Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.

Ülésnapok - 1920-119

218 A Nemzetgyűlés 119. ülése 1920. kimondotta, bogy tilos és büntetendő, ha vala­melyik munkást kizárnak a munkából azért, mert ennek vagy annak a szervezetnek tagja, tilos, ha valamelyik munkaadónál a munkát beszüntetik azért, mert a munkaadó ennek vagy annak a szakszervezetnek tagja. Az igazi szabadság a munka szabadságát és a munkás jogainak a megvédését követeli, azért nekünk is, azok után, amiket tapasztal­tunk, a szociáldemokrata szakszervezeteknek terrorizmusa után, kötelességünk odahatni, hogy törvénnyel legyen védve a munkásnak szabad­sága a munka vállalásában s a munkaadónak joga a műhelyében. Továbbá: a szakszervezet a munkásosztály­nak csak gazdasági védelme, szakismereteinek fejlesztője lehet, bármely politika vagy vallás­ellenes agitációra a szakszervezet fel nem hasz­nálható. Ennek a pontnak az igazolására fel­hozom Bebelt, aki eléggé ortodox marxista, s aki azt mondja : »Pártpolitikát ne űzzön a párt­szervezet ; osztálypolitikával mint politikusoknak és nem mint szakszervezeti tagoknak kell fog­lalkoznunk, Nekem régen e kérdésben más néze­tem volt; ma az a nézetem, hogy az egyoldalú politikai tevékenység a szakszervezetekben hiba volt.« Ha Bebel, az ortodox marxista, igy nyilatkozik, akkor a mi szociáldemokratáink csak a fejlődésnek és szabadságnak útját fogja látni abban, ha a munkának szabadságát tör­vényhozásilag biztosítjuk a szakszervezeti ter­rorral szemben. Indítványozom továbbá, hogy a szakszerve­zetek a törvény védelme alatt álljanak, vagyis ne függjenek a mindenkor változó kormányok­nak diszkréciójától és független bíróság hatás­köre alá tartozzanak. Franciaországban a tör­vény kimondja, hogy a szakszervezetek felett a független bíróság gyakorol felügyeleti jogot. A megerősítés, a felügyelet a független bíróság hatáskörébe tartozik, úgyszintén az évi szám­adások és a mérleg évenkint beterjesztendő a bírósághoz épugy, mint a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok mérlege. Ezzel megakadá­lyozzuk, hogy azt a hatalmas áldozatot, melyet a munkásság a gazdasági előnyeinek biztosítá­sára, gazdasági fejlettségének fokozására áldoz, másra fordítsák. Ha az angol szakszervezetek­nek számadásait és mérlegeit vizsgáljuk, azt tapasztaljuk, hogy ott agitációra és a munkás­ság kiművelésére nem fordítanak annyit, mint amennyit a mi szakszervezeteink fordítottak és nincs meg a lehetősége annak, hogy ezrek és milliók tűnjenek el abból a pénzből, amelyet a munkás a maga verejtékéből összehozott. Továbbá: a szakszervezetekből alakitandók az u. n. munkáskamarák megfelelő érdekkép­viselettel és hatáskörrel. Nagyobb vállalatokban munkásválasztmányok állitandők fel megfelelő hatáskörrel. T. Nemzetgyűlés ! Ma a munkás büszke az ön elhatározás, a személyi szabadság becses kin­évi november hó 3-án, szerdáit. cséré s a munkást az önelhatározás, a személyi szabadság és a függetlenség vágya hatja át. Nekünk tekintetbe kell vennünk azt, hogy a munkásságnak a gazdasági életbe való alkot­mányszerü betekintése nélkül, még pedig hiva­tott, értelmes, lelkiismeretes vezéreknek betekin­tése nélkül, a gazdasági versenyben és munká­ban nincs meg az előfeltétele annak, hogy a munkásnak bizalmát a munkaadóval és a tőké­vel szemben biztosithassuk. Minden olyan törek­vés, amely a munkásnak ezt a jogát kizárná, amely a tőke és a liberális önzés álláspontjára helyezkedik, hogy »az én műhelyemben csak én parancsolok« és nem tekinti a tőke a köte­lességét . . . Elnök (csenget): Kénytelen vagyok a kép­viselő ur figyelmét felhívni a Háznak ama ha­tározatára, mely szerint 1 órakor tér át a Ház az interpellációk elmondására. Kérem tehát, méltóztassék e határozathoz tartani magát. Méltóztassék folytatni. Nagy János (egri): Még egy pár percet kérek csak ! (Halljuk ! Halljuk ! balfelöl.) Ne­künk figyelemmel kell lennünk arra, hogy csakis ugy biztosíthatjuk a békét a munkaadó és a munkás, a tőke és a munkás között, ha a munkaadó érzi azt az erkölcsi hivatást, hogy a munkásában ne a rosszakaróját, hanem legfel­jebb a tapasztalatokat nélkülöző fiatal egyént lássa, akit szellemileg és gazdaságilag is nevelni kell és akit csak ugy nevelhet, ha alkalmat ad neki arra, hogy betekintsen a gazdasági élet szövevényes útjaiba. Ezt a munkásválasztmá­nyok fogják megvalósítani, aminthogy sok helyen a külföldön már meg is valósították, mint pl. Weiler, Mariamonti kőszénbányákban, valamint Peters D. és Társa Elberfeldben a münchen­gladbachi Brants-gyárban. Az e gyárakban gyűjtött tapasztalatok alapján mondja Gilmann : »Száz meg száz munkás-viszályt sikerült meg­előzni ; hatályosságuk és népszerűségük mind a munkáltatóknál, mind a munkásoknál fokozódik. A jó gépek mellett a mai gazdasági rendben ez az intézkedés szükséges.« Nem akarom tovább igénybe venni a t. Nemzetgyűlés türelmét a határozat folytán, ámbár volna még mondanivalóm, különösen a munkásoknak az üzemi haszonban való részese­déséről, amelyre vonatkozólag engedje meg a t. Nemzetgyűlés, hogy Kossuth Lajosnak a véd­egylet előrajzában kifejezett nyilatkozatára hi­vatkozzam. Kossuth egyenesen a munkásosztalék eszméje szerint tervezte a nemzeti ipar jövedel­mének megoszlását. Végül még Van der Berght-nek, a német statisztikai hivatal főnökének a nyilatkozatát idézem, mely szerint »a munkásosztalékrendszer nem alkalmazható általánosan és nem szabad azt túlbecsülni. Ezért nem tanácsos mesterséges fejlesztéssel, törvényhozási és közigazgatási utón e rendszer alkalmazását oly helyen előmozdítani, ahol sikeréhez a szükséges tárgyi és személyi

Next

/
Oldalképek
Tartalom