Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.

Ülésnapok - 1920-119

A Nemzetgyűlés 119. ülése 1920. Franciaországban 1849-ben kezdték már a parlamentben követelni a szakszervezkedés jogát, de csak az 1884. március 21-iki törvény hozta törvénybe azt, hogy a munkások szakszervezeteit egyszerűen csak be kell jelenteni az arra illetékes fórumnak a szakszervezeti munkásoknak és vezetőiknek névsorával és el van ismerve a szakszervezet. À legnagyobb szabadságot élvezték a francia munkások és mindamellett 1905-ben hat millió munkásból 781.000 volt szervezve. Ezekről a szakszervezetekről mondja jellemzésül Bordeaux (olvassa) : »A forradalom és nem a béke eszméje után vágyakoznak, a tőke és munka egymáshoz való közeledését lehetetlennek tartják, az államtól és a forradalomtól várnak mindent.« Vagyis Franciaországban a munkások között a puccsizmus és a politikai allűrök uralkodnak és uralkodtak. Németországban, a szociáldemokrácia hazájában csodálatosképen a munkások szakszervezkedését nem a szociáldemokrácia kezdeményezte, hanem 1868-ban elsősorban Hirsch dr. és Dunker liberális képviselők voltak azok, akik kint jártak Angliában, ott megismerték a Trade-Union-okat és visszatérve hazájukba, igyekeztek szakszervezetekbe toborozni a német munkásokat. Mikor ezt látták Marx és Lassalle hivei, akkor inditották meg ők is Németországban a szakszervezkedést különböző irányban, mig végre a két irány egyesült az 1875-ki gothai pártgyülésen. Itt 1912-ben 2,530.390 tagja volt a szakszervezeteknek s ezek között nagyszámmal, mintegy 700.000-ren voltak a keresztény szakszervezetek tagjai is. Az Egyesült-Államokban 1869-ben alakult meg angol mintára a »Munka lovagjainak szövetsége«. 1881-ben az »Amerikai munkásszövetség« és csak 1904-ben alakult meg a »Világ ipari munkásainak szövetsége«, amely már 1905 július 5-ón üdvözölte a Szakszervezetek országos központjainak világközpontját, vagyis ezen az utón lépett összeköttetésbe a szociáldemokráciával és a marxizmussal. De Amerikáról is ugyanazt mondja Kautsky, hogy az amerikai munkást — legalább még a 900-as évekig — a rootbeef és az almáslepény elvonta a szociáldemokrácia minden utópiájától. Ausztráliában, a szakszervezetek igazi hazájában az 1904-es decemberi törvény a szakszervezkedést kötelezőnek mondja ki. Az állam csak azokat a vállalatokat ismeri el maga előtt jogosultaknak, amelynek munkásai és munkaadói külön munkás, illetve munkaadószakszervezetekben vannak. Az ausztráliai szakszervezeteket nem a forradalom jellemzi, nem a puccsizmus, hanem igazi nemzeti eszme, mély vallásos szellem hatja át. Tom May, aki ministerelnök is volt, a munkások egyik hatalmas vezére, a szakszervezetek csarnokában evangéliummal kezében jelenik meg és az evangélium eszményeit, a szocializmus etikai tartalmát, az emberek altruisztikus érzelmeit és testvéri szeretetét adja NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1920—1921. — VI. KÖTET. évi november hó 3-án, szerdán. 217 mintaképül, mint amellyel a szocializmus kérdéseit meg lehet oldani. Ausztráliában a szakszervezetek nem a kommunizmusért, a marxizmus végső következményeért lelkesednek, hanem, mint ahogy az egyik munkás kijelentette egy európai utazónak arra a kérdésére, hogy mi az ő kívánságuk, kispolgári jólétre törekszenek. Nálunk a szakszervezetek Németországból lettek ismeretesek s a 70-es években kezdtek elterjedni. Nálunk sem törvény, sem rendelet nem ismeri el a szakszervezkedés jogát, úgyszólván csak tűrt állapotban vannak. A mi szakszervezeteinket a politika, a szociáldemokrata törekvéseknek tulajdonképeni célja jellemzi. Az európai és általában véve a világon lévő munkásmozgalmaknak ezt az adott helyzetét tekintve, a szakszervezetekre nézve a következő eredményeket vonhatjuk le : A szakszervezetek a mai modern tőkés termelési gazdasági életnek következményei és velejárói és nem olyan beteges tünet, amelyet el kell törölni, amelyet ki kell operálni a gazdasági élet szervezetéből. A szakszervezetek az eddigi fejlődésükből leszűrt eredményt 'tekintve, a munka organizációjának feltételeit hordják magukban. A szakszervezetek csak ott válnak a szociáldemokrácia gerincévé, ahol az állam vagy pedig a munkaadó a legnagyobb visszautasítással fogadnak minden munkásmozgalmat vagy ahol a néplélek utópiák felé és puccsizmus felé hajlik. A szociáldemokrácia, különösen a marxizmus alapján álló szociáldemokrácia a szakszervezeteket elvonja tulajdonképeni hivatásuktól, a munkás gazdasági védelmétől, a munkás szakismereteinek kifejlesztésétől és egyedül a politika játéklabdájává, a politika termelő eszközévé teszi a szakszervezeteket, olyan erővé, mint az egyik szociáldemokrata mondotta, hogy »a fejsze lesz a szakszervezet a szociáldemokr acia kezében, amellyel ezt a kapitalista társadalmat romba fogja dönteni«. A szakszervezet eredeti, tulajdonképeni hivatását, a munkások gazdasági védelmét, gazdasági szaktudásuknak fejlesztését csak ott tudja elérni, ahol a politikát kikapcsolja kebeléből, ahol a szakszervezet tagjai által befizetett járulékokat az, ő gazdasági megerősítésükre és szaktudásuk fejlesztésére forditja és ahol a szociáldemokrácia vagyis a marxizmus utópiái nem uralkodnak benne, ahol igazi nemzeti szellem, igazi eszményi tartalom és mondjuk ki egészen nyiltan, magyarán, vallásos szellem hatja át őket, mint Ausztráliában. Ezért indítványomban azt indítványozom a szakszervezetekre vonatkozólag, hogy biztosítsa törvény által a Nemzetgyűlés a szakszervezkedés jogát és szabadságát, esetleg kötelező formában s ezzel összefüggésben a munka jogát és szabadságát a következő elvek szerint (olvassa) : »Munkájában senki nem akadályozható büntetlenül világnézete, vallása, nemzetisége vagy esetleg szakszervezethez való nem tartozása miatt.« Az ausztráliai törvényhozás 1904-ben 28