Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.
Ülésnapok - 1920-111
12 A Nemzetgyűlés 111. ülése 1920. évi szept. hó 25-én, szombaton. eltelve a Nemzetgyűlés iránt, főkép azért, mert a politikai hatalom kicsúszott a kezükből, észre fogják venni ennek a törvényjavaslatnak szociális tartalmát. (TJgy van!) Nagyon szeretném, ha szavunkat odakünn ezek a politikai körök is meghallanák. Erre való tekintettel, valamint tekintettel arra is, hogy pénzügyi helyzetünket ez a törvényjavaslat lényegesen fogja javítani, még pedig anélkül, hogy a kis- és köz ép vagy ónokat igénybevenné : tisztelettel javaslom és remélni merem, hogy a Nemzetgyűlés a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául el fogja fogadni. (Elénk helyeslés.) Elnök : Szólásra senki sincs feljegyezve. Kivan valaki szólni? (Nemi) Ha szólni senkisem kivan, a vitát bezárom. Az előadó urat illeti a szó. Az előadó ur nem kivan szólni. Felteszem a kérdést : Méltóztatnak-e a vagyonátruházási illetékről szóló törvényjavaslatot az igazságügyi és pénzügyi bizottság szövegezése szerint általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem?, (Igen!) A Nemzetgyűlés a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Következik a részletes tárgyalás, elsősorban a cim. Kontra Aladár jegyző (olvassa a törvényjavaslat eÁmét és 1—6'. §-ait, amelyeié észrevétel nélkül elfogadtatnak ; olvassa a 7. §-t) ; Szót kért Szilágyi Lajos. Szilágyi Lajos : T. Nemzetgyűlés ! Hazafias örömmel üzvözlöm a törvényjavaslat 7. §-át, mert ez ismét egyik eszköz lesz arra, hogy a nemzeti hálát a legutolsó hadjáratunkban résztvett hős katonák iránt leróhassuk. Ellenben a szakasz határozmányait bizonyos tekintetben homályosaknak tartom. így pl. a szakasz kezdetén azt mondja a törvényjavaslat (olvassa) : »Azoknak a személyeknek hagyatékára nézve, akik az ország érdekében viselt háborúban résztvettek és haláluk a háborúval okozati összefüggésben van, az alábbi feltételek mellett kedvezményes elbánásnak van helye.« Ezt a kifejezést, hogy »az ország érdekében viselt háboruban résztvettek«, kissé homályosnak tartom. Jobb szerettein volna, ha ez határozottabban lett volna szövegezve, még pedig két okból. Az egyik az, hogy az elmúlt két esztendő alatt jóformán rendszeresen izgatták a népet abban a tekintetben, hogy a legutolsó háború nem az ország érdekében vívatott, hanem idegen érdekek miatt indittatott az meg és idegen érdekek szolgálatában haltak hősi halált a mi katonáink. En ezt a felfogást természetesen nem osztom. Én a legutolsó háborúnkat ugy fogom fel, mint egy olyan hadjáratot, amelyet a szükséghelyzetben kényszerűségből és igenis az országérdekében indítottak meg, sajnos azonban, befejezése az ország érdekeire csak káros hatással volt. Ebből kifolyólag nyilatkozatot kérnék az igen t. pónzügyminister úrtól arra vonatkozólag, hogy a legutolsó hadjáratunkat feltétlenül az ország érdekében vivott hadjáratok közé sorolja, A másik ok, amiért homályosnak tartom ezt a kifejezést : a vörös hadsereg is vivott hadjáratokat. A vörös hadsereg parancsnokai és vezérei, legutóbb pl. Stromfeld Aurél vezérkari főnök, határozottan azt állították és azt vitatják, hogy a vörös hadsereg támadó hadműveletei is az ország érdekében vívattak, pl. Kassa elfoglalása Felső-Magyarország fel szabadítása érdekében volt. Itt tehát a félreértések elkerülése végett megint határozott nyilatkozatot kérek az igen t. pónzügyminister úrtól abban a tekintetben is, hogy mi a kormány álláspontja a vörös hadsereg hadjáratait illetőleg, t. i. hogy odasorolja-e a kormány az ország érdekében viselt háborúk közé a vörös hadsereg támadó hadjáratait is. A másik kifogásom a törvényjavaslatnak ezen szakasza ellen az, hogy szűkkeblűnek tartom azt bizonyos tekintetben. A szükkeblüséget ott lábom, ahol az illetékmentesnek mondott hagyaték összegét 20.000 koronában állapítja meg a törvényjavaslat. Tekintettel arra, hogy most a pénz értéke olyan kevés, hogy ha az embernek valami csekély ingósága is van, már az is megér 10—20.000 koronát, szerettem volna, ha az igen t. pénzügyminister ur ezt az összeget magasabbra állitotta volna be. De szűkkeblűnek tartom a törvényjavaslatnak ezt a szakaszát abban a tekintetben is, hogy erősen kizár bizonyos egyéneket a javaslat kedvezményeiből, így pl. az 5. bekezdés azt mondja (olvassa) : »A kedvezményeknek nincs helye, ha az örökhagyó, bár a háboruban szenvedett sebesülést vagy a katonai szolgálat folyamán szerzett betegség közvetlen következményei folytán, de a háború befejezésétől számított hat hónap eltelte után halt meg. Ast a napot, amelytől ezt a határidőt számítani kell, a pénzügyminister hirdetmény utján fogja közzétenni.« Azt hiszem, hogy ez a hat hónapi határidő rendkívül szűkkeblű záros határidő. Igen sokan vannak, akik olyan súlyosan sebesültek, vagy olyan súlyosan sérültek meg, vagy olyan súlyosan betegedtek meg, hogy még ma is az ágyat fekszik és csak ezután fog velük végezni a halál és abban az esetben ezt a kedvezményt az ő hozzátartozóik nem élvezik, mert a minister ur által előterjesztett törvényjavaslat szövege szerint az, aki hat hónap és egy nap múlva hal meg a háború befej ezése után, már nem részesül ennek a törvényjavaslatnak kedvezményeiben. Nem tartom elég szabatosnak a törvényjavaslat szövegét, nem tartom szabatosnak magát a címet sem, ahol azt méltóztatik mondani, hogy »kedvezmények a háboruban résztvettek hagyatékaira«. Én sokkal szabatosabbnak, egyúttal a hadjáratban résztvett katonák iránt sokkal tisztelettelj esebbnek tartom, ha ha ide azt iktatjuk közbe, hogy »Kedvezmények a hősi halált halt katonák hagyatékaira.« Eziránt egy indítványt is szándékozom tenni.
