vagyok győződve, hogy minden tag örömmel fizetné meg a házhozszállítás külön felszámítandó költségeit is most, amikor cseléd hiányában külön fogadott munkással méregdrágán kell a fiókból hazaszállittatni a maga dukandumát.« Ugyancsak ebben a pillanatban kaptam kézhez a földmivelésügyi ministerium élelmezési csoportjának a beadványát, melyhez hasonlóan valamennyi beszerzési csoport fordul beadványnyal az illetékes ministerhez, mely beadványok szintén igazolják felszólalásom szükségességét, A következőket irja a beszerzési csoport (olvassa) : »Igenis, a cél érdekében kívánjuk és mély tisztelettel kérjük, létesíttessék egy nagy központi bevásárló szerv, de olyan módom, hogy ez a beszerzési csoportunk működését ne akadályozza, meg ne bénítsa, hanem ellenkezőleg annak támogitségére legyen. Azt egyéni akcióiban ne hátráltassa, jóindulatú, de sokszor, habár jóindulatú, mégis nem kivánt gyámkodásával agyon ne gyámolitsa, szóval : csak akkor és ott segítsen, amikor azt kérjük. A létesítendő nagy szövetkezet szerezzen be olcsó kedvezményes árukat, azokat szétosztás végett engedje át a beszerzési csoportoknak, de máskülönben semmi egyéb ténykedése ne legyen és hagyja érintetlenül csoportunk önállóságát. Az elmondottakat összegezve, legcélravezetőbbnek látjuk tehát egy nagy központi szerv létesítését, amely lehet szövetkezet is, de lehet az államnak egy szerve is. Ha szövetkezet, ugy állítson fel fiókokat, olvassza magába a kisebb, nem minden tekintetben életképes beszerzési csoportokat, de csakis azokat, amelyek önszántukból mintegy a szövetkezet fiókjaiként akarnak működni.