Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.
Ülésnapok - 1920-119
A Nemzetgyűlés 119. ülése 1920. évi novcmher hó 3-án, szerdán. 213 ségen és ennek az lesz a hivatása, hogy figyelemmel kisérje az egész világon a munkásmozgalmakat, a szoeiális törekvéseket, a munkások és a törvényhozás részéről létesült intézményeket, a munkásmozgalmakból kivált és kiépült szervezeteket, hogy ilyenformán álljon ugy a kormánynak, mint a Nemzetgyűlés — és később az országgyűlés — tagjainak rendelkezésére egy olyan fórum, amely mindenkor statisztikai vagy tájékoztató adatokat tud nyújtani a munkáskérdés tekintetében. És erre nagy szükségünk van, t. Nemzetgyűlés. Csekélységem éveken keresztül figyelemmel kisérte az európai munkásmozgalmakat, sőt az amerikai és ausztráliai munkásmozgalmakat is. De a háború alatti elzárkózottságunk következtében és most a béke szomorú napjaiban nincs meg a módom és azt hiszem, magánembernek nem is lehet meg a módja arra, hogy figyelemmel kisérje az újságokból a külföld szociális mozgalmait és a kii] föl dnek mun ká stör vén yhozá «át. Ezért mi csak hálával lehetünk a miniszterelnök urnák eme intézkedése miatt, amellyel módot fog nekünk adni arra, hogy kevés pénzáldozattal, de törekvő munkával mégis tájékoztassuk magunkat a munkáskérdésről. Ezért ma szinte indokolatlan az, hogy én megindokoljam indítványomat, hiszen a helyzet, t. Nemzetgyűlés, ma nem olyan, hogy ilyen részletkérdéseket nyugodtan és eredményesen meg tudnánk oldani. Amikor a ház, a mi országunk, romokban hever, akkor a butorzati berendezésről szerintem különös dolog, sőt talán fölösleges is beszélni. Amikor a munkáskérdésnek alfája tulajdonképen nem ezek a részletkérdések, amelyeket megvilágítani akarnék beszédemben, hanem az, hogy mindenekelőtt a munkanélküliséget szüntessük meg, (Ugy van! Ugy van!) hogy mindenekelőtt munkát adjunk a munkásoknak, hogy a gazdasági élet teljes erejével indulhasson meg ebben az országban: akkor a munkáskérdés részletes megoldása szinte önkéntelenül magától adódik. Erre, t. Nemzetgyűlés, kevés kilátásunk van. Egyik képviselőtársam ugyan már előterjesztett e tekintetben indítványt a gazdasági tanács megszervezésére, — nem tudom, mi akadályozza, hogy ez eddig nem történt meg, hogy ezt az indítványt eddig nem valósították meg. De hiszen az egész háború sújtotta Európában, sőt Amerikában is a hozzánk beszivárgó adatok szerint rohamosan növekszik, emelkedik a munkanélküliség. Olvastam egy német jelentést, amely szerint a jövő tavaszra ötmillió munkanélküli várható. Milcsevics János : A munkások kimennek az országból! Nagy János (egri) : A munkásoknak ez a legnehezebb téli szezonjuk és a jövő esztendő is igen nehéz lesz. Hogy ezt a kérdést megoldhassuk, arra kellene fektetni a legfőbb súlyt, mert akkor igen sok részletkérdés magától oldódnék meg. Mindamellett .t. Nemzetgyűlés, ha méltóztatnak megengedni, egypár negyedórára igénybe akarom venni indítványom megindokolásával szives türelmüket. (Halljuk!) T. Nemzetgyűlés ! Igen sok kérdést vetett fel ez a háború. Amerre az ember szeme tekint, mindenütt nagy és hatalmas kérdőjelek meredeznek felénk. Itt van a tisztviselő kérdés, a zsidókérdés, itt van, t. Nemzetgyűlés az erkölcs kérdése is, amivel együtt jár a kultúra kérdése, mert hiszen ennek az Európának és az egész világnak keresztény kultúrája lett kérdésessé téve a háború borzalmai és a nyomában járó forradalmak, különösen a bolsevizmus által. Ennek nyomában jár Európa társadalmának kérdése, amely szintén fenyegetőleg nagy kérdőjellel tekint felénk s amelynek megoldása a leghatalmasabb elméket, legnagyobb államférfiakat is igénybe venné. Itt van legújabban a nőkérdés, amely a választójog révén újra felkavartatik. De egyike a legfontosabb részletkérdéseknek mégis a munkáskérdés megoldása. Ezek a kérdések, t. Nemzetgyűlés, nem volnának ma annyira akutak, bár nagyon jól tudom, hogy akuttá a háború tette, a háborúnak iszonyata, pusztítása anyagban, erkölcsben, szellemben, lélekben, ez hozta magával, hogy e kérdések oly veszedelmes súllyal nehezednek a vállainkra. Nem akarok vádolni, de a múltnak óriási hibája, hogy ezek a kérdések ilyen veszedelmesek lettek reánk nézve. (Ugy van! Ugy van !) A múlt kormányai, amelyek most folytonosan azt hangoztatják, hogy ez a Nemzetgyűlés, ez a kormány veszedelembe viszi az országot az ő politikájával, hogy a leghatalmasabb kérdések előtt tehetetlenül áll s hogy azokat megoldani nem képes és azok az újságok és újságírók, akik ezt a kérdést a múltban a háború előtt, csak összezavarták és elmérgesitették és pártcélokra használták ki, de nem oldották meg, most arra törekszenek, hogy az ezek előtt a kérdések előtt álló Nemzetgyűlésnek tehetetlenségét belebeszéljék a publikumba és igy lejárassék magát a Nemzetgyűlést, amely iránt oly nagy reményekkel volt eltelve az ország. Nem mi vagyunk annak bűnösei, hogy ezeket az óriási nagy kérdéseket máról holnapra megoldani nem tudjuk, de sokkal nagyobb bűnösei e kérdés akutságának azok, akik a múltban elhanyagolták ezeket a kérdéseket. (Ugy van! balfelŐl.) Méltóztassék csak az európai helyzetet és különösen a lejátszódott forradalmakat tekinteni. Hol volt enyhébb lefolyású a szociális forradalom? Nemde azokban az országokban, — még a legyőzőitekben is, pl. Németországban — ahol a háború előtt az országgyűlés, a birodalmi gyűlés a szociális kérdések megoldására igen sok időt, igen sok tehetséget, igen sok munkát áldozott. És nem azokban az országokban volt-e a szociális forradalom a legiszonyatosabb, nem azokban az országokban virágzott-e ki a bolsevizmus iszonyatossága, ahol a munkáskérdést egyszerűen hatalmi kézlegyintéssel intézték el:
