Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.
Ülésnapok - 1920-119
214 A Nemzetgyűlés 119. ülése 1920, Oroszországban és a mi hazánkban ? ! Még mint diákember emlékszám, t. Nemzetgyűlés, hogy a kilencvenes években, amikor Szabolcsban és Békésben a szociális forradalom a földmivesmunkások között kiütött és veszélyessé vált, Bánffy összehívott egy ankétet, amelyen a jelen volt főispánok, szolgabirák, közigazgatási tényezők és törvényhozó államférfiak egyszerűen arra az eredményre lyukadtak ki, hogy nem kint van a hiba, hanem Budapesten ; ezeket az izgatókat kell elfogni, internálni valahova és akkor nem lesz szocializmus Magyarországon sehol. Ezzel az erőszakos lépéssel, esendőrszuronynyal akarták megoldani a szociális és a munkáskérdést. És azóta, ha végigtekintünk az egymásután váltakozó kormányokon, mindenhol ugyancsak ezt a könnyen elintéző kézmozdulatot látjuk mindenütt, amikor a kormányok szembe találták magukat a munkáskérdéssel és igy nem csoda ha a mai kornak ez a legfontosabb és legaktuálisabb kérdése már a háború előtt és a háború alatt illetéktelenek kezébe került, akik ezt a kérdést a maguk önző céljaira, a maguk hatalmi törekvései érdekében aknázták ki, a munkásmozgalmakban rejlő hatalmas erőt, szervezettséget a maguk hatalmi pozíciójának biztosítására foglalták el és igy hamis útra terelték az egész munkáskérdést. T. Nemzetgyűlés! Nekünk nem szabad a múltnak hibáját követnünk, nem szabad a múlt politikusainak utján járnunk, hanem, ha a kereszténykurzusnak vagyunk a hivei és apostolai, akkor az evangéliumi fáklyát a kezünkbe kell vennünk és azt az evangéliumi igazságot, mely a szocializmusban egyetlen igazság, valóra kell váltanunk, hogy igy mi vigyük a munkáskérdést a megoldás felé. Mert hiszen, t. Nemzetgyűlés, mindig az volt a baj és mindig az volt a hiba, hogy a hatalmon lévők, a kormányzók azt hitték, hogy azok a hatalmi tényezők és viszonyok, amelyek őket pozícióhoz juttatták, annyira szentek, hogy valósággal szentségekké lettek, amelyekhez nyúlni nem szabad. Annyira elfogultak voltak, hogy nem vették észre a társadalom mélyén megindult mozgalmakat, a társadalmi rétegek megmozdulását, felszínre való törekvését és igy nem ők vették kezükbe ezeknek a mozgalmaknak irányítását. Pedig, t. Nemzetgyűlés, én azt olvastam, hogy kormányozni annyit jelent, mint előre látni és gyorsan cselekedni. Tasnádi Kovács József: Igy kellene lenni, de nem igy van! Nagy János (egri) : Akik kormányon vannak, azoknak mindig érzékeny szeizmográfoknak kellene lenniök, akik megérzik a társadalom minden élet jelét, akik megérzik a társadalom minden rétegének megmoccan ásat, megmozdulását és egyúttal látják azt a célt, azt a évi november hó 3-án, szerdán. jövőt is, amely felé fejlődik ez a mozgalom, és ők maguk kell hogy irányítsák azt. Mert ha nem igy van, t. Nemzetgyűlés, akkor iszonyatos forradalmakban, iszonyatos katasztrófákban fog kilyukadni minden mozgalom. Igy történt ez az egyházi forradalom, amikor már kétszáz esztendeig hirdették az egyház jobbjai, hogy reformálni kell az egyházat in capite et, in membris. Azok, akik hatalmon álltak, a kor által kijegecesitett intézményekhez annyira hozzá voltak nőve, hogy ezt az intő szót nem értették meg, és kétszáz esztendőnek a keserűsége végre egy nagy vallási forradalomban tör ki, amely Európának szellemi egységét teljesen szétdarabolta. Igy volt ez, t. Nemzetgyűlés, a francia forradalom alatt is, amikor a francia nemzet vezetői, a francia nemzetnek és egyháznak is hatalmon lévői annyira ott felejtették magukat XIY. Lajos fénye, pompája között (Ugy van! bal felöl), hogy amikor az uj kor jött, nem ők voltak letéteményesei az uj evangéliumnak, nem ők voltak azoknak a szent elveknek : »szabadság, egyenlőség, testvériség« hirdetői, hanem az enciklopédisták (Ugy van! bal felöl) és igy tért le az egész ujabbkori haladás az evangélium teréről, a kereszténység útjáról és igy történt ez a szociális törekvésekkel, a munkáskérdéssel is. T. Nemzetgyűlés! Nekünk nem félelemből kell a munkáskérdéshez hozzányúlni (Ugy van ! balfelöl.) Igaz, hogy a tizenkettedik óra már lejárt, mert keresztülestünk a bolsevizmus iszonyatosságain, a szociális munkásforradalomnak e drasztikus eszméjén, de nekünk nem félelemből kell a munkáskérdéshez hozzányulnunk és a szociális kérdést megoldanunk. . . Tasnádi Kovács József: Okosságból! Nagy János (egri): . . . hanem szeretetből az igazság iránt és szeretetből a munkásság iránt. (Helyeslés balfelöl.) T. Nemzetgyűlés! Nem tudom, hogy voltak-e sokan önök közül hasonló helyzetben, de én, minél jobban hangzott a fülembe ez a szó: »csuhás!«, annál jobban belemélyedtem a munkáskérdés tanulmányozásába; és minél jobban izgatott nemzetem és vallásom ellen a Népszava és a szociáldemokráciának minden szervezete, annál jobban kutattam, hogyan kell a munkáskérdést megoldani, (Élénk taps.) és annál nagyobb szeretettel jelentem meg a munkásság között. (Elénk helyeslés és taps balfelöl.) Mert a munkáskérdés megoldása nemcsak a társadalom veszélyeztetésének az elodázását jelenti, hanem a munkás szabadságharcát is jelenti a tőke túlkapásaival, a tőke elnyomásával és rabságával szemben, (Ugy van! balfelöl.) ; a munkáskérdés megoldása a munkás becsületének, megbecsülésének és méltóságának a védelmét jelenti a tőkével szemben. Milcsevics János; Az állam érdekeit szolgálja,
