Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.

Ülésnapok - 1920-111

Nemzetgyűlés 111. ülése 1920. évi szept. hó 25-én, szombaton. M sabbak, különösen az ezeknél lévő kulcsot lehe­tett a bizottságnak legkevésbé mérsékelni, annál inkább, mert ezek úgyis mérsékelten voltak megszabva. Ha méltóztatnak betekinteni ezekbe a tabellákba, méltóztatnak megállapítani, hogy a lemenők öröklésénél a százalék igen alacsony és •— azt hiszem — ez a legfontosabb. A bizottság az öröklési kulcsot mind az öt fokozatnál leszállította, és pedig akként, hogy az első csoportnál 25°/o-ról 20%-ra csökken­tette le a kulcsot a legmagasabb, 25 millión felüli örökségnél. A második csoportnál szintén leszállította a bizottság a kulcsot, a harmadik­nál, negyediknél, ötödiknél szintén, és pedig igen erősen, de legerősebben az ötödik csoport­nál, ahol a javaslat 80%-os kulcsot tervezett 25 millión felül. Igaz ugyan, hogy a 25 millión felüli vagyonok nagymérvű megadóztatása szociális intézkedés, amely a középosztályt és az alsó osztályt nem érinti, de mégis ez teljes vagyon­elkobzás lenne és a 80%-olás még a legradi­kálisabb és szociális irányú államoknak illetéke­zését is meghaladná, úgyhogy a bizottság a 80%-ot 55°/o-ra szállította le. Ez is még igen magas százalék ; több mint a vagyonnak a fele, és ha az értékelést szigorúan vesszük, akkor azok a nagyvagyonok, amelyek nem család­tagoknak, hanem idegeneknek jutnak, igen erősen meg lesznek illetékezve. Azt hiszem, ezt is vala­mennyien megnyugvással vehetjük. Egyébként ebbe az utolsó csoportba az örökségeknek 4%-a tartozik, úgyhogy ez a változtatás pénzügyileg egyáltalán nem jelent semmit. A 72. §-ban a közbenső öröklés esetére az illeték egyetemlegességének igazságtalanságát megszüntetjük,, mert méltánytalan az, hogy az egyik örököstárs a többiekért egyetemlegesen felelős legyen. A bizottság kimondotta azt, hogy mindenki csak a saját örökrésze arányában kö­teles az illetéket fizetni. Rátérek végül a legutolsó és talán leg­kényesebb pontra: a hitbizományok kérdésére. Erre nézve az együttes bizottság hosszabb vitát folytatott le, és pedig annálfogva, mert az ere­detileg tervezett szakasz olyan volt, amely a hit­bizományokat egy, legfeljebb két örökösödés ese­tén valósággal megszüntette volna. Igen t. Nemzet­gyűlés, azt hiszem, nem csalódom, hogy a Nemzet­gyűlés nagy többsége nem nagy barátja a hit­bizományoknak abban a formájában, mint ahogy ma van, nem pedig azért, mert a hitbizományok — minden gyűlölet és harag nélkül megállapítva — nem feleltek meg azoknak a nemzeti, fajvédelmi szempontoknak, amelyeket ezeknek az óriási vagyonoknak szem előtt kellett volna tartani ; (ügy van ! a jobboldalon.) kétségtelen ennélfogva, hogy a hitbizományt a Nemzetgyűlésnek rend­szabályoznia kell és meg is vagyok győződve arról, hogy amint a Nemzetgyűlés munkaanyaga megengedi, ehhez hozzá is fog kezdeni. De inciclentaliter egy ilyen illetékezési tör­vényben olyan szabályt hozni, amely máról hol­napra tönkreteszi a hitbizományokat, nem lehet. A hitbizományoknál ugyanis legritkább esetben esik össze a közönséges öröklési rend a hitbizo­mányi öröklési renddel, minthogy tudvalevőleg a hitbizományi alapítólevél legtöbbször olyan különös feltételeket szab a hitbizományi utódra nézve, melyek nem esnek össze a közönséges öröklési minőséggel. Igen gyakran előfordul az, hogy nem a lemenők, a leánygyermekek, hanem egy' igen távoli férfirokon örököl, akire nézve az' az illetéktörvényjavaslat a legmagasabb ille­tékezést állapítja meg. Az esetek túlnyomó ré­szében tehát 40—50—55 százalékot volnának kénytelenek fizetni a hitbizományi örökösök an­nak dacára, hogy nem az elhunyt hitbizományi birtokos akaratából örökölnek, hanem a közös alapítólevél akaratából. Ezt a kérdést valahogyan át kellett hidalni, és azt hiszem, hogy szerencsés formulát talált az együttes bizottság oly tekin­tetben, hogy az örökös rokonsági minőségét nem­csak az elhunyt hitbizományi birtokossal szem­ben tekinti relevánsnak, hanem a közös őssel, illetve az alapítóval szemben való rokonsági viszonyt is. A kettő közül aztán azt választhatja az utód, amelyik kedvezőbb. Tekintettel arra, hogy a hitbizományok túl­nyomó része 20—25 millión felül van, a hitbizo­mányok így is a legmagasabb illetékkulccsal illetékezendők ; igy is olyan nagy kulcsokat fog­nak fizetni, hogy ez egypár öröklés esetén tel­jesen kimeríti az egészet. Ezekre való tekintettel azt hiszem, hogy a hitbizományokra vonatkozó módosításokat is megnyugvással fogadhatja a t. Nemzetgyűlés. Nagyban és egészben beszámoltam azokról a rendelkezésekről, amelyeket ez a törvényja­vaslat, illetve a bizottság jelentése magában foglal. Még egyszer bátor vagyok rámutatni ennek a javaslatnak eminenter szociális voltára. Ennek a Nemzetgyűlésnek ellenségei úgyis váltig hangoztatják, hogy nekünk abszolúte semmi szociális érzékünk nincs, és állandóan azt vetik szemünkre, hogy a szociális törvényhozást még mindig nem kezdtük el. Nem nehéz nekünk a védekezés ; szociális törvényeket hozni igen könnyű, ha az államkassza tele van, addig azon­ban, míg a pénzügyi helyzetünk hihetetlenül nehéz, olyan szociális törvényeket hozni, melyek az államkasszának igénybevételével járnak, aligha fogunk. Olyan szociális törvényeket azonban, me­lyeknél nem okvetlenül szükséges az államkassza igénybevétele, hanem ahol a gazdaságilag külön­böző erők arányosításával érjük el, midőn ezek­nél a legszélsőbb ellentéteket letompítjuk és enyhítjük; amikor a túlnagy vagy ónoknak ide­gen kézre juttatását igen erős kulcsokkal meg­akadályozzuk, " olyan kulcsokkal, — mondom — amelyek teljesen megfelelnek az erősen szociális irányú nyugati államokban bevezetett kulcsok­nak : akkor azt hiszem, hogy még azok a szélső politikai körök is, amelyek gyűlölettel vanna 1 :

Next

/
Oldalképek
Tartalom